Dtum
Login with Facebookk
1921 | Március

Bartók Béla - Kodály Zoltán

Az idei zenei évadnak legnagyobb jelentőségű zenei bemutatója Kodály Zoltán két dalának első előadása volt a Filharmonikus társaság jan. 10-i estéjén. A napisajtó nagy része ezt azzal "méltányolta", hogy Kodálynak művészetét a leglesújtóbb kritikával illette (Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Az Újság, Magyarság), sőt egyik ("Magyarország"), személyét is megtámadta.

Ezt a rendszeres hajszát nem hagyhatom szó nélkül.

Egy idő óta kiváló szeretettel szokták bizonyos zenei körök személyemet Kodály Zoltán ellenében kijátszani. Úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha a köztünk levő barátságot használná ki Kodály érvényesülésére. Ez a legotrombább hazugság.

Kodály mint zeneszerző napjaink legkiválóbbjai közé tartozik. Művészetének kettős gyökere, éppúgy mint az enyémé, a magyar parasztzenéből és az új francia zenéből sarjadzott ki. De kettőnknek ebből a közös talajból kinőtt művészete már a kezdet legkezdetén is teljesen elütött egymástól (rosszhiszeműség vagy tudatlanság állíthatja csak Kodályról, hogy ő "utánzó"). Néhányan támadói közül azt hánytorgatják fel, hogy zenéje erőtlenebb, kevésbé eredeti stb., mint az enyém. Nem az én feladatom, hogy a kettőnk művei közt megnyilvánuló stílusbeli és tartalmi különbségeket pontosan körülírjam.

 

Lehet, hogy Kodály zenéje nem olyan "agresszív", lehet, hogy formában kevésbé távolodik el bizonyos hagyományoktól, lehet, hogy nem annyira "zabolátlan tobzódások", mint inkább nyugodtabb szemlélődések kifejezője. De épp ez a lényeges különbség, mely mint teljesen új, teljesen eredeti zenei gondolkozásmód jut zenéjében napvilágra, teszi annyira értékessé zenei mondanivalóját.

 

Alig akad egy-két jelenkori zeneszerző - a hazaiakról nem is szólva -, akik olyan új értékeket tudnának alkotni, mint vonóshármasa, szóló-gordonkaszonátája, vagy két zenekari dala. És a magyar földnek ezeket a kincseit akarják itt nálunk bizonyos emberek - ki tudja, miféle alattomos, szándékkal - sárba taposni. Akit Ady "Sírni" dalának zenéje nem rendített meg lelke legmélyéig az vagy süket, érzéketlen fabáb, vagy elfogultan rosszhiszemű.

Íme ez az én véleményem Kodály zenéjéről, az enyém, akit Kodály támadói szeretnek újabban "a legnagyobb magyar zeneszerző"-ként aposztrofálni. Hiszen lehetséges, hogy én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak ők, de akkor hogyan lehetek én mégis olyan "nagy" zeneszerző? Nyilvánvaló, hogy ezek az urak vagy itt, vagy ott súlyos tévedésbe estek. (Én mindenesetre szívesen viselem részükről történő esetleges lefokozásomat).

Szerencsére a Kodály-"kérdés" nem itthon, hanem külföldön fog eldőlni. Kodálynak eddig eltemetett művei egy bécsi kiadócég jóvoltából sűrű egymásutánban fognak a legközelebbi jövőben megjelenni, tehát nemsokára meghalljuk róluk a külföld véleményét. És akkor majd megismétlődik az a sajátságos jelenség, amelynek a közelmúltban egy más "kérdés"-sel kapcsolatban tanúi lehettünk: az imént még teli szájjal szitkokat okádó urak jámbor bárányokká, sőt - urambocsá - lelkes rajongókká fognak vedleni.

Hallom megrovó megjegyzésüket: belőlem az "elfogult barát" beszél. Csakhogy itt megint a sorrendet vétették el: nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja.

 

Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatosan biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását. Mégis csak sajátságos, hogy a "legnagyobb magyar zeneszerző"-re ez a "quantité negligeable" - amilyennek most Kodályt feltüntetni óhajtják - ilyen lényeges hatást tudjon gyakorolni pedagógiai képességeivel.

 

Magától értetődő, hogy zenei hivatalos köreink ezt a páratlanul biztos meglátó erőt kitessékelik az őt megillető helyről, megakadályozzák, hogy fiatal zeneszerzőinket zenei főiskolánkon ő irányíthassa. De várhatunk-e mást tőlük? Hiszen Kodály a legnagyobb magyar zeneszerző-pedagógusunk!

Hogy a magyar zenefolkore mit köszönhet neki, azt az illető szakemberek jól tudják. Kutatóvágya, kitartó szorgalma, alapossága, tudása és éleslátása őt tette a magyar parasztzene egyetlen alapos ismerőjévé. Ezen a téren senki sem érte el őt.

Ezt az embert, akinek a magyar kultúra annyit köszönhet, ezt támadják úton-útfélen, hol hivatalos körök, hol "kritikusok". Mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy nyugodtan dolgozhasson kultúránk javára, és teszik ezt, miközben a magyarság kulturs fölényének fontosságát harsogják, ők, a tehetségtelenek, a tétlenek, a senkik.

Ezt akartam elmondani...

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98