Dtum
Login with Facebookk
1916 | Augusztus

Schöpflin Aladár: A szenvedő ember

Hungaricus könyve

Nem vagyok teljes tisztában vele, miért mondták ezt a könyvet futurista munkának. Azért a tipográfiai külsőségért, hogy minden mondata külön kikezdésnek van szedve. A fejezetek elébe tett néhány hangnyi kótákért, amelyek nekem, zenében tudatlannak, nem mondanak semmit? A címlapjáért, amely inkább groteszk, mint szép vagy érdekes?

 

Vagy ha belsőbb az ok, talán előadásának lihegő gyors tempójáért, talán azért, mert a jövő képét próbálja megkonstruálni, vagy talán azokért a technikai készülékekért, amelyekkel a jövő emberiségét megajándékozza? Efféléket azonban csinált már nem egy író anélkül, hogy futuristának mondták volna, - azelőtt azt mondták volna rá, hogy fantasztikus vagy bizarr, vagy szeszélyes, - ezeket a szavakat ma, úgylátszik, néha a "futurista" helyettesíti.

 

Nekem, aki a párt-programokat művészi dolgokban mindig kissé értetlenül nézem s csak az érdekel, ami belülről, magából a műből fejlik ki, mint annak tartalma, karaktere, arculata, teljesen közömbös, futurista-e ez a könyv vagy sem. Úgy olvasom, mint bármi más könyvet, semmiféle programra nem gondolva, csak az írót és mondanivalóját keresve benne.

Ez az író meglehetősen töredékesen alakul ki a könyvből. Van bizonyos lendülete, ami főleg előadásának már említett száguldó tempóján érzik, amely hozzáillik ahhoz a szellemhez, amelyet a jövendő emberiségnek tulajdonít, a repülő-közlekedés s a távolba látó készülékek korában ilyen sebes iramú lehet majd az élet is. A nagy lendülethez azonban nem elég erős a lélegzete, olyan, mint az az úszó, aki nagyon sebesen tud rövid távolságra úszni, de hamar elakad a szusza s a messzebb célról lemarad.

 

Egy rövid történetbe az egész világot s az egész emberi életet akarja belefoglalni, de csak töredékeket bír összeszedni, nem adja egy egésznek, egy organizmusnak a benyomását. Hősét, az indiai Krisnátót, a húszéves teozófust keresztülviszi a jövő egész világon. Indiából Rómán, Párizson, Berlinen, Odesszán, Kínán át vissza Indiába, benépesíti ezt a világot mindenféle elképzelhető és el nem képzelhető gépekkel, intézményekkel, de ha a végén azt kérdezzük, milyen lesz ez a világ, nagyon hézagos feleletet kapunk.

 

Megmozgatja az élet nagy problémáit, de a kérdések tulajdonképpeni feltevéséig is alig jut el. Átéli hősével a férfi-élet három legnagyobb dolgát, a vallást, a szerelmet, a politikát, de tudja isten, mégsem vagyunk meggyőzve, hogy Krisnátó herceg csakugyan átélte ezeket. Nincs meg a könyvben az az erő, amely megadná ezt a meggyőzést s nincs meg az a fantázia, amely meg tudná eleveníteni s a kigondolt állapotból a szerves állapotba emelni azokat a dolgokat, amelyeket elképzel.

Ha Krisnátó herceg teozófikus eszmékből kiindulva és valami ázsiai teozofikus szekta küldetésével rá akarja venni a római pápát, alakítsa át a katolicizmust bizonyos tanítások és szertartások mellőzésével olyanná, hogy az összes vallásos világnézetek, az összes nemzetek vallási szükségletei helyet találjanak benne s megvalósuljon az egy akol, egy pásztor eszméje s ha a pápa erre azzal válaszol, hogy az egyháznak egyelőre még azon az áron is szüksége van a tradíció támogatására, hogy ez az ideál megvalósíthatatlanná válik, - ez valahogy úgy jön ki, mint egy nem nagyon mély teológiai értekezés tarka szavú párbeszédekbe foglalva, - nem pedig mint egy nagy élmény, melyen keresztül Krisnátó herceg s általa az olvasó átélhetné a vallást, mint az élet egyik fő alkotó elemét.

 

S ugyanúgy vagyunk vele, mikor a herceg a szerelem és a politika próbatüzén megy át. Krisnátó herceg, vagyis akit jelképezni akar, a jövő embere nincs belülről megragadva, minden, ami történik vele, csak külsőleges és esetleges. Ezért a herceg s általa az egész mű csak elgondolás, logikai konstrukció, nem pedig életjelenség, - lehet megérteni, vagy meg nem érteni, de nem lehet átélni.

Pedig máskülönben nem egy részlete a könyvnek kiváló íróra vall. Sok érdekes, frappáns gondolata, talpraesett ötlete van s ezeket sokszor jól meg tudja fogalmazni, a stílusában néha van egyéni verve, mondataiban numerozitás. Azt hisszük, ez a könyv nem adja teljes mértékét írója képességeinek.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Rousseau-ról Rousseau-ról
Nagy emberek szobra ritkán marad meg a kívánatos épségben; sokakéra...
Rövidek Rövidek
Belgrádból jelentik: Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége...
8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző tanfolyamokra! 8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző...
Most készült el Kulcsár István miniszteri tanácsos, az ifjúsági ügyek...
Hány állami alkalmazottról és nyugdijasról kell az államnak gondoskodnia Hány állami alkalmazottról és nyugdijasról kell az államnak...
A pénzügyminisztérium most tette közzé a költségvetéshez...
Kosár-export, kosár-import Kosár-export, kosár-import
A háziipari cikkek értékesítésének lehetősége mindinkább csökken. A...
Ki győzött Khinában?
Mialatt Németországban vegyes érzelmekkel ünneplik Waldersee...
Status quo hatalom – vagy mégsem? Status quo hatalom – vagy mégsem?
A britek nem kívánták szövetségeseik: Franciaország és Oroszország...
Hogyan szabad irni a tábori postai leveleket Hogyan szabad irni a tábori postai leveleket
Az utóbbi időben egyre sűrűbben fordul elő, hogy gyorsirással, vagy...
WSC – FTC 3:1 (3:1) WSC – FTC 3:1 (3:1)
Az FTC hivei hiába remélték a zöld-fehérek formájának javulását....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98