Dtum
Login with Facebookk
1915 | Február

Arany János angolul

William N. Loew nagyon sok évvel ezelőtt, még fiatal korában került ki Magyarországból Amerikába. A magyar, sőt úgy tudom, az egyetemes zsidóságban is nagy és tisztelt nevű zsidó családnak fia új hazájában előkelő állásra tett szert mint ügyvéd és kiváló jogtudós, de régi hazáját sem felejtette el, sőt ma is azzal a rajongással gondol rá, amelyet temperamentumos, idealista hevületű öregurak szoktak érezni, ha ifjúkoruk bálványaira gondolnak.

 

Ez a szép, kedves és minden tiszteletre méltó érzés keltette benne azt a vágyat, hogy úgy tegyen hazájának s a nemzetnek, melybe tartozik, szolgálatot, ahogy tud: szeretettel fordítgatta angolra a magyar költőket és amint egy kötetre való felgyűlt belőlük, kiadta. A fordítások tisztes száma gyűlt össze: egy-egy kötetben Petőfi és más költők válogatott versei, magyar dalok, egy hetven versből álló antológia, majd ennek erősen bővített, 450 versből álló kiadása, Kiss Józseftől a Mese a varrógépről és a Jehova, Mikszáth Jó palócai, Petőfi elbeszélő költeményei és Etelka ciklusa, Madách Ember tragédiája és meg egy kis antológia.

 

Tekintve, hogy Loew az elsők egyike volt, akik magyar költőket angolra fordítottak s tekintve hogy csupa olyan dolgokat fordított, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak hiányosan voltak lefordítva - meg kell köszönnünk a szolgálatot, amelyet irodalmunknak tett. Most új kötettel lepte meg azokat, akikben sikerült felkeltenie az irodalmunk iránti érdeklődést: egy kötetben kiadta Arany Toldiját, Toldi estéjét és 26 lírai versét, balladáját angolul.

Fordításának célját maga szabja meg tiszteletreméltó szerénységgel, könyve előszavában. "Ugyanaz áll Aranyra, mint amit Petőfinél mondtam - írja. - Addig, amíg megjön az a szerencséjük, hogy egy Bayard Taylor vagy H. W. Longfellow honosítja meg az angol-amerikai irodalomban, az alulírott megpróbálta legalább bemutatni az angol irodalmi világban. Addig, amíg egy igazi költő fogja lefordítani angolra, valaki, aki nem csupán verscsináló, rímkovács.

 

Azt kérdhetik tőlem, miért énekelsz, ha nincs hozzá hangod? Megvallom. Sajnosan érzem gyarlóságomat mint költők fordítója, de ha nem lehet eredeti Rafaelem, vagy Coreggióm, mért ne gyönyörködhessem fenséges művészetük egy fotográfiai másolatában? S így gondolkodhatnak ezren meg ezren."

Ezek a szavak lefegyverzik a kritikust. De lefegyverzi még más is: a fordítások olvasása. Akármennyire rávallanak a szeretetreméltó dilettánsra az angol vers dolgában, akármennyire érzi az eredetinek ismerője, hogy itt is, ott is elejtődött egy gondolat, közönségessé vált egy erőteljes szólam, lapossá egy szép sor: mégis az eredeti szépsége mindig, állandóan keresztülvilágít ezen a fogyatékos külső kérgen. Lehetetlen, hogy az angol olvasó másképp legyen vele, bármennyire ismeretlen neki Arany és Arany világa, okvetlen meg kell hogy érezze, hogy itt csakugyan géniusszal találkozott.

 

A nagyság szelleme bennük van ebben a fordításban is a költeményekben és magával ragadja az olvasót. Bizonyos tekintetben úgy érzem, hogy a fordítás olvasása közben magam is felfedeztem Aranyt, olyan dolgokra lettem figyelmessé, amelyekre az eredeti olvasgatásakor - talán véletlenül - nem jöttem rá.

A műfordítás az irodalom legnehezebb, ideálisan talán megoldhatatlan problémája s egyike azoknak az okoknak, amelyek miatt irodalmunk nem tud igazán érvényesülni sehol a külföldön, az, hogy eddig még nem akadt igaz költő, aki költőink fordítására vállalkozott volna.

 

Csaknem kizárólag jóindulatú, lelkes dilettánsok végezték ezt a közvetítő munkát s ezért ismerik oly hiányosan főleg költői irodalmunkat. De addig, amíg azok az igazi költők megjönnek, szívesen kell venni a jóindulatú törekvést is - legalább figyelmezteti az embereket arra, hogy vagyunk.

 

Ha nem tudja megszerezni azt a presztízst, amely megilletne minket, legalább azt elérheti, hogy számon tartsanak. A pedánskodó kritika helyett ezért köszönet illeti meg derék öreg hazánkfiát is régibb munkáiért s az újért egyaránt.

 

Annyival is inkább az utóbbiért, mert - én legalább úgy képzelem - mindazok közül, akik magyar verset írtak, éppen Arany számíthat legjobban az angol ember megértésére. A magyar karakter olyan vonásai fejeződnek ki benne, amelyek hasonlóan vannak meg az angolban is.

Loew úr mondja könyve előszavában, hogy most készül egy kötetre való fordítása Vörösmartyból is.


Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A futás
A futás a legtermészetesebb és legegyszerűbb neme a gimnasztikának. A...
Skoda Skoda
A Skoda név fogalom épp ugy, mint Németországban a Krupp. A modern...
Válság a függetlenségi pártban Válság a függetlenségi pártban
Esztendők óta nem volt olyan nagy esemény a függetlenségi pártban,...
A koronás galamb A koronás galamb
Első tekintetre aligha mondaná bárki is, hogy ez a három madár...
A hüvösvölgyi rablógyilkosság A hüvösvölgyi rablógyilkosság
Friedrichkeit Ferenc bünügyében, mint ismeretes, a mult héten a...
Még valami a Kincses szigetről Még valami a Kincses szigetről
Stevenson Kincses szigetéről emlékezve [*] elkésve jut eszembe az a...
Képek - szobrok Képek - szobrok
Hatvany Ferenc. Eddig aktokat, tompa világításba süppedt...
MacDonald és Tardieu kétnapos londoni tanácskozása MacDonald és Tardieu kétnapos londoni tanácskozása
Vasárnap délután kezdődött és hétfőn este nyert befejezést MacDonald...
Magyar tudósok 1900-tól 1929-ig Magyar tudósok 1900-tól 1929-ig
Egy film jutott eszembe. Szerelmi történet volt a javából . A...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98