Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1922 | December

A zsidóság térfoglalása Magyarországon

Azt a politikai jelszót, hogy "minden a zsidóké" - állította le Kovács Lajos ebben a könyvében a számokra és a statisztikai adatokra. Okosan tette. Ez a jelszó ma Magyarországon nem csupán a korcsma asztalánál és a népgyűlési szónokemelvényeken otthonos. Politikai pártok építették rá életüket, sőt a jövő-menő kormányok programjában is ott lehet találni, ha mindjárt rózsaszínű papirossal is bevonva. Helyesen cselekedett tehát ez a lelkiismeretes tudós, akinek annyi becsületesen megszerkesztett statisztikai felvételt köszönhetünk - hogy kikaparta a jelszót a demagógia izzó parazsai közül, hazavitte csendes dolgozó szobájába, s ott a számok - e legékesebb ajkú lények - segítségével megállapította, mi igaz tehát abból, hogy "minden a zsidóké".

Persze, zsidóról, arról a beszédtárgyról lévén szó, amely manapság majdnem oly izgalmas téma, mint maga a szerelem - meg nem állhatta, hogy a számokra, mint valami messzelátó árbocra, a maga vélekedésének a lobogóját fel ne húzza. Valószínűen jó magam is hasonló gyarlóságba fogok esni, könyvének elolvasása után talán túl megyek azon a vonalon, amelyet a szokás a könyvbírálat határaképpen meghúzott. 
 I.

"A zsidóság térfoglalása Magyarországon" című könyv elolvasása után az az első benyomás, hogy túlzás az a szóbeszéd, mintha a zsidók szőröstül-bőröstül felfalták volna a keresztény Magyarországot.

1720-ban a zsidóság az ország lakosságának fél százalékát tette ki. 1910-ben már öt százalékát. Ezt az öt százalékot Kovács Lajos sem tekinti elementáris szerencsétlenségnek. Már csak azért sem, mert a zsidók szaporodása az utóbbi időben veszített hevéből. Így például tévedés az úton-útfélen megkockáztatott állítás, hogy a zsidók számát a Keletről beözönlő rajok folyton dagasztják. A közhit azt tartotta, míg a keresztények csak születés útján szaporodnak, addig a zsidókat a bevándorlók újabb és újabb áradata is emeli a magasabb számsorokba. Ez nincs így. Bevándoroltak ugyan ide zsidók, de még többen vándoroltak ki. 1880-tól kezdve "a zsidók kivándorlási vesztesége aránylag még a keresztény lakosságét is felülmúlta".

De még más körülmény is gátat vetett terjeszkedésüknek és ez szintén a közhitet találja magával szemben. A közhit a zsidót szapora fajtának mondja. Sokan nem is tudnak másképpen zsidó családot elképzelni, mint úgy, hogy egy rakás gyerek üli körül az asztalt péntek este. A valóság az, hogy a zsidóság szaporasága állandóan csökkent, ma körülbelül ugyanazon a színvonalon van, mint a keresztényeké. Sőt még a galíciaiakra sem illik már rá az a bibliai ígéret, hogy szaporodni fognak, mint a tenger fövenye.

Van azután még valami, ami kavicsként szorul terjeszkedésük elé. A keresztény-zsidó házasságok - bár az egyházpolitikai törvények megalkotásáért a zsidók kardoskodtak a leghangosabban - éppen nekik ártottak a legtöbbet. Egyrészt azért, mert a zsidó házastárs legtöbbnyire otthagyta hitét, másrészt azért, mert az ily vegyes házasságból született gyermekeket majdnem mindig keresztvíz alá tartják. 


II.

Mindent összevéve Kovács Lajosnak az a nézete, "...ha a háború nem jött volna közbe, a zsidóság Magyarországon a számbeli és aránybeli stausquot nem igen tudta volna fenntartani; a háború azonban a zsidóságot új erőhöz juttatta egyrészt azzal, hogy közülök jóval kevesebbet pusztított el, mint a keresztények közül, másrészt pedig azáltal, hogy a keleti zsidók beözönlésnek újabb lökést adott s viszont az amerikai kivándorlási mozgalmat szüneteltette."

 

Még ez sem lenne azonban oly nagy baj, vagy ahogy a könyv szerzője mondja, "a zsidókérdés lényege nem a zsidók nagy számában van, hanem abban, hogy a zsidók nagyobb intelligenciájuk és gazdasági érzékük folytán azokat a foglalkozásokat és pályákat özönlik el, melyek nekik szellemi és gazdasági téren való vezetés, vagy legalább is a népességi arányukat jóval meghaladó túlsúlyt biztosítják." Ez szorítja össze a szívét és nem az, hogy "minden a zsidóké".

Ezt a vezetést, ezt a túlsúlyt rajzolják meg az általa felvonultatott számok. Ezek beszélik, el, mennyi föld jutott kezükre, hogy foglalták el a kereskedelmet és a gyáripart, miként hódítottak az orvosi, mérnöki, ügyvédi, hivatalnoki és újságírói pályán. Ezek beszélik el, hogy a munkások sorában nem érzik jól magukat s "az értelmileg, vagyonilag és társadalmilag kiváló pozíciókat foglalják le maguknak" Csak éppen a földbirtoknál igazodtak az arányszámukhoz - az 5 százalék zsidóság az ország földjéből 4, 15 százalékot bír - de a többi fronton az őket megillető 5 százaléknál jóval nagyobb karéjt hasítottak ki a maguk számára. A hitel körében lévő foglalkozásoknál éppenséggel 90 százalékig jutottak el.

A zsidóságnak ezt az értelmi és gazdasági téren való hódítását tartja katasztrofálisnak az író. Szerinte a zsidó típusa azelőtt a falusi szatócs és az árendás volt, most pedig a nagykereskedelem, gyáripar, nyomdavállalatok, újságok és latifundiumok urai. Igazság szerint e helyeken keresztényeknek kellene ülniök, ennélfogva "itt vagy gyökeres operációra vagy hosszadalmas, de rendszeres kezelésre van szükség". Melyik a helyesebb, ennek eldöntését a politikusokra bízza, ő maga megelégedett a statisztikai adatok összehordásával. 


III.

Ezek a statisztikai adatok - minthogy a vezető osztály sebeit tárják fel - érthetően erős indulatokat emelnek fel a vezető osztály egyik művelt és öntudatos tagjában. Mindamellett az én benyomásom az, hogy e lelki viharok nem oltották el benne a statisztikus köteles higgadtságát. Elfogulatlanságra törekedve állította össze az adatokat, ámbár közülük egyik-másik talán más színt nyerne, ha egy-két erősebb szövésű magyarázó jegyzettel felöltözve állanának ott.

Így, azokat a statisztikai adatokat, amelyek azt mondják, hogy a zsidók erre és nem arra a pályára tódulnak, bizonyára mással is meglehetne okolni, mint azzal, hogy élelmesek, fürgék és velük született ez vagy az a tulajdonság. Az az adat, hogy a zsidók a háborúban fele annyit, vagy még ennél is kevesebbet véreztek, mint a keresztények - szintén elbírna valamilyen kommentárt. Különösen akkor, ha kutyafuttában már megemlítette, hogy a zsidók jó része a városokban helyezkedett el. Nincs a városi levegő, az évszázadokon keresztül űzött városi foglalkozás és a katonai alkalmatlanság között valamilyen összefüggés?

Azok, akik a számok között nálamnál jobban tudnak olvasni, alkalmasint még más kérdéseket is fel tudnának vetni. De bármilyen alaposak is legyenek e kérdések, ezek, éppen úgy, mint azok, amelyeket én pedzettem - se nem szoroznak, se nem osztanak. A lényeg az, hogy Kovács Lajos a "minden a zsidóké" jelszónak szabatos és tudományos meghatározását adta akkor, amikor bizonyította, hogy a zsidók azokból a foglalkozásokból, amelyeket a vezető osztály a maga körülkerített vadaskertjének tekint, ennyi és ennyi százalékot foglaltak el. Ezzel ugyanis éppen olyan szabatosan, megbízhatóan és tudományosan igazolta, hogy a zsidókérdés voltaképpen e vezető osztály belső ügye.

Ő ugyan nem vallja ezt a felfogást s alkalmasint óvást is emelne könyve ily értelmezése ellen. Hiszen a könyvéhez írt bevezetésben világosan megmondja, hogy a zsidóság oka az összeomlásnak, a kommünnek s a nemzetet ért szerencsétlenségnek, amiből nyilvánvaló, hogy a nemzeti eszmények iránt nincsen érzéke, megbízhatatlan, "idegen, sőt nagy részben ellenséges indulatai tetem a nemzet testében, meg van tehát minden okunk rá, hogy védekezzük számbeli, vagyoni és kulturális térfoglalása ellen." A számokból tehát, amelyeket tisztán a vezető osztály versenytársaként tünteti fel a zsidóságot, azon a címen, hogy szerinte a zsidók az összeomlásnak és miegymásnak az okai, azt a következtetést vonja le, hogy a zsidóság alkalmatlan a vezető osztályban való megmaradásra, s ha ott marad, ártalmára lesz az egész nemzetnek - értvén nemzeten bizonyára a magyar népet. 


IV.

Nos, a statisztikai adatokat szó nélkül aláírom. Elvégre annyi értékes munka vallja apjául Kovács Lajost, hogy laikus igazán nem tehet egyebet. De az összeomlást és társait, valamint a rájuk épített következtetést, kételkedve kell fogadnom, ugyancsak laikus voltomnál fogva. Azt kell gondolnom, ha Hindenburg, Ludendorff, Conrád és a többi hadvezér, meg száz hadügyi és gazdasági szakértő az összeomlás okai után kutatva, egyetlenegy sem állítja oda a magyar zsidót, mint az égszakadás elindítóját vagy hatékony tényezőjét - akkor miért kellene nekem, a laikusnak, a budapesti statisztikai hivatal vezető egyéniségének nézetét szentírásként elfogadni?...

 

Miért kellene a szakmájától távol eső téren is tekintélynek elismerni őt, különösen akkor, amikor ma már a világháború keletkezésének és lefolyásának labirintusában elég világosságot gyújtottak ahhoz, hogy minden értelmesebb ember a zsidóság e téren való akár pozitív, akár negatív ténykedését megítélhesse?! A zsidók nemzetközi szervezetéről, Cion bölcseiről, a zsidók tudatos világuralmi álmairól, a szocializmusról és bolsevizmusról - a zsidók e két furfangos találmányáról, amellyel a világot maguk alá akarják kényszeríteni - s a többi száz meg ezer ördöngös mesterkedésről, kell-e komolyan beszélni?

Kell-e a tényeket és összefüggéseket vizsgáló és tények alapján ítélő embernek azt mondani, hogy ezekben az állításokban az öntudatra ébredt osztályérdek vezette képzelet van szabadjára eresztve? S szabad-e mindezek alapos megfontolása és tanulmányozása után Kovács Lajosnak az idegen tetemről való szociológiai megállapítására felrakott következtetését komolyan venni?

Még a zsidók fegyvertárából való s az unalomig ismert érveket - ennyit és ennyit dolgoztak a nemzetért, munkásságuk nyomán mennyit nyert a magyar közgazdaság, a legfrissebb kimutatás szerint hány hősi halottjuk volt, mit műveltek a tudomány, irodalom és művészet terén - még ezeket is bátran figyelmen kívül lehet hagyni. Egyrészt azért, mert az effajta érveket majdnem mindig azzal viszonozzák, hogy... igaz, igaz, de a zsidó vér, a zsidó faj, a zsidó szellem és a zsidó destrukció!... Másrészt azért, mert a felvetett kérdés lényegének megítélésében nem számítanak e kölcsönös és a koncot kerülgető feleselgetések. Azt a Kovács Lajostól öntudatlanul felvetett kérdést, ugyanis, ki méltó hát arra tulajdonképpen, hogy a vezető osztály páholyában helyet foglaljon, nem világítják meg ezek a szóviták.

 

V.

Hogy ki foglalhat helyet ebben a páholyban - ha a józan ész alfáját veszem elő, arra az eredményre kell jutnom - hogy ezt nem a páholyban ülők érdeke határozza meg, tartozzanak azok akármelyik valláshoz, fajhoz vagy szektához. Hanem nyilván a vezettettek, a nép, a fizikai és szellemi munkát végző milliók érdeke. Ezeknek szempontjából pedig az méltó a vezetésre, akinek munkássága nyomán a legtöbb kultúra kél, vezető tisztét úgy tölti be, hogy tevékenységével fokozatosan a jobb társadalomba jutunk el, abba, amelyikben a termelt árúk elosztása a legegyenletesebb és legigazságosabb.

A vezetett elemek, a milliók ennélfogva csak azt nézhetik, vajon a vezetők munkássága abban az irányban halad-e, hogy a milliók kulturális java gyarapodjék. Jobb ruhát, egészségesebb lakást, magasabb iskolát, több könyvet, biztosabb munkalehetőséget, kevesebb halálozást, magasabb életkort és szélesebb és erősebb alapú békességet jelent-e a vezető - igen vagy nem? Ha igen, akkor alkalmas, hogy a vezető osztályban helyet kapjon, ha nem - alkalmatlan. Úgy gondolom, annál a célkitűzésnél, hogy egészséges és jókedvű emberek lakjanak ebben a hazában, mindenkinek legyen kenyere, nemesen szórakozhassák, ha beteg, orvos álljon mellé s a művészet kincsei gyönyörködtessék - ennél fényesebb nemzeti eszmény nincsen, ez a soviniszta hazafiasság legmagasabb csúcsa.

Nos, Kovács Lajos szót nem ejtett arról, hogy a vezető osztályba betolakodott zsidók e célkitűzés ellen vétettek volna. Nem állította, hogy a zsidó földbirtokos nem műveli elég belterjesen a földjét, a zsidó orvos nem kezeli oly jól a beteget, mint a keresztény társa, a zsidó bankár hitelműveletei ingadozóbbak, a zsidó kereskedő ügyefogyott, a zsidó mérnök házai összedőlnek, a zsidó vasutas kisiklatja a vonatot s egyáltalán a zsidó ész és a zsidó kéz következetesen gátakat rak a tömegeknek arra a jogos igyekezetére, hogy jobb életsort küzdjenek ki maguknak - mindezt nem állította. Így a nép, a vezetett szempontjából nem is kifogásolható, hogy a zsidók ezt vagy azt a vezető állást foglalják el. Ebből tisztán következik, hogy Kovács Lajosnak az a nézete, hogy a zsidóknak a vezető osztályban való térfoglalása nemzeti (népi) szempontból ártalmas - nincsen kellőképpen megokolva. Nézetének csak az a része állhat meg, amely magát az aránytalanul nagy térfoglalást állapítja meg. S megállhat az ebből ésszerűen leszűrhető következtetés is - az, hogy ez az aránytalan térfoglalás a vezető osztály számára ártalmas.

 

Zsadányi Henrik

<<
<
1
2
3
4
5
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A Gordon-Bennet léghajóverseny A Gordon-Bennet léghajóverseny
A híres franczia léghajós által kitűzött nagy díjért az idén...
Lehuzzák a redőnyt a használtautó kereskedők Lehuzzák a redőnyt a használtautó kereskedők
A használt autók problémája már régóta foglalkoztatja az autószakma...
Az ősember Az ősember
A mikor Darwin 1871-ben kiadta az ember származásáról szóló...
Két német vonatkozású hír Két német vonatkozású hír
Mint minden évben, a st.-germaiai szerződés aláirása napján, ma is...
 Emberek a víz alatt 2 Emberek a víz alatt 2
A mai tengeralattjárónaszád természetesen össze sem hasonlítható...
Az Újpest nyerte a Középeurópai Kupát Az Újpest nyerte a Középeurópai Kupát
Az Újpest szenzációs finissel 2:2-ős eldöntetlent harcolt ki Prágában...
Laval és Mussolini római egyezménye Laval és Mussolini római egyezménye
Laval külügyminiszter római látogatásának programja váratlanul...
Gál Jenő budai beszámolóján birálták a kormány gazdasági és külpolitikáját Gál Jenő budai beszámolóján birálták a kormány gazdasági és...
Vasárnap délelőtt tartotta beszámolóját Gál Jenő képviselő a Budai...
A Hungária öt hajóhosszal verte a Pannóniát A Hungária öt hajóhosszal verte a Pannóniát
A Magyar Evezős Szövetség vasárnapi szezonnyitó regattájának eseménye...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98