A háborus konjunkturákban megnövekedett ipari tevékenység a háboru negyedik esztendejében némiképpen alábbhanyatlott. A vállalatok nagyrésze ugyanis huzamosabb időn át szén- és anyaghiánnyal küzdött, ami megbénitotta az üzemet és korlátozta a termelési képességet.

A legutóbbi hónapokban különösen a malomipar szenvedett sokat, mert, bár a termés kielégitő volt, az értékesités decentralizációja következtében az egyes vállalatokra sokkal kevesebb nyersanyag jutott, mint az elmult esztendőben. A szénhiány a malomiparnál állandóan fennállott és az üzem az utóbbi hetekben teljesen szünetelt.

Erőteljesen javult a vegyi ipar helyzete.
A háborus szükségletek fedezése óriási feladatokat háritott a vegyi vállalatokra, amelyeknek megoldása annyira sikerült, hogy vegyi téren teljesen emancipálódtunk és már a békében sem leszünk a német gyárakra rászorulva. Vegyi iparunk előtt fényes perspektiva áll.

A gép- és vasipar már hosszabb ideje küzd az anyaghiánnyal és különösen a nyersanyag árában előállott tekintélyes áremelkedés okoz sulyos gondot. A vas- és gépiparra nagy konjunktura vár; a béke elkövetkeztével meginduló épitkezési és rekonstrukciós munkálatok ellátása tartós foglalkoztatást biztosit.

Papiriparunk kezdetleges, alig van gyárunk.
A háboru befejeztével e téren is ujabb alapitások várhatók, mert fontos, hogy szükségleteinket a jövőben magunk lássuk el.

A cukoripar helyzete kedvező és kedvező marad továbbra is.
A fogyasztás ellátása nagyobb teljesitményt követel a gyáraktól és minthogy a nyersanyagot a kormány különböző prémiumokkal biztositja, a gyártási lehetőségek széles keretekben ezután is kihasználhatok lesznek. Különösen a balkáni fogyasztás kielégitésében lesz a gyáraknak nagy szerepük és már most teszik meg az előkészületeket, hogy a fokozott követelményeknek is eleget tehessenek.

Ipari kilátásaink tehát csaknem az egész vonalon kedvezőek és csak béke kell, hogy minden hivatott tényezőt, minden erőt az ipar szolgálatába állithassunk és ezzel az ipar további erőteljes fejlődését biztositsuk.