Dtum
Login with Facebookk
1922 | December

Kakuk Marci - Tersánszky J. Jenő új könyve

Tersánszkyt, az élettel és a mestersége anyagával egyforma nehéz harcot küzdő írót most az egyszer nagy szerencse érte - nem tudom, nem a legnagyobb-e, amely írót egyáltalán érhet. Fölfedezett valamit, újat, még soha nem látottat, amit megláthatott volna mindenki, találkozott vele mindennap, anélkül, hogy észrevette volna, de millió ember elment mellette vakon, gondolat nélkül.

 

Most Tersánszky rávetette a szemét és felmutatja nekünk, mi meg meglepetten nézzük: íme, egy egészen új emberi forma, az élet lehetőségeinek egy eddig ismeretlen változata, egészen új levegőben, melyet éppen az tesz újjá, hogy erre az alakra van vetítve. A nagy szerencse másik része pedig az, hogy tökéletesen, hiány, hézag és minden zavaró körülmény nélkül tudja közölni velünk azt, amit fölfedezett, úgy hogy mi is részesek vagyunk fölfedezésében. Nagy élmény ez, írónak és olvasónak egyaránt, öröm és gazdagodás.

 

A magam részéről legalább tiszta, nagy örömöt éreztem, mikor Tersánszky új könyvét elolvastam. Van ennek már vagy három hete, de azóta mindennap felújul bennem az öröm, minduntalan felötlik emlékemben a könyv alakjainak valamelyike, egy szavuk, egy fintoruk, az írónak egy hangsúlya. Lelki szükség tehát rám nézve, hogy tanúbizonyságot tegyek örömemről, figyelmeztessem az olvasókat is, hogy ha valami igazán jót akarnak olvasni, olvassák el azt a kis könyvet, melynek írója a Kakuk Marci címet adta. (Amicus kiadás.)

Minden kisváros piacán, de még a nagyváros utcasarkain is állnak ilyen Kakuk Marcik. Abból élnek, hogy ott ácsorognak, aztán a kofának vinni kell a sátorfáját, a cigányoknak a korcsmába kell cipelni a nagybőgőjét, meg egyéb cipekedni való is akad, néha valaki egy levelet is rájuk bíz vagy behívja őket a házába valami munka elvégzésére. Ezért mindig csurran-cseppen egy-két garas. Kakuk Marci megél a jég hátán is. Az emberi munka hulladékaiból él és a kis pénzek hulladékaiból.

 

Nem hordár - a hordár az több nála, sapkája van és számja, be van lajstromozva valahol a hatóságnál, adót is fizet, besorozott tagja a társadalomnak. Kakuk Marci és társai nem azok, ő velük nem törődik senki, amíg rossz fát nem tesznek a tűzre, szabad verebei a piacnak, piaci polgárok, ahogy Kakuk Marci magát nevezi, nem minden büszkeség nélkül. Kakuk Marci nincs kitaszítva a társadalomból, erre nem is adott okot, csak éppen nem tartozik hozzá, soha nem is tartozott, mert nem kapcsolódott bele. Alkalma lett volna egyszer-másszor hozzá, de nem fogta meg, nem is gondolt rá, hogy megfogja.

 

Apja-anyja alkoholos, züllött kis-hivatalnoknép, mikor hirtelen, egyszerre meghalnak, őt kiveszik az iskolából, beadják kovácsinasnak, goromba, nehéz munkára, sok verésre, amelyet nem bír ki, mert gyönge legényke, hát beáll a cigányokhoz bőgőhordozónak; itt jó dolga van, de egy leány utáni sóvárgása miatt kikopik ebből a jó állásból, tanúja, majdnem részese lesz egy gyilkosságnak ugyanazon leány miatt, két mesterlegény között, abból él, hogy segít a harangozónak, aki sírásó is, próbál egyebeket, egyszer a szerencse is rámosolyog, valami háziszolga-féle lesz egy úri házban, itt szeretik, csöndes, jó élete van, de egy szamár csíny miatt innen is kiadják az útját és most már véglegesen a piacra kerül.

 

Mindezt nem csinálja, hanem csak történik vele, tőle, az ő akaratától függetlenül. Nem ostoba, nem is egészen tanulatlan, van rajta a ruháján kívül is, amely rongyos, de úrias ruha rongyaiból való, egy s más, ami az úri eredetére mutat.

 

Jó fiú és ötletei vannak, néha olyanok, mintha egy csökevény költő fulladt volna meg benne, csak éppen az előbbre jutás, a boldogulás ösztöne nincs meg benne, ezért nem lesz belőle soha semmi. A kisváros legalsóbb emberrétegének ő a bohémje. Még jól is érzi magát sorsában, nem bánkódik és nem szomorkodik, van benne valami abból, amit nálánál különb embereknél humornak neveznek. Sajnálni kell-e? Tudja Isten! Nehéz megállapítani a boldogtalanság jellegét. Sőt bajos még a nyomorét is - mondja az író és igaza van.

Ennek a különös emberi figurának az élettörténetét Tersánszky vele magának első személyben mondatja el. Rendkívüli bravúrral van megcsinálva ez az első személyben folyó elbeszélés. Egy szó nincs benne, amely ne foglalhatna helyet Kakuk Marci szótárában, amelyből az író hallatszanék ki, egy fogalom nincsen, amely idegen lehetne egy afféle ember agyvelejéből, és nincs egy mondat, amely kirína az elbeszélésből, amely másért volna ott, mint hogy a dologhoz tartozik, Kakuk Marci történetéhez, amelybe az író rejtette volna bele a történetből különvaló önmagát.

 

Véges-végig a Kakuk Marci hangja hallatszik, különleges emberi hang, látni lehet az arckifejezését, a mosolyát, az ámulatát, a csöndes kis gesztusát. A hangnak ez a tökéletes egysége roppant erőssé, zárttá teszi az elbeszélés szerkezetét és az alak fiziognómiáját is tejesen kihozza. De még a hátteret is: egy sereg más alakot, akik pillanatokra feltűnnek, amint Kakuk Marci életében valami szerepet játszottak.

 

Ezek egytől-egyig mind különlegesen érdekes alakok, mindeniknek éles megkülönböztető arcvonásai vannak, mind él, lélegzik - pedig többnyire csak két-három odavetett vonással vannak megrajzolva. A kis kötetkében Kakuk Marci körül vagy egy tucat alak van így megelevenítve. Tersánszky egyike a legpompásabb emberrajzolóknak a mai magyar irodalomban és nincs senki, akinek annyi jellemző alak állna rendelkezésére, mint neki. Egész galériája van emberekből.

 

A két zöld ász című terjedelmes regényében - szégyen, hogy ezt a rendkívül gazdag könyvet alig vették észre - ha nem több, legalább negyven ember él és mozog, mind külön arculattal. Nem egy kitűnő író egy életpályán meg tudna élni ebből a gazdagságból. A Kakuk Marciban benne van egy kisváros egész legalsó társadalmi rétege, de rések nyílnak a többi rétegek, a polgári nép meglátására is, azokon a pontokon, ahol ez azzal a legalsó réteggel érintkezésbe kerül.

És milyen alakok! A nyomorék kosárfonó, aki tegnapelőtt hozott haza három pengőt és a felesége nem akar neki három pénzt adni pálinkára. "Ajjajj, ajjajj - panaszkodik - csak legalább három pénzem volna egy kis pálinkára. Három napja nem ittam, hallja! Ajjajj, ajjajj!" Meg Lórika, a kis lotyó cseléd, aki ha valaki megtetszik neki, odaadja magát, a csinos, jól öltözött úri fiúkat szereti, de lopva beereszti éjjel a konyhájába a kéményseprő legényt is, mert az szépen tud táncolni. Kukuj, a kőműves legény, aki nem szereti a mesterségét, inkább madarászni jár, csöndes, becsületes fiú, de Lórika miatt agyonüti a kéményseprőt. Később a sírásóék félkegyelmű lánya, aki állatmódjára sír, mert dinnyét látott és megkívánta. Ezt a sírást ideírom, mert valódi mesterműve az elevenítő leírásnak.


Eszti félve, a grádics alatt kuporodik a szegletben és éppen mint a sündisznó, a fejét bedugja a lába közé és a két kezét összekulcsolja a térdén és keservesen, keservesen sír ottan.

- Mi lelt téged? Ki bántott? Mondd meg már te mafla!

Megyek hozzá: rázom. És fel akarom venni a fejét, hogy beszéljek vele. Tán megverték? Nem is láttam még így sírni. De nem szól. És nem fordítja hozzám a fejét. Csak dugja jobban a lába közé és sír, sír. A hátán egészen feltűrődött a bujkája, annyira rázkódik ottan.

Sajnálom, meg is ijedek. Hallottam sokszor, hogy az ilyen nagy sírástól megszakadt már asszonyoknak a szívük.

Ott cibálom, kérdezem szépen: hát mondja meg, mi baja?

Egyszer aztán nagy nehezen felveszem a fejét és látom, mégis megmondaná már...

Nincs az egész könyvben egy félrerajzolt alak, az élet három dimenziójában mozog mindegyik. És minden jelenet: bohó, groteszk dolgok és komor tragikusak, mint a gyilkosság elmondása, a szó szoros értelmében láthatóvá vannak téve. Ha egy-egy regényjelenetet olvasok, sokszor színpadra kell gondolnom; Tersánszky jelenetei mindig a valóságban folynak le.

 

Hatásuk elevenségét az teszi, hogy minden hangsúly nélkül, a legnagyobb egyszerűséggel vannak elmondva. Kakuk Marci beszél, azért mondja el őket, mert megtörténtek vele, nem akar velük semmi fontosat, sőt az ő lényének csöndes humorát itatja beléjük. Az a szép, hogy mindent, ami vele történt, amit elbeszél, önkéntelenül eltölt a maga természetével.

 

Kakuk Marci és élettörténete egységes egy valami, elválaszthatatlan egymástól. Ezért minden szava egy jellemvonása, az ő valójának egy darabkája. S mikor már elmondott mindent, ami jellemző, mikor teljes mivoltában megmutatta magát, akkor vége is a történetnek. Mire való volna folytatni? Az arckép kész, hiánytalan, nem hiányzik és nem fölösleges rajta egyetlen vonás. Az írónak sikerült a legnagyobb dolog: teljesen közölte azt, mi mondanivalója volt.

Tersánszky ebben a kis könyvében leküzdötte a kifejezés minden akadályát, ami az író elé tornyosul és leküzdötte saját természetének minden egyenetlenségét is. Eljutott az ábrázolás teljes, tiszta stílusáig, ahova csak igazi nagy tehetség tud eljutni az érettség teljében. S eljutott abba a sorba, ahol két-három legkitűnőbb írónk áll.

 

Szégyellem magamat, hogy ezt még csak kevesen tudjuk, akik kezdettől fogva szeretettel figyeljük keserves küzdelmét a belső kifejlődésért és a külső érvényesülésért. Az elsőt úgy látszik, leküzdötte már, a másikban még útját állja az emberek közönye, érzéketlensége, az irodalommal szemben való egészen hamis igényeik, a magyar irodalom mai nyomott helyzete. Ma még inkább megeshetik, mint azelőtt, hogy az emberek nem veszik észre, hogy nagy dolog történt köztük: egy remekmű született.

 

Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Elitélt kommunisták Elitélt kommunisták
A budapesti büntetőtörvényszéken a következő kommunistákat itélték el...
Bach élete és művei Bach élete és művei
Papp Viktor új könyve mindazoknak, akik már végérvényesen...
Távolságmérés messzelátóval Távolságmérés messzelátóval
A vándor, a ki az "apostolok lovain", azaz gyalogszerrel utazik,...
Itt a tél.... Itt a tél....
Még ugyancsak szürke novemberi köd terpeszkedik a lombfosztotta...
A nagytőke türelmét veszti A nagytőke türelmét veszti
A magyar bankok mérlege, ha csupán e számoszlopokra épitenők föl a...
Kartellpolitika az épitőiparban Kartellpolitika az épitőiparban
Az épitőipari anyagok piacán érdekesen mutatkozik a kartellpolitika...
Halálra itélték a moszkvai nagy pör öt fővádlottját, de másnap kegyelmet kaptak Halálra itélték a moszkvai nagy pör öt fővádlottját, de másnap...
A moszkvai néptörvényszék vasárnap este hirdette ki az ítéletet a...
Az Aradi Torna-Egylet kérelme Az Aradi Torna-Egylet kérelme
Az Aradi Torna-Egyesület választmánya azon kérelemmel fordult a...
Thomann hajóskapitány halála Thomann hajóskapitány halála
Hogy halt meg Thomann hajós kapitány? A Követségek védelmében elesett...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98