Mert igazságnak kell lenni. Mi mindig tudtuk is, hogy lesz. Hiába tombolt az őrület őszirózsa kivirágzáskor, hiába terítették le – akkor – büntetlenül az erőst, a nagyot, a rettenthetetlent, a puritánt fajtája legmelegebb szívű, legkeményebb kötésűt... mi tudtuk, hogy eljön a megtorlás. Tudtuk ezt akkor is, amikor a vörös őrjöngés tartotta orgiáit. Tudtuk mindig és tudjuk, hogy bűn nincs bünhődés nélkül. Hogy mindezért felelni kell, ami jogtalan, a tételes törvényben kifejezett erkölcsi és szociális rend ellen való.

A Kant Imánuel "feltétlen joga" a mi életünk alaptörvénye. Mi nem szomjuhozunk bosszut, nem kiáltunk megtorlásért. Szivesen hagynók futni a bünösöket is, ha ez a nagy megbocsátás visszaállítani a rendet, jogot és nyugalmat. Megbocsátanánk az apagyilkosnak is, ha ez konszolidálódna. De megtorlás nélkül nincs erkölcs és nincs rend. Kant szerint, ha ellenség támad egy városra, előbb ki kell végezni a halálraítéltet s csak azután lehet menekülni, mert egy végre nem hajtott ítélet megszakítja a jog szerves életének folyamatát. Nincs rend, nincs meg a folyamatossága a törvények szerint a lepergő életnek, ha bármely bűn tettese is vígan fittyethányhat annak a losticiának, amelyet megsértett.

A Kant hatalmas jogossági elmélete győzedelmeskedik most nálunk, mint győzedelmeskedett mindig, mindenkor, mindenütt. Hiába hiszi bárki is, hogy salvus conductust élvez, hogy megmenekedik – mert eddig megmenekedett – az állami rendezettség életének ez a kategórikus parancsa utóléri őt is, mint ahogy utól ér mindenkit. Egyet azonban jól jegyezzünk meg: a biró előtt csak bünös vagy ártatlan van. Minden gyilkosság egy, akár a legkiválóbb ellen követték el, akár a legutolsó koldus vagy csirkefogó ellen. A birónak semmi köze ahhoz, hogy ki volt az áldozat, ki a vádlott, van-e politikai háttere az ügynek és lehet-e annak politikai következménye? Ne keverjünk politikai gondolatot semmiféle bünügyben. Ne akarjunk kivonni senkit, mert nekünk rokonszenves, de nem is akarjunk bemártani senkit, mert nekünk ellenszenves vagy kellemetlen.

Minden bünért bünhődni kell, de minden bűnért nem kell mégsem valakinek szenvedni. Nem szabad mindenáron bünöst keresni, mert egy ártatlan elítélése nagyobb veszedelem a jogéletnek annál is, mind a mikor nem büntetik a tudott bűnöst. Elfogulatlanság. Jogtisztelet. Mindenen felül emelkedő igazság. Ezt várjuk a biráktól, akiknek igazságszeretetét mindenekfelettinek tartjuk, de ezt kell követelnünk a közvéleménytől is.