Irta Rubinek Gyula, v. földmívelésügyi miniszter

Végül elérkeztünk csonka hazánkban is arra, hogy az úgynevezett úrifoglalkozások utáni kereslet megcsökkent s keresettek és megbecsültek lettek az előbb lenézett ipari, kereskedelmi és szabad foglalkozások. 

A miniszteriumok, a vármegyék, a katonaság, a biróságok csak úgy öntik a szabad foglalkozások felé törekvő tömegeket. 

Az azelőtt biztos, kényelmes megélhetést, megbecsülést és tekintélyt biztosító foglalkozásokból menekül aki tud, mert a megélhetés nehézségei kényszerítik erre. A kenyér, a mindennapi kenyér buktatta meg az úrifoglalkozások varázsát, aminek hatását nemcsak ebben a felső, hogy úgy mondjuk kényszerű átalakulásban látjuk, de abban is, hogy az ifjúság most a beiratkozások idején cserben hagyja a gimnáziumot, a tudományos pályákra előkészítő iskolákat, míg ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, kertészeti stb., egyszóval a gyakorlati élet számára előkészítő iskola kevésnek bizonyul. 

Nagyon szomorú körülmények, nagy nemzeti tragédia sodorta a nemzetet e gyökeres változások küszöbére, a lateiner foglalkozásoktól a termelő, az alkotó munka felé. 

Ha van valami vigasztaló jelenség a mai igazán reménytelen helyzetben, úgy ez a lelki átalakulás az. Mert a kivezető út az ország gyászos helyzetéből a lelki átalakuláson vezet. Ki kell vetkőznünk abból a felfogásból, hogy a legnagyobb úr a szolgabiró, aki mindenkinek parancsol. Az a legnagyobb úr, aki senkinek sem parancsol, de a maga két keze és feje munkájából megél anélkül, hogy bárkinek a rabszolgája lenne. 

A teremtő, az alkotó szabad foglalkozások teremtik meg a szabad és független polgárok ezreit, akikről nem kell az államnak gondoskodni, sőt inkább, akik nemcsak maguk boldogulnak gazdasági téren, hanem eltartják az államot is. 

A küzdelem a mindennapi kenyérért fogja eredményezni, hogy a termelő munka felé fordul a közfigyelem s a legúribb foglalkozás az lesz, amely a becsületes munkának a legnagyobb anyagi eredményt biztosítja s amely ennélfogva lehetővé teszi az úri megélhetést. 

Lelkek, világnézetek átalakulása s a kasza, kapa és kalapács nyelének a megmarkolása, a termelő munka szeretete és felkarolása: ezek az egyetlen biztos belső eszközei a nemzeti feltámadásnak, amelyektől szomszédaink semmiféle ellenséges törekvése meg nem foszthat bennünket, sőt a külföld megbecsülését, a mi függetlenségünket, erkölcsi erőink gyarapodását s nemzeti öntudatunk hatalmas emelkedését eredményezi.