Hosszu vita és vajudás után végre létrejött a kormányok között a megállapodás a gabonafélék és a liszt maximális árainak megállapitására nézve. E megállapodás alapján a magyar kormány november 29-én publikálta az ármegállapitásról szóló rendeletét. Ez az ármegállapitás nem történik bizonyos egyforma fix összegben, hanem járásonkint és községenkint megalakitandó ármegállapitó bizottságok utján fog eszközöltetni.

Az ármegállapitás alapja a buzánál és a rozsnál az október utolsó két hetében jegyzett átlagos ár, árpánál a november hó első két hetében jegyzett átlagos ár, tengerinél pedig ugyancsak a november hó első két hetében jegyzett vételár, még pedig valamennyi gabonanemüre nézve a járásonként és városonként jegyzett árak alapján.

A lisztre nézve a rendelet minden egyes lisztfajta árát bizonyos százalékos pótárban szabja meg, mely az illető gabonanemü maximális árához hozzáadandó.

A maximális ár csak a nagyban való forgalomra nézve irányadó, ugy, hogy a fogyasztóközönség ez áraknál magasabban fog a gabonához és a liszthez jutni. A rendelet a kicsinyben való eladók hasznát ugy korlátozza, hogy a detaileladás árai csak a legmagasabb áraknál nem aránytalanul lehetnek magasabbak.

Ez a rendezés igen éles ellentétek eredménye gyanánt, mint kompromisszum jött létre.
Hatása a mai magas árak mérséklésére nem igen lesz, minthogy az alapul vett átlagos vételárak az illető cikkekre nézve jóformán a legmagasabbak a háboru kitörése óta. A rendelet tehát tulajdonképpen csak azt fogja megakadályozni, hogy ezek az exorbitáns háborus árak még tovább is emeltessenek.

Viszont a fogyasztó közönségre nézve mintegy fixirozzák most már ezt a magas árnivót, amely semmiféle körülmények között sem fog alacsonyabbra sülyedni.

A rendelet további hibája, hogy az őrlési hasznot tulmagasan állapitja meg, ami által a liszt szintén mai magas árán tartatik fenn.