Dtum
Login with Facebookk
1915 | Június

Dr. Sztrakoniczky Károly



Május 28-án, délután három órakor esett el Radymnótól mintegy nyolc kilómnéternyire, Tamanowicénél vezette szakaszát rohamra mikor a golyó fejét átjárta s kioltotta fiatal életét. Huszonhat éves volt, teli kedvvel, reménnyel, ambícióval, csupa készülődés a nagy és gazdag életre. Sírjába a biztos sikerek s a le nem aratott örömök kiszámíthatatlan kincseit temette magával.


Alig hogy egyetemi tanulmányait bevégezte, 1911. januárjában az Alkotmány irodalmi és művészeti rovatvezetője lett. Könnyed és élénk cikkel csakhamar megnyerték számára a lap közönségének rokonszenvét s különösen a főpapság körében szerezték számára lelkes pártfogókat. Ez annál örvendetesebb volt, mert bírálataiban mindig tisztán művészi szempontok vezették s éppenséggel nem konzervatív meggyőződéseit ifjui hévvel, megalkuvás nélkül hirdette.

 

Nem vették tőle rossz néven azt sem, hogy mondanivalóit, melyek számára a politikai napilap keretén belül már nem volt hely, egyebütt, többnyire a Hét hasábjain helyezte el. Exponált helyen missziót teljesített, mikor az igaz művészet érdekében izgatott.


Kritikái túlnyomórészt a színház s a képzőművészetek eseményeivel foglalkoztak. Eleinte úgy látszott, hogy figyelme mindinkább a képzőművészetek felé terelődik. Még 1911-ben a Magyar Iparművészet főmunkatársa lett, 1912-ben pedig az O.M. Szépművészeti Múzeumhoz került, ahol a modern grafika gyűjteményt dolgozta fel. A múzeum művészeti anyagával való mindennapos együttléte észrevehetően gyarapította ismereteit s mind biztosabb alapul szolgált ítélkezéseinél.

 

Állandóan érintkezett az élő művészekkel is, tudván, hogy erre szüksége van minden kritikusnak, ki az aktuális problémák iránt való fogékonyságát meg akarja őrizni. De míg az élet sodra a képzőművészetek felé hajtotta, lelkében fokozott lánggal lobbant fel másik szerelme, a Szinház.

 

Aktivitásra vágyó élénk temperamentumát sem a csendes múzeumi munka, sem a kritika nem tudta teljesen lekötni, s a vásznak hallgatnak költészeténél jobban izgatta képzeletét a színpad szava, gesztusa, dekorációja. Kimondatlan, titkos vágya volt, hogy egy nagy színház rendezője vagy igazgatója lehessen.


De ki tudja, hogy ez a láng nem volt-e csalóka, az utját még tétován kezdő fiatal léleknek muló lobbanása? Egy nyílt fő, melyet politika, irodalom és művészet egyaránt érdekelt, lobbanékony kedély, mely minden jóért rögtön tűzbe menni kész, könnyen iramló toll, vidám szomjas szív, mely az élet minden gyönyörűségét áhítja, - ki a megmondhatója, mi vált volna belőle? Az élet nyitva állott előtte s útjából hatalmas kezek háríthattak volna el minden akadályt.


A Sors úgy akarta, hogy a feneketlen világfelfordulás huszonhat éves korában a Tamanowicei sírba temesse.
Meller Simon.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98