Dtum
Login with Facebookk
1919 | Szeptember

Forradalmi levelek

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL

A világháború kitörésekor - közli a Sozialistische Monatshefte - egy ember bevonult a könyvtárakba és archívumokba s leveleket kezdett gyűjteni a francia forradalomból, ezek a levelek, összegyűjtve és rendezve, két tekintélyes kötetben, a német forradalom kitörésekor jelentek meg Frankfurt am Mainban a Rütten és Loening cég kiadásában.

 

Ennek az embernek - Gustav Landauernek - igaza volt: ezek a forradalmi levelek most a legérdekesebb és legkorszerűbb olvasmányt adják. Érdekes egy-egy forradalmár életét és pályáját figyelemmel kísérni e leveleken át, például oly igazi forradalmárét, mint Camille Desmoulins.

 

1789 június 10.-én, tehát közvetlenül a forradalom nagyüzemének megkezdése előtt, Párizsból ezt írja Desmoulins az apjának: "Fel akarom tüzelni az embereket, magamat is, másokat is. Most állunk a nagy hét kezdete előtt...Harmincezer fiatalembert kerestünk ki, kik készek, hogy közbelépjenek s megvédelmezzék versaillesi képviselőiket."

 

Egy hónappal később így tudósít a katonaság elleni hajszáról: "Tegnap este Sombreuil és Polignac urak, kik huszártisztek, a Palais Royalba jöttek s mert ez az egyenruha fölötte ellenszenves, székeket hajigáltak utánuk, talán agyonverték volna őket, ha idejében el nem menekülnek. Amint egy huszár megjelenik, már hallatszik a lárma: Itt vannak a paprikajancsik! S az utcakövezők megdobálják őket." Július 16.-i jelzéssel írja: "A szenvedély lángra lobbant.

 

Már csak egy jelszó van Párizsban: Fegyverre!...Az emberek betörnek a fegyverárusok boltjába. Polgári védősereg alakul, 78.000 emberből, 16 légióban." Ez év szeptemberében már körülrajongják a harmincéves forradalmárt a társaság hölgyei. "Legboldogabb percem azonban - írja - az volt, amikor július 12-én tízezer ember nem hogy ujjongott, hanem szinte megfojtotta az öleléseivel és könnyeivel. Ebben a percben talán a teljes pusztulástól mentettem meg Párizst s a nemzetet a legborzalmasabb rabszolgaságtól". Néhány nap múlva Mirabeaunál van Versaillesban. Bevallja: "Megjegyzem, hogy asztala túlságosan dús és pazar s engem megront.

 

Bordeauxi borainak és Marasquinojának megvan az az értéke, melyet én hasztalan igyekeznék letagadni, de utánuk a legnagyobb erőfeszítésre van szükségem, hogy forradalmári szigoromat magamra ölthessem s megvetni tudjam az arisztokratákat, kik bűnösen ily ebédek után sóvárognak". Október 8-án apjához való viszonyáról ír: "Tíz éve panaszkodom már ily módon s bevallom, könnyebben ment nekem forradalmat csinálni és Franciaországot felforgatni, mint egyszer s mindenkorra ötven louisdort kapni az apámtól s arra indítani őt, hogy meghajlásomhoz a kezét nyújtsa... Örökké rágalmaztak, örökösen az elveszett fiúnak, a tékozlónak neveztek s én minden inkább voltam, mint ez".

 

1790. december 11-én "végül vágyai csúcspontján" látja magát. Lucile, kiért nyolc esztendeig küzdött, az övé. A következő évben megházasodik, 1792. július 6-án apa lesz, fiát, Camillus Horatiust bemutatja a községtanácsnak. "Soha alkalmasabb időben - írja haza - nem kaphattam volna utódot, ki a veszélyek küszöbén átvegye tőlem népszerűségem örökségét... Lehetetlen néha el nem kedvetlenednem s meg nem vetnem a népet, melyet mindig oly jól és önzetlenül szolgáltam."

 

1794. március 31-én Luxembourg börtönében ül s kéri Lucilet, hogy küldjön be neki egy könyvet, melyet néhány nappal azelőtt vásárolt. "A lélek halhatatlanságáról szól. Szükségét érzem meggyőzni magamat, hogy van egy Isten, ki igazságosabb az embereknél s hogy még viszont kell téged látnom."

 

A következő napon befejeződik a sorsa. Ezt írja még Lucilenek: "Arra születtem, hogy verseket faragjak, védjem a szerencsétleneket, boldoggá tegyelek téged s hogy a te anyáddal, az én apámmal, megy egy-két emberrel szívünk szerint való Otahaitit alapítsak. Köztársaságról álmodtam, mely előtt minden ember letérdepelt volna. Nem tudtam elhinni, hogy az emberek ily vadak és igazságtalanok."

Ezek a közvetlen hangú levelek drámai hatást tesznek az olvasóra: megismerjük bennük és általuk mindenki igazát és igazságtalanságát. Folytonosan és egyszerre megegyező és ellentmondó leveleken át rájövünk, hogy a nagy francia forradalom emberei és pártjai nem ismerték egymást, nem ismerték önmagukat, kapcsolataikat, nem látták tisztán a lényeget.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Budapest 1943. évi teniszbajnokságai Budapest 1943. évi teniszbajnokságai
A hét folyamán lebonyolított Budapest teniszbajnokságai igen erős...
Kis gazda rovat Kis gazda rovat
Ócska hordóból nagyon czélszerű baromf-etetőt lehet előállitani ugy,...
Az első világbajnokság Stockholmban
Nem sok reményt füzünk céllövőink szerepléséhez, de a hatos...
Néhány szó a szülőkhöz Néhány szó a szülőkhöz
A legnemesebb, legértékesebb örökség, a mit a szülők gyermekeiknek...
Birkózóink 6:l-re verték a lengyeleket Birkózóink 6:l-re verték a lengyeleket
Hiába váltotta fel vasárnapra a trópusi hőséget a hűvös időjárás, a...
A földmivelésügyi minisztérium 14 millió pengőt kapott beruházásra A földmivelésügyi minisztérium 14 millió pengőt kapott...
A mult heti minisztertanács Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Mayer...
Konfliktus a németek és a lengyelek között Konfliktus a németek és a lengyelek között
A Poroszországhoz csatolt lengyelek harcza a németek ellen nagyon...
Feleséggyilkos orvos Feleséggyilkos orvos
Borzalmas feleséggyilkosságról adnak hírt Londonból. Ugyanis dr....
A Slavia Budapesten A Slavia Budapesten
A Slavia mérkőzései szoktak a legutóbbi időben a legnagyobb vonzó...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98