Nagy Balogh János élete és művészete
(Egy ismeretlenül élt festő emlékkönyve. Szerkesztette Elek Artúr. Amicus kiadása.)
Ami élt, alig ismerte valaki. Magára hagyatva, szegényen, önként vállalt remeteségben alkotott, halála után ismerték fel tehetségét, amikor a tisztesség, amiben részesült, többé nem ösztönözhette munkára, emelkedésre. Néhány hónappal ezelőtt kiállítást rendeztek képeiből, rajzaiból, a morális eredmény nem maradt el, de félő, hogy neve ismét elsüpped, a szenzáció elhamvadt, aztán képei nem oly mutatósak, a felületes szemlélő számára nem tartalmaznak elég izgató anyagot, nem csigázzák fel az átlagember kíváncsiságát. Képei közül néhányat ugyan kiakasztottak a Szépművészeti Múzeumban, de a művész puritán életérzése nem ruházta fel képeit a múzeumi pompa ismert kellékeivel, a nagyközönség ott is alig látja a vásznakat, melyeket amúgy is elfojt a hangosabb szavú képek közeli szomszédsága.
Pedig ez a művész megérdemli, hogy emlékezete fennmaradjon és művészete az emberek tudatába nyomuljon.
Nyilván ez a megfontolás vezethette az elhunyt művész híveit, barátait is, amikor emlékkönyvet adta ki Nagy Balogh Jánosról. A könyvek a megjelenés idejében felszínen maradnak, aztán elvegyülnek a végtelen papiros folyamban, de ha értékük valóban meghaladja a napi termelés átlagértékét, úgy bizonyos idő múltán ismét visszatérnek hosszú maradásra és megtermékenyítik a lelkeket. Ez az emlékkönyv is visszatér majd, ha az aktualitás le is foszlik róla és felidézi Nagy Balogh Jánosnak a földi véletlenektől megtisztított létét, művészetét.
A könyvet Petrovics Elek rövid előszava vezeti be. E néhány sorral mintegy szolidaritást vállal mindazokkal, kik a művész emlékezetét fenntartani óhajtják.
Elek Artúr, ki a könyv szerkesztési munkáját is végezte, röviden összefogott tanulmányban rajzolta meg Nagy Balogh portréját. Ismerteti életfolyását, művészetének kialakulását és a tudományosság legtisztább, legszigorúbb eszközeivel mér, értékeli e művészet tartalmát, fajsúlyát, irányát. Nagy nagy szeretet hevíti sorait, az igazi orvosok meleg szeretete, akik a fizikum fájdalmas feltárást vállalják, kitapintják az életfunkció titkos hálózatát és lelkük megtelik részvéttel, odaadó vonzalommal.
Elek Artúr mélységes szeretete nem homályosítja el a látás tisztaságát, ámde észrevétet az olvasóval oly mozzanatokat, melyek más, részvétlen író kezén elkallódtak volna. A szeretet valóban a megértés első foka, vagy talán felsőbbrendű formája, nélküle nem tudjuk átélni az ember, a művész küzdelmét, emelkedésének lendületét.
Mint magányos bolygók járják be pályájukat a Nagy Balogh Jánosok. Társtalanságukat alig-alig enyhítik intermezzók. Ha nem találnak oly ihletett magyarázóra, mint amilyennek Elek Artúr mutatkozott e tanulmányában, szinte nyomtalanul elenyészik munkájuk minden eredménye. Hány magyar talentum részesült ily sorsban!
Az emlékkönyvbe Bálint Jenő is írt egy ismertetést a művészről. Írásának címe. Nagy Balogh János, az ember. Intim feljegyzések, élénk színekkel felrakott vázlatok, amelyekben a művészi teremtés energiaforrása, az eleven ember lép előtérbe, a maga szegényes, színtelen környezetével. A környezet színtelen, de a művész alakja megtelik vérrel, élettel, erővel. Szinte kilép az írott sorokból, oly közel érezzük, mintha valami nagyító üveg lencséjén keresztül szemlélnénk.
A könyv képanyaga szokatlanul gazdag. Egész sereg önarcképen követhetjük a művész stílusának tisztulását. Ezekre az önarcképekre Elek Artúr egyébként nagy figyelmet fordít tanulmányában. Kép reprodukciók, rajzok, vázlatok demonstrálják a tanulmányokat. A könyv mindenképpen méltó a művészhez, akiről szól. Az talán túlságosan díszesnek is találta volna, amennyire húzódott az élet reprezentatív megnyilatkozásaitól.
Bálint Aladár
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!