Dtum
Login with Facebookk
1915 | Március

Lovik Károly: Lovik Károly önéletrajza

(Néhány héttel ezelőtt az Érdekes Újság Dekameronja számára írt önéletrajz, melynek kéziratát Kabos Ede úr, a Dekameron szerkesztője volt szíves előzetes közlésre a Nyugatnak átengedni.)

1874-ben születtem Budapesten, itt is jártam iskolába, két esztendőt kivévén, amikor Eperjesen diákoskodtam. Életemben semmi különös nem történt velem; jogot végeztem és korán irogatni kezdtem, amit utólag eléggé sajnáltam, mert ráértem volna később a tollhoz nyúlni. Sokat foglalkoztam lótenyésztéssel, az utóbbinak köszönhetem, hogy az irodalom terén szabadon mozoghattam, mert nem kellett a napi kenyérért küzdenem.

 

Így talán gyakran úgy írtam, ahogy a saját ízlésem és nem ahogy a nagy közönség igényei megkívánták, amivel nem azt akarom mondani, hogy helyesen cselekedtem. Író és közönség között szoros kapcsolatnak kell lennie. Miután azonban soha népszerű nem voltam és valószínűleg sohase is leszek az, azzal vigasztalom magamat, hogy az ok nem bennem rejlik; az írótól azt nem szabad rossz néven venni.

Mit mondjak még? Munkáim javarészt napi és hetilapokban jelentek meg; köteteim száma tizenkettőre rúg. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia a Vándormadár című regényemet a Péczely-díjjal tüntette ki; ez volt írói munkásságom legnagyobb sikere, bár inkább a novella-írás terén érzem magamat otthonosnak. Mint szakíró meglehetősen sokat dolgoztam és néhány idevágó munkám külföldön különböző kitüntetéseket nyert el.

Többet a legjobb akarattal sem jegyezhetek föl magamról. Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelen azok az események, amelyeket egykor fontosaknak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá.

 

Sorsommal meg vagyok elégedve, az irigység nem bánt, a könyvek mindig jóbarátaim voltak, s remélhetőleg azok is maradnak öregségemben: ennél nagyobb és szebb tanulságot nem merítettem az életből. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak a régi szerszámaimat keresném meg.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Franciaország atletikai bajnokságai Franciaország atletikai bajnokságai
A francia atletikai szövetség junius 30-án rendezte Párisban a...
A magyar honfoglalás mondái A magyar honfoglalás mondái
A nagyszabású tanulmánynak, - mely a Kisfaludy-társaság milleniumi...
A mezőgazdaság jövője a minőségi termelésen fordul meg A mezőgazdaság jövője a minőségi termelésen fordul meg
A többtermelésre, bármilyen legyen is az áralakulás, szükség van....
A jól védett szoros A jól védett szoros
Ezernyolcszázháromban mikor Fulton Róbert először Napoleonnak, azután...
Az osztrák munkásbiztosítási reform Az osztrák munkásbiztosítási reform
Az osztrák kormány átérezve azt, hogy tartalmas szociálpolitikai...
Dróttalan távírókészülék felvevő-apparátusa Dróttalan távírókészülék felvevő-apparátusa
Mennyivel egyszerűbben lehet megoldani, ha az előadó asztalán a...
Szinházi figyelő Szinházi figyelő
A karácsony előtti hetet "hideg szalon"-nak mondják a szinészek. Ezen...
A tenger alatt járó hajók A tenger alatt járó hajók
Az emberi erő küzdelme a tovahaladásért szárazon és vizen nem merült...
Új csillagok Új csillagok
Mikor Viktória angol királynő halálának híre bejárta a világot, egy...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98