Dtum
Login with Facebookk
1917 | Október

Bródy Sándor - A dada

Harmadszor néztem meg az idők folyamán Bródy Sándor darabját s háromszor próbáltam beszámolni magamnak azokról a benyomásokról, amelyeket e darab előadása bennem kiváltott. Már annakidején sem pusztán dramaturgiai szempontok voltak azok, amelyekből impresszióimról számot adtam: soká, nagyon soká nyugtalanított ennek a megesett, pesti tengerre taszított kis parasztleánynak sorsa; valami olyan felelősségfélét éreztem, mint a dada gazdája, az aktaszignálásban megsavanyodott Frigyes ügyvéd, aki ezt úgy fejezi ki: "valami rendnek kellene lenni a világon".

 

Valami rendnek kellene lenni a világon, mondottam magamban, mikor éjnek idején ("éjnek évadján" mondanák a darabban) kiteszik a dadát az utcára s az a maga kis bosszújától végleg megzavarva megy a Dunának, a gyufának, meg ami halálnem ilyen szegény cselédlányok részére csak le van téve itt a földön. Egyetlen sikolynak éreztem a darabot s mindig mély meghatottsággal gondoltam három felvonásának egy-egy megrázó jelenetére, melyek brutális erővel és őszinteséggel emelkednek ki a mindig érdekes, bár nem mindig drámai dialógusból. Soha azonban a darabnak egész irodalomtörténeti jelentősége olyan nyilvánvalóvá nem vált előttem, mint a Nemzeti Színház reprise után.

 

Ami emberien és művészien értékes van Bródy Sándor darabjában az most - amikor már technikailag sok mindent másként csinálunk (Bródy tán legkevésbé), amikor száz színpadi fogás, ezer boszorkányság mindenféle színpadi ötletet segít érvényesüléshez - éppen ezeknek a tapasztalatoknak a világításánál most egyszerre reliefet nyert, sőt drámai hatásban fokozódik. Milyen mellékessé vált is mindaz, ami primitívség a darab technikájában van, mennyire megérződik, hogy amiért e darab íródott - a szegény dadának vergődése, üldöztetése (mit allen Hunden gehetzt), minden töviseken való meghányattatása - az java művészet, java irodalom.

 

Akadtak okvetetlenkedő kritikusok, akik azt nem értették meg s akik szigorúan felhúzták a szemöldöküket, merthogy a Nemzeti Színház Bródy darabját előadta. Mért éppen ezt? mondották és szigorú kritikával rótták meg mindazt, ami a darabban mellékes, de süketen, vakon haladtak el a darab igazi értékei mellett.

 

Hát azért, mert a modern magyar drámairodalomban ez az első igazi szociális dráma (egyébként Bródy minden darabjában egy szociális probléma van, mely fűti, izzítja drámáját, egyének dolgai csak úgy érdeklik, ha mélyebb szociális perspektívájuk van); mert a szociális probléma e darabjában eleven húsba vág, mert alakjai, akiknek közén e probléma felvetődik - a dada, a parasztszülők, az ügyvéd, a rendőr - élnek igen intenzív animális életet, s mert ami, velük és általuk történik az író drámaian tudja alakítani. Mindezen illett volna a kritikának elgondolkozni, - különösen ha tudta, hogy Ambrus Zoltán volt az, ki Bródy művét előadásra kitűzte.

Ha valamit lehet és szabad kifogásolnunk a darabban: az egésznek ótestamentomi kegyetlensége. Ha csak egyetlen ember volna a darabban, aki egy megértő szót szólna a megesett parasztleányhoz, egyetlen jelenet, melyben - miként Hevesi Lajos gyönyörűen mondotta, gondolom Rose Bernd-ről írt kritikájában, az uterus szólna az uterushoz. Az istenes Péter szavai nem jutnak el a leány szívéig, éppen olyan idegenek tőle, mint gazdája fanyar csábítása, kapzsi szüleinek gyöngédsége. Egyetlen éles sikoly az egész darab.

Az előadásból hiányzott az egységesség. Valahogy úgy részletekre bontódott az egész, jelenetek sorozatát kapták a dráma helyett. Holott a szereplők igazán ambícióval teljesítették feladatukat. Bayor Gizi a dada szerepében igen figyelemreméltó, bár egyenlőtlen volt. Legjobb jelenetében csak úgy mókázta a szerepét, mintha önmagát utánozná, (vagy Varsányit) - sírása legtöbbször népszínműszerűen hatott, más jelenetekben viszont, különösen amelyek drámai erőt kívántak meg, egészen elsőrendű volt.

 

Így az első felvonásban, mikor az istenes Péter megkéri a kezét s csak ül hangtalanul a kemencepadkán, lábait lelógatva s kissé bambán maga elé meredve; - meg a második felvonás utolsó jelenetében, mikor emberi haraggal, cseléd komiszsággal asszonyára vall, igazán felejthetetlen volt. Kétségtelenül művésznő, csak mihamar el kell felejtenie a komédiázást. Rákosi Szidi és Somlai Artúr parasztpárja tökéletes volt; el voltam tőlük ragadtatva. Aminthogy a darab komoly sikerének szívből örültem.

 

Fenyő Miksa

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Pataki (MTE) a kerékpáros hegyi bajnok Pataki (MTE) a kerékpáros hegyi bajnok
Gyönyörű napsütéses idő, motorosok jönnek és jelenti a vaskerekesek...
Megindult a választási agitáció a Felvidéken Megindult a választási agitáció a Felvidéken
Október végén, de legkésőbb november első felében - kitűnően...
Színpompás kép volt az Opera vasárnap esti díszelőadása Ciano gróf tiszteletére Színpompás kép volt az Opera vasárnap esti díszelőadása Ciano gróf...
Vasárnap este fényárban úszott az Opera palotája. A homlokzat előtt...
Kerenszkij - Várnai Dániel Kerenszkij - Várnai Dániel
Az a rövid pár nap, amely Trepov groteszken csúnya bukása és Goliczin...
Csortos Gyula válik? Csortos Gyula válik?
Este 7 óra. Csortos érkezik legelsőnek a Vígbe, ő játssza ez uj...
Honnan tudja?! Honnan tudja?!
Az elméleti detektívek nagy atyamestere, Conan Doyle most Amerikában...
Olcsóbb csirkehus és friss tojás árusitása Olcsóbb csirkehus és friss tojás árusitása
A községi élelmiszerárusitó üzem holnaptól, hétfőtől kezdve a főváros...
Vámot akarnak szedni mindenből Vámot akarnak szedni mindenből
A liberális kereskedők lapja haragszik a földmívelésügyi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98