A valuta-kérdés svájci megvilágitásban
A Baseler Handelsbank igazgatóságának most közzétett évi jelentése a nemzetközi valutaviszonyok alakulásáról a következő figyelemreméltó fejtegetéseket közli:
A gazdasági kérdések gyúpontjában a valuta-probléma áll.
A háboru előtt a rendezett valutáju országokban a devizák csak csekély mérvben távolodtak el a paritástól, minthogy a fizetési mérleg egyensulyát nemesfémek küldésével automatikusan fenn lehetett tartani.
A háboru folyamán ebben nagy változás állott be.
A jegybankok a nemesfémet tezaurálták, amely a legtöbb háborus államban különben sem lett volna elegendő, hogy a fizetési mérleg egyre növekvő hiányát kiegyenlitse. Muló enyhülést okozott ugyan a külföldi követelések és külföldi tőkebefektetések likvidálása, valamint hitelek felvétele a külföldről; de végül is ezek a segélyforrások, amelyek a hadviselő államoknak nagyobb vagy kisebb mértékben rendelkezésére állottak, kimerültek, mig másrészt a háboru által kiváltott szociális mozgalom, valamint más okok a termelésnek az előbbeni mérvben leendő ujrafelvételét meg nem engedték. Igy fejlődött ki fokozatosan a jelenlegi kritikus állapot.
Legjobban áll azon országok valutája, amelyek – mint Kina és India – távol az európai hadszintértől, abban a helyzetben voltak, hogy teljesen a termelésüknek éljenek, és amelyeknek valutája az ezüst-piacon beállott áremelkedésből hasznot huzott.
Másodsorban legjobban állnak a semleges országok (Spanyolország, Hollandia, Svájc), valamint egyes hadviselő államok valutája, amelyek a háboruba való késői beavatkozásuk (Egyesült- Államok), avagy csekély részvételek folytán (Japán, Brazilia) nem érezték meg a háboru valutarontó hatását.
Harmadsorban következnek a nyugati államok a következő sorrendben (valutájuk leromlása arányában): Anglia, Franciaország, Olaszország.
A legalacsonyabban áll a közép- és keleteurópai államok valutája, amelyeknél az általános okokhoz még különös körülmények is járulnak, mint a forradalom és a kiterjedt vagyonmenekülés Németországban, a pénzközösség és a bizonytalan valutáris viszonyok gyermekbetegségei az osztrák-magyar monarchiából alakult államokban, valamint a politikai és gazdasági káosz Oroszországban.
Svájc, amelyet már a háboru közvetve nagy mértékben érintett, az átmeneti idő nehézségeit szintén teljesen megérzi. A külföldi tőkeveszteségek a devizaárfolyamok alakulása folytán lényegesen emelkedtek, másrészt a munkások és alkalmazottak bérmozgalma, valamint a munkaidő megröviditése a termelést oly mértékben drágitotta meg, mely a jövőre nézve nagy aggodalmakra szolgáltat okot annál is inkább, mert a svájci valuta magas állása már önmagában is gátlólag hat a kivitelre.
A devizapiac katasztrofális állapotára való tekintettel a szövetségi tanács 1919. december 25-én oly értelmü határozatot hozott, mely szerint a részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek bizonyos feltételek mellett megengedtetett az aktiváikban beállott valutáris veszteségeiket 20 évi időtartamra felosztani. Ezzel az engedéllyel kétségtelenül nagy számu svájci részvénytársaság élni fog és többek között a Bank für Transportwerke. Glarusban is, amely annakidején a Basler Handelsbank közremüködése mellett alakult és amelynek üzleti programmja felöleli a közlekedésügy körébe eső fináncüzleteket, még pedig elsősorban a volt Duna-monarchiában.
A koronának minden tapasztalatot felülmuló áresése miatt ez a vállalat kénytelen volt kötvényeinek tulajdonosait közgyülésre egybehivni, amely 10 évi időre a kötvények fix kamatlábát az üzleteredményektől függő változó kamatlábbá alakitotta át. Mint a szóbanforgó vállalat hitelezője, a Basler Handelsbank is hozzájárult ehhez a határozathoz.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!