2.

No mit rohantok, mit kerengtek, megriadt lotyók?
Az égen ott a Pók.
El nem szalaszt a tűz-szeme,
és hogyha százszor vérzene
anyátok oltár lépcsején.
Az Isten? Irgalmazna még, de lám meghalt szegény.
És ott az ő helyén
a Pók. Bizúgy barátim, ott a szörnyű úr. A Pók.

És rútabb rútat nem talál található képzelet.
Csunyán végez veled:
a körmén bűzlik ronda vér,
akárhogy bújnál, szíven ér.
Csak ráüt egyet, nem nagyot,
és - loptad bár az égő naptól - nyomban elfagyott.
Vidáman úgy hagy ott:
ej, döglött cézár, jól mulass, eddig volt, ég veled.

Futnál barátom? Ócska próba, vesztett vakmerés.
Hálóján volna rés:
fejed ha itten átütöd,
kerít nyakadba más nyűgöt.
Van úgy, hogy játsz kedve kél,
bőget veled vad évoét, hogy csalva átszökél,
és gáncsol új kötél.
Koporsód lett, bizúgy bolond, koporsód lett a rés.