Én nem tudom kik vagytok emberek.
Én nem szeretlek, nem kerestelek.
Csukott ajtótok két öklömtől véres
És küszöbötök ajakamtól véres
Eresszetek be, meg kell halnom itt.

Ne kérdjétek ki küldött. Nem tudom.
Jaj elfeledtem a hosszú úton.
De hajtó ostor suhogása hajtott
S csodálva hallom hangomban a hangot
Hogy néktek szól s hogy meg kell halnom itt.

Gőgös hirmondók mondották már nektek
Ős népzengésit fajta-üzenetnek.
Seregnek élén léptek ők elétek
Én egyedül nevem se tudva lépek,
Jött-ment csavargó. Meg kell halnom itt.

Egyedül jöttem bugó nyil az ürben
A népeket s fajtákat átrepültem.
Fiatal népek, fiatal fajok.
Ősibb ősöknek küldöttje vagyok.
Felejtett ősért kell meghalnom itt.

Csukott ajtótok két öklömtől véres
És küszöbötök ajakamtól véres.
Nem ismerlek, de jaj eresszetek,
Mert úgy rendelték ismeretlenek
Hogy tiértetek meg kell halnom itt.