Budapest, febr. 15.
Ötnegyed évig felelős kormányzás nélkül vezették egészen felelőtlen emberek ennek az országnak a sorsát, érthető tehát az a nagy izgalom, amely az egyetlen felelős orgánum, a nemzetgyűlés megnyitását megelőzi. Máskor is nagy érdeklődés előzte meg az uj parlament megnyitását, mennyivel nagyobb ez az érdeklődés most, amikor az általános választói jog alapján összeülő parlament első ülését fogja tartani.

Már napok óta látható az jólismert, régi formáju plakátok az utcákonb, amelyeknek azonban csak a formája a régi, a tartalma azonban erősen különbözik a régi képviselőházi plakátokétól:
A nemzetgyűlés folyó évi február hó 16-án délelőtt 11 órakor a képviselőház üléstermében ülést tart.

Maguk a nemzetgyülés megválasztott képviselői is izgatottan várják az első szereplés napját. – Lámpalázam van, mondta nékünk az egyik megválasztott kisgazda-követ és többeken valóban meg is látszik ez a lámpaláz. A képviselő urak ünnepi ruhában fognak természetesen megjelenni a nagy „premier”-en, de hát az ünnepi ruhák nem olyanok már mint azelőtt voltak: lesz sok kifordított és átvasalt vidéki, remekbeszabott ősi ruhadarab, amelyek holnap ülik a feltámadás ünnepét, lesznek mándlik és kékbeli daruk, lesznek azonban díszmagyarok és frankok is s ezek fognak csupán csak arra emlékeztetni, hogy a mai nappal a „jogfolytonosság” kezdődik meg.

A pártok elhelyezkedése még nincs megállapítva s az ülésen a képviselők tetszésük szerint való helyeken fognak ülni. Hely lesz bőven, válogatni is lehet benne, hiszen az ülésterem a régi nagy Magyarország számára készült, míg a mai ülésen a megcsonkított Magyarország képviselői sem lesznek ott, hiszen a Tiszántul még mindig nem választhattak az oláh megszállás miatt.

A képviselőház ragyogó tisztaságban várja az uj vendégeket. A vörös uralom összeomlása után nyomban megkezdték a nagytakarítást, rendbehozták a Lenin-fiuk borzalmai nyomán támadt károkat s ma már semmi nyoma annak, hogy a dunaparti gótstilus palota valamikor arra szolgált, hogy Klein-Korvin Ottó döntsön benne az eléje cipelt „burzsuj” élete és halála fölött. A háznagyi hivatal is rengeteget dolgozott s Dessewffy Arisztid képviselőházi titkár valósággal azt sem tudja, hol áll a feje. Mindenki jegyet akar. Mindenki ott akar lenni ennél a nagy történelmi aktusnál s mindenkinek van valami protektora. Pedig csak korlátolt számban adnak ki jegyeket és így nagyon sok embert kell visszautasítani.

A megnyitás, mint ismeretes, ünnepi „Veni Sancte”-val kezdődik. A kupolacsarnokot átalakították s közepén áll az oltár, amely szépen van dekorálva. Piros szőnyegek, délszaki növények veszik körül az oltárt s piros zsinórral van elkerítve az a hely, amelyen belül majd a nemzetgyülési tagok fognak állni, míg a nézők oldalt, az elkerített helyen kívül foglalnak helyet.

Az ülése egyébként egészen rövid lesz – inkább csak formális. De azért a szép asszonyok ott lesznek a karzatokon, mint régen, a gukkerek majd ujból előkerülnek, a buffet megint megtelik majd, a folyosók piros szőnyegein ujból megjelennek a pirospozsgás vidéki küldöttségek, ujból megindult a régi parlamenti élet, meglesz a „jogfolytonosság” a karzaton s a folyosón is.

Soha ilyen vagy ehhez hasonlóan nehéz helyzetben nem volt még nemzetgyülés, mint ez a mostani. Vajha, meglenne az ereje és tehetsége ahhoz, hogy kivezesse ezt a szerencsétlen országot a szenvedések földjéről a nyugalom, jólét, boldogság és – hatalom földjére. Ezzel a halk reménységgel nézünk a ma összeülő nemzetgyülés elé s hisszük, hogy Magyarország népe nem fog csalódni azokban, akikbe bizalmát vetette a választásokon.