Tudományos szempontból igen érdekes kísérleteket végzett dr. Hans Molisch tanár, a mikor sikerült neki egy eljárást kidolgoznia, melylyel élő levélen fényképet lehet előállitani (Über die Herstellung von Photographien im Laubblatte, Sitzungsber. D. Kais. Akad. d. Wissensch, zu Wien, 1914). Az eljárás a növényélettan egyik alaptényére támaszkodik. A zöld levél a levegőből szénsavat vesz fel és szétbontja elemeire, szénre és oxygenre.

Az oxygent kibocsátja, a szénből pedig szerves anyagokat, nagyobbrészt keményitőt, készit. Azonban a keményitő csak azon a helyen keletkezik, a hová fény jut és csak akkor marad meg, ha a levél meg van világitva. A nappal képződött keményitő egy meleg nyári éjszakán át egészséges levélben majdnem teljesen eltűnik, átalakul czukorrá. Ismeretes továbbá, hogy a keményitő jód hatása alatt kékre festődik. E tényekkel a levélre való fényképezés elvei meg vannak adva. Alkalmasak lehetőleg vékony, egyenletes felszinű és kevéssé szőrös levelek, melyekben bőven képződik keményitő. Ilyen például a tropaeolum majus és a phaseolus multifious levelei.

A kisérletet korán reggel kell kezdeni, a mikor az egészséges levél keményítőmentes. Még czélszerűbb a kiszemelt levelet egy-két napon keresztül fekete papirosba burkolni. A levélre ellentétekben dús negatívot kell tenni és reggeltől estig a napfényen hagyni. Ezután a levelet lemetsszük és jodtinkturába mártjuk. Néhány percz mulva feltünik a positiv kép (lásd a mellékelt képet).

A kisérlet azt mutatja, hogy a zöld levél úgy viselkedik, mint az érzékeny lemez. Az ezüstsónak megfelel a chlorophyll, az ezüstszemcséknek a keményitőszemcsék. A hogy az érzékeny lemezen a kép rejtve marad, ugyanúgy van az a levélben is. Mindkét esetben előhivók szükségesek a kép láthatóvá tételéhez.