Husvét előtt, a szeretet ünnepének beköszöntőjéül végigfutott az egész országon az az örömhír, hogy békés megegyezés történt Ausztria-Magyarország és Oroszország között és most már hamarosan hazabocsátják a határon hadiállapotban őrködő tartalékos katonákat, kiknek sorsára az aggodalom szorongásával gondoltunk mindannyian.

Gazdagok az aranyaikat szegények a filléreiket adták össze, hogy enyhítsék a sorsát azoknak a családoknak, amelyektől elszólította a kenyérkeresőt a haza védelmének szent kötelessége. A szeretet és részvét adományai azonban nem szüntethették meg ezekben a családokban azt a sötét gondot, hogy mi lesz a határszélen őrködő szeretteikkel, ha majd hozzájuk is átszáll a Balkánról a háboru véres réme, melynek láng a szárnya és halált osztó a szemének pillantása. E szörnyű rém helyett a béke fehér galambja röpült most közzéjük s meghozta számukra azt a boldogító reményt, hogy talán már együtt tölthetik családjukkal a Húsvét ünnepét.

Nagy gond szakadt le az ország szivéről arra az örvendetes hirre, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország megállapodtak végre a leszerelés kérdésében. Öreg királyunk, akire mindig úgy tekintett az egész Európa mind a béke fentartójára, most is közbelépett a legnagyobb aggodalmakat szülő pillanatokban s kivánságára megtette külügyi hivatalunk Oroszország a békeszerző ajánlatot. Miklós cár most ünnepli a Romanowok háromszáz esztendős jubileumát, s szét árasztja kegyének sugarait hatalmas birodalmának népe között; a nagy örömünnep alkalmából sok kitüntetést osztogatott szét, sok jótékony intézményt istápolt, de legszebb cselekedete mégis a béke biztosítása volt.

Eltávolította Európáról azt a kinzó lidércnyomást, mely mindenkit nyugtalanított a háborutól való félelmébe. Elfogadta királyunk békeajánlatát, mely szerint a galiciai határon megmarad a csapatok eddigi aránya, tehát a csapatok létszámát a galiciai határon a régebbi kis mértékre redukálják: ebből következik, hogy a tartalékos katonákat, a kik az eddigi kis mértékü csapatlétszám megerősítésére mentek a határra, most már haza fogják bocsátani a polgári életbe, családjuk körébe, hogy folytathassák mesterségükben és hivatalukban a rendes munkájukat.

Nemcsak Ausztria-Magyarország, hanem Oroszország is hazabocsátja a határszélre küldött katonáit, akik között szintén olyan nagy örömet keltett a két uralkodó nevezetes döntésének híre, mint a mi tartalékosaink között. Ezeket az orosz tartalékosaink között. Ezeket az orosz tartalékos katonákat még a mult esztendő őszén kellett volna szabadságolni, de a háborus idők miatt ott marasztották őket továbbra is a táboraikban s azóta napról-napra sóvárogva várták, hogy átszálljon a rideg hómezők fölött a béke fehér galambja. Most már kirepült fészkéből a béke galambja s viszi mindenfelé az örömhírt.