Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1920 | Július

Szabó Lőrinc: Novus nascitur ordo

A templomokban sercegve lobbantak ki a fáklyák
s az Istennő szobra magától összeomlott;
mikor kiléptünk a kongó, megriadt uccákra,
véresre gyúlt vitorlák szánkáztak az egen.

A kaszárnyákban sikoltoztak a kürtök;
a halkereskedők ijedten rakosgattak nyitott bódéikban;
a fórumon iszonyú robajjal dőlt össze a Hallgatás Tornya,
s mire megjött az éj: felforrtak a kutak vizei.

Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-híd;
ketreceikben bömböltek a cirkuszi oroszlánok,
mialatt messze Erynnisek és Vaskigyók őrjöngtek a zengő ormokon
s forró szelek birkóztak a megtorpadt mezők felett.

Egyszerre felhőkig harsant a Tűz s az imbolygó vörösségben
kőzápor döngölte le a visszhangzó erdőket;
köröskörül tanácstalanul nyargaltak a fekete folyamok
és félelmükben megrepedtek a tavak tükrei.

 

Záporban

Itt a tavasz: március, április; fölnyílnak az égi csatornák
s fekete záporok zuhognak fekete földeken által,
fekete záporok, és mintha monoton fekete kopogásukkal
a lelkek láthatatlan zenéjét dobolnák, dobolnák, dobolnák
millió és millió láthatatlan dobverővel, oly puhán, oly távolian,
mint ahogy a napfény kopog a csukott pillákon, vagy a szerelem zsong a szívekben.
Fekete záporok... Oly édes, langyos zubogás, zuhogás az egész végtelen ucca, melyen végig kell mennem, hogy hazaérjek,
oly ringató zubogás, zuhogás, locspocs, parányi csengők lármás muzsikája,
oly édes, szapora csilingelés, hogy egészen elszórakoztat és már nem is gondolok arra,
hogy csontjaim mennyire fájnak és hogy holnapután esetleg nem lesz mit enni.
Csak baktatok, baktatok, akarat és gondolkozás nélkül, nem unatkozva, hanem még az unalomra is érzéktelenül,
- Óh édes állati érzéketlenség! -
És hull, hull az eső, paskolva a lehúzott vasredőnyöket; pattognak a bádogcsatornák
és zúgnak a tátott-torkú kanálisok;
kalapom karimájáról nyakamba csurog a víz, nem baj! Halkan dudorászok versenyt a zuhogással: Zápor, zápor, éji zápor, márciusi zápor...
Mintha egy ködóriás lépkedne el a házak felett! Egy váratlan szélroham.
Aztán csönd. Csönd. Csak a zápor beszélget önmagával.
És eszembe jut egy kép: milyen megbékítő, mily emberfölöttien nyugalmas lehet most kettesben, éjbetárt ablak mögött ülni,
és hallgatni, hallgatni, - a villany lecsavarva - hogy zuhog a fekete éjszakai zápor.
Hogy zuhog! csupa édesség tőle a ház, az ucca, az egész fekete Budapest!
Így zuhog most a pályaudvarokon is, a külvárosokon, ruganyos mezőkön, szántóföldeken,
tavakon, nádasokon,
csakhogy még ezerszer édesebben és puhábban, mint e kormos falak között!
Igy zuhog most az összeboruló erdei fák smaragdkupoláján, kivájja a szakadékok köveit
a vén és haldokló tölgyek gyökerei alól,
így vonul tovább apró idegen falvakon és rengeteg városokon át, ahol tompa méltóságban
ragyognak a bazalt és ében palotasorok és a járdák pocsolyáit aranytükrökké
csiszolják az ívlámpák füzérei,
így vonúl tovább a déli narancsligetek és óceánok felé a zápor, az éjszakai zápor, hogy nedves fátyolával ködbe szőjje a szigeteket, az ijedten tülkölő hajókat és a
rőtszemű világítótornyokat,
így száll, száll tovább, így száll, száll, száll tovább a végtelenbe az eső, így száll, száll
véle a lelkem is, túl minden földi nyomorúságon, túl időn és túl teren,
föl, föl a kimondhatatlan magasságokba, ahol szétteregetve csillogó vízszintes síkjaikat
végtelen, visszhangzó, iszonyú, fekete éjszakában,
végtelen, visszhangzó, iszonyú, fekete boltozatokról
győzelmes záporok zuhognak végtelen időkön át!

Nyugat ˇ / ˇ 1920 ˇ / ˇ 1920. 11-12. szám
Szabó Lőrinc: Karambol

Elhagytam az Adria kék kikötőit, a vadregényes erdei forrásokat és mindent, ami a szemlélődés halk gyönyöréből lelkünkbe átlobog,
nem érdekelnek a végtelenbe ringató tücsökzene boldog harmóniája és a zokogó novemberi záporok;
nem csodálom önfeledten a sporttérről esténként hazafele siető fehérruhás lányokat, akik teniszverőiket lóbálva és kedves mosollyal ajkukon látszólag mit sem törődnek udvarlóik elegáns bókjaival,
sem a vén folyamok tükrét, melyeken kimondhatatlan szomorúsággal lapátolja a vizet a sustorgó hajócsavar...
- Kihalt belőlem a nyugalmas képek és formák megelégedettsége: elhagytam az Adria kék kikötőit:
felgöngyölt lobogó a lelkem, mely száguldó hajnali szelekre vár!
Ma még felgöngyölt lobogó s szakadó gátak és zsilipek diszharmóniáján túl dübörgő tengerek harsonája,
de holnap ujjongó mennyei rakéták vihara röpít fel a világ őrtornyaihoz,
ahol izzó meteorok karcolják a fekete éjszaka üvegboltozatát!
Izzó meteorok bombáival robbantom szét a keringő, idegen világok sötét sorompóit
és amikor majd az áldott Nap vörösen szétloccsan az üszkös keleti horizont felett:
lihegő vulkánok aranylávája vakít be zuhogó álmaimba
és a lázadás rémületével sikoltom tele a pokol harangjait!

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Uj felhőkarczolók Uj felhőkarczolók
Amikor amerikai ember azt mondja valamelyik városra, hogy...
A fecskék fészeképítése, az alap megrakása A fecskék fészeképítése, az alap megrakása
Második nap. A két sárcsomó még mindig nedvesen feketéllik, új...
A khinai császár öngyilkossága A khinai császár öngyilkossága
Január 25-ikén az a távirat érkezett Khinából Londonba, hogy...
Régi gyógymódok Régi gyógymódok
A régi görög népnél szokásban volt, hogy egyes betegeket, kik számára...
Rajcsányi és Kabos holtversenyben került az első helyre Rajcsányi és Kabos holtversenyben került az első helyre
Az Újpesti Torna Egyesület vasárnap a Tungsram Kultúrházban...
A genfi összejövetelen a dunai államok gazdasági szövetségéről is tárgyalnak – de egyelőre csak spanyolfal mögött A genfi összejövetelen a dunai államok gazdasági szövetségéről is...
A hullámok, amiket a gazdasági konföderáció gondolata a dunai vizeken...
Hitler beszéde a berlini hősi ünnepélyen Hitler beszéde a berlini hősi ünnepélyen
Hitler a tizennyolcnapos lengyelországi hadjáratról, majd a multévi...
A koronázáskor engedélyezett kegyelem végrehajtása A koronázáskor engedélyezett kegyelem végrehajtása
Mint ismeretes, Ő Felsége megkoronáztatása alkalmából 1916 deczember...
Egy nagy honismerő munka befejezése: Egy nagy honismerő munka befejezése:
Hazánk ismeretének, a föld- és néprajzi, történeti és gazdasági...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98