A bünjelek fontos szerepet játszanak a rendőrség nyomozásában. A nyomozás kezdő stádiumában a bünjel igen gyakran nyomra vezető a tettes utáni hajszában, amikor pedig a végén közvetlenül szóló bizonyíték a tettessel szemben. A bünjelek megőrzése, még pedig a maguk eredeti mivoltában, ahogyan a nyomozó hatóság birtokába jutott, lényeges fejezete a felderítés munkájának.
Eszerint ugyancsak ostoba dolgot követett el az egyszeri kisbiró, akinek egy alkalommal egy pár csizmát adtak oda megőrzés végett azzal, hogy azt másnap a tekintetes főszolgabirói hivatalnak adja át. Vigyázzon rá, el ne kallódjék! – mondták neki, mert gyilkosság történt s a csizmák a menekülő tettes csizmái voltak, aki ezeket egyik megbuvóhelyén, ahonnan kizavarták, elhagyta. A csizmák sárosak voltak és vérfoltosak. Az áldozat vérétől.

A kisbiró szolgálatkész ember volt. Jól megértette dolgát. De hát ő tisztességes ember is. Csak nem állíthat be a tekintetes főszolgabiróhoz ezekkel a sáros csizmákkal. Fogta magát, nem kimélte a suvikszot és fényesre kikefélte a csizmákat. Csak ugy ragyogtak… Annál kevésbé tudta megérteni aztán, hogy miért vágták mégis a fejéhez.

Hasonló humoros eset történt nemrégiben egyik vidéki rendőrkapitányságon is. Egy ur jelent meg ottan és illő bevezetésul a kapitány úr asztalára fehér, omlós kalácsot tett el. – Feljelentést teszek! – mondotta – ezt adják a… kávéházban a kávé mellé. Ez száz százalék nullás lisztből készült. Ilyet pedig rendelet értemében nem szabad sütni.

A kapitány felvette a panaszt s az aktához bünjelként odacsatolta a kalácsot is. Egyelőre ugy is maradt az asztalon. Másnap reggel azután az aktát elővette, hogy beadja iktatni. Megdöbbenve vette észre, hogy a kalács eltünt. Hová lett? Megindult a nyomozás, melynek adatai mind terhelőbbekké váltak a takarítónőre, aki aznap takaritott a hivatalban. Az azonban égre-földre esküdözött, hogy a kalácsot nem látta, s nem ette meg.
Erre a kapitány beszólított egy rendőrt:
- Itt hagytam az asztalon – mondotta a rendőrnek – egy darab kalácsot. A kalácsban patkányméreg volt, a pincébe kellett volna vinni patkányírtónak. Valaki elvitte és megette. Keresse meg azonnal, hogy ki volt, hátha lehet még rajta segíteni. Ebben az üvegben – egy kis üveget mutatott – ellenméreg van, azt be kell adni, attól meggyógyul.

Amig a kapitány beszéli, a takarítónő minden tagjában remegve, halálsápadt arccal bámult rá, majd amit az üveget meglátta, odarohant és nagyot ivott belőle. Az üveg ugyan üres volt,, de a kalácstolvaj előkerült.

Most aztán már vallott. Nem tudott ellenállni a kisértésnek. Olyan szép fehér volt a kalács.
Legjobban azonban mégis a kávés járt. A corpus delieti megsemmisült, ujat pedig már nem sütött a kávés. Megtudta, hogy mi készült ellene és – vigyázott. Igy kerülte el a büntetést.