Dtum
Login with Facebookk
1923 | Május

Egry József

A "Művészház" egyesület kiállításain, melyek 1909-1914 között az új művész tehetségeknek valóságos keltető helyei voltak, bukkant föl Egry József neve. Sok fiatal mutatkozott meg ott először, bátrak, és félénkek, merészen nekivágók, és tapogatódzók. Egry József a nagyot akarók közé tartozott. Gondolkodó képzeletű festőnek ígérkezett, aki belső élményeit, a világról és az emberekről való nézeteit formai és színes szimbólumokban igyekszik megérzékíteni.

 

A tájék hátteréül szolgált képeinek, az emberi alak fejezete ki rajtuk a cselekménnyé mozgalmasodott gondolati és érzésbeli tartalmat. A szociális érzés volt akkoriban az az energiaforrás, amely Egry képzeletét alkotásra hevítette, az életben kínlódó embert szerette szimbolikusan beleállítani a természet üde színei közé és a háttérben a jobb jövő reménységét derengően elébe varázsolni. Érdekes és eredeti elképzelések voltak azok a kompozíciós kísérletei.

 

De inkább kísérletek, mint teljessé érlelt megvalósítások, mert mesterségének a fiatal festő még nem volt eléggé ura. Ez lehetett az oka annak, hogy képeit nem fejezte be teljesen, hanem félig vázlatnak hagyta meg, melyről a formakereső vonalak hálózatát sem törölte le. Aki az időbeli munkásságának eredményeit az egymást érő kiállításokon megfigyelte, az minden képén újabb nekikészülést látott, meg-megújuló, de előbbre, a teljesedés felé nem igen jutó ígéretet.

A háború kitörtével egyszerre eltűnt szem elől Egry József. A "Művészház" becsukta kapuját s egyéb kiállításokon hiába kerestük Egry művészetének markáns profilját. Hová lett, merre járt, talán senkinek sem árulta el. Mikor évek multával végre ismét megjelent a nyilvánosság előtt (1922-ben, a "Bélvederé"-ben) az arca más kifejezést mutatott, mint hajdan, a fiatalos csapkodás korszakában. Hogy a szótlanul elmúlt hosszú esztendők mivel teltek, azt néhány önarcképe sejtette meg. A maga fejét Egry régen is szerette modellül használni.

 

Azon a kemény síkú római arcélű fejen fájó barázdákat szántottak a néma esztendők. Kígyózó árnyékos mélyedéseket: a gond, a gyötrődés és vívódás útját. S míg az ifjú művészt időnek előtte meghervasztották, a gúnyosság, a hitetlenség és a szomorúság vonalaival torzították el arcának formáit, ugyanakkor hajdani festői törekvéseit is letörölték képéről. Eltűntek azokról az atléta derekú ember alakok és a derűs színek, el a terek távlata és a harmónia vágya.

 

Az új Egry, aki az esztendők tusájából megviselten, de meg is újhodottan került elő, nem harmónia kereső, mint volt a régi. Az új Egry tíz esztendő magányosságában fájó csalódások és kiábrándulások közben megtalálta magában azt, amit egész életében hasztalan keresett addig, a harmónia helyett az eredendő és föloldhatatlan diszharmóniát.

 

És azt igyekezett művészetének eszközeivel megfoghatóvá tenni. A kitisztult szemlélet helyett, amelyhez eljutni nem bírt, mert az természetének meg nem adatott, lelkének háborgását alakította képekké, azt az érzelmi zűrzavart, amely benne az élet nagyszerű jelenségei előtt, valami szép tájék vagy ember alak, vagy a levegőégnek valami csodás játéka láttára támad.

 

Az ilyen művészetet, amely minden hagyományon és megszokott ábrázolási módon túlteszi magát, csak megfelelő érzékenységgel lehet élvezni. Bizonyos hevületes fejű emberek kusza beszédére emlékeztet, amelyben dadogás és hadarás közben a szív hangjai akkora zengéssel szólalnak meg, mint az épp beszédűek ajkán soha. Az expresszionizmus" jelzőjével kár lenne ezt a magasrendű művészetet megkisebbíteni.

 

Minden tökéletlenség által olyan képességek jutnak benne kifejezésre, aminők csak ritka művészekben: vizionárius erő, mely a természetnek fantasztikus tüneményeit újra megalkotja, még pedig azon üde voltukban és a lelket megrázó szenzációjukat éreztetve, ahogyan neki megjelentek, és valami szilaj temperamentum, amelyben a kezdő lendület folytatódik és megállandósul. Ezekkel a tulajdonságaival Van Goghnak lelke szerint való rokon Egry.

 

Töprenkedő és egyben elemi szenvedélyességű lélek, aki belül csupa zűrzavar lehet s akiből mégis olyan hangok törnek föl, hogy megrezdül, aki hallja őket.

 

Elek Artúr

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az FTC atlétikai klubbajnokságai Az FTC atlétikai klubbajnokságai
Első ízben rendezte meg ezúttal az FTC fennállása óta az atlétikai...
Munkácsy Mihály emlékkiállítás Munkácsy Mihály emlékkiállítás
Munkácsy születésének centenáriumához a legszebb és legméltóbb...
Az olasz fegyverszünet feltételei Az olasz fegyverszünet feltételei
Az angol hirszolgálat jelentése szerint Londonban vasérnap...
Szombatra várható ítélet a Landau-pörben Szombatra várható ítélet a Landau-pörben
A hetek óta tartó Landau-Dóbé bünügy tárgyalásának bizonyitási anyaga...
A dunai államok gazdasági központja: Budapest A dunai államok gazdasági központja: Budapest
A Temps megállapitja, hogy a magyar nemzet a háboru alatt rendkivül...
Filmek Filmek
A magyar filmgyártás elérkezett arra a fokra, hogy érdemes róla...
Az uj királyné Az uj királyné
Igazi boldogságot talált uj királyunk házasságában. Neje, Zita...
Az Andromeda-köd forgása
Spirális ködfoltban végbemenő forgó mozgást spektrográffal lehet...
Az ausztráliai miniszterelnök a Csendes-óceáni hadszintér elhanyagolásáról Az ausztráliai miniszterelnök a Csendes-óceáni hadszintér...
Londonból jelentik: A Csendes-óceán az elszalasztott alkalmak...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98