Dtum
Login with Facebookk
1923 | Szeptember

Forgács Rózsi

A Nemzeti Színház ensemblejában három nemzedék fér meg egymás mellett. A legidősebbet Jászai Mari gránitból faragott egyénisége reprezentálja. Szinte félelmetes erővel magaslik át a múltból a jelenbe. A másik generáció történelmi nevezetességű képviselője Pethes Imre, a legnagyobb élő magyar színész. Az ő nevéhez fűződik az évszázados tradíciókban gyökerező "modernség" diadalmas érvényesülése a magyar színpadon.

 

A kritika és a közönség keserves esztendőkön keresztül "szűrkének" látta a maga színvakságában, mert nem ágált, nem énekelt, nem dolgozott rikító eszközökkel, nem tapadt oda sem a német kispolgári, sem az elegáns francia szalon-naturalizmus már beidegzett modorához és modorosságaihoz. Pethes sokoldalú emberábrázoló képességgel lelki színész tudott maradni, egyesítve magában a sohasem pepecselő finom analízis és a legmélyebb átélés képességeit.

 

Önfeledt lendülettel ragad magával, vagy mértéktartóan fogja két kézre indulatait, aszerint, hogy kinek az életét tárja föl. Lélekzetfojtóan hatásos, ha a helyzet úgy kívánja, de sohasem vadássza a hatást öncélúan. Ha rákerül a sor, szellemes és kevesen vannak a legnagyobbak között is, akikben a szeretetreméltóság annyi humorral párosul, mint ő benne.

A harmadik nemzedék legnagyobb tehetsége Forgács Rózsi. A Thália műsort reformáló és színpadi együttest alkotó forradalma vetette fölszínre. Hebbel Mária Magdolnájában az öreg asztalos mester leányát, Klárát játszotta. Az első három felvonás csak naturalista feladatot ró a színészre. Ezt biztosan, ízlésesen, túlzó részletezéstől menten oldotta meg.

 

Azután jön az a jelenet, amelyben egyedül van, mielőtt elmegy meghalni. Nem afféle "nagy jelenet" ez. Alig pár szó az egész, amit a költő a szájába ad. De ahogy néhány sóhajjal, néhány gesztussal, néhány pillantással elbúcsúzik a szobától, megszokott környezetétől, az élettől, az megrendítően nagy volt. Tökéletes komprimáltsággal éreztette mindazt, amit ifjú életében megélnie adatott: a szigorú hétköznapokat, a boldogság néhány rövidke percét, az utolsó hetek hajszolt önmarcangolásait.

 

E néhány pillanatban Forgács Rózsi levett magáról mindent ami földi, ami naturalizmus, túlnőtt szerepe adottságain, az a néhány pillanat az örök nőiség fájdalmas válása volt az élet szennyétől. Hebbel után a hatalmas feladatok hosszú sora következett: Ibsen, Hauptmann, D'Annunzio, Gorkij, Wedekind és Forgács Rózsi együtt nőtt a feladataival.

 

Egyre mélyebb, egyre eszköztelenebb, egyre emberibb lett. Különösen meglepő volt szinte csalhatatlan stílus érzéke. D'Annunzio Holt Városában a vak feleség szerepében csodálatosan érzékeltette e perverz sorstragédia görögös levegőjét. Hauptmann Elgájában romantikus volt, a Vadkacsa Hedvigjének suta gyermeki bája pedig a magyar színpadművészet egyik legzavartalanabb emléke.

 

Forgács Rózsi legnagyobb művészi értéke az a hihetetlen intenzitás, amellyel a fájdalmat és szenvedélyt ki tudja fejezni. Ez az ő legsajátosabb note personelle-je. A legfiatalabb generációban senki sincs ebben hozzá fogható. Forgács Rózsi a modern magyar színművészet leghivatottabb tragikája.

A Thália megszűnése után Forgács Rózsi gyönyörű pályája derékba tört. Igazi magyar sors lett az osztályrésze. Először a Magyar Színházhoz került, ahol nem neki való feladatokat bíztak rá. Néhány esztendei szünetelés után a Nemzeti Színházban láttuk viszont. Itt érthetetlen okokból csak kisebb szerepekhez jutott. A nagy közönség már-már megfeledkezett volna róla, ha nem adódott volna néha olyan alkalom, mint pl. Az Írók Színházában Füst Milán bemutatója.

 

Amikor azután Hevesi Sándor került a Nemzeti Színház élére, mindenki komolyan számíthatott rá, hogy Forgács Rózsit végre visszahelyezik jogaiba. A Nemzeti Színháznál azonban úgy látszik azt hiszik, hogy az új program megvalósításában nincsen szükség Forgács Rózsira és fölbontották a szerződését.

 

A magyar színészet nagyon gazdag kitűnő tehetségekben, de azt a fényűzést egyetlen kultúra sem engedheti meg magának, hogy legkülömbjeit námaságra kárhoztassa. Ha Forgács Rózsi németnek születik, ma világhírű ünnepelt művésznő, akit vendégjátékán egész Pest áhítattal hallgatna a Nemzeti Színház vezetőségével az élén.

 

 

Bánóczi László

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Automatabüffék Amerikában - nagyvállalatoknál Automatabüffék Amerikában - nagyvállalatoknál
Az automatabüffék elterjedését mi sem bizonyítja jobban, mint az,...
A titokzatos kakas
Párisban egy 1880-ban hozott törvény értelmében a gazdasszonyoknak...
Új kormány Ausztriában Új kormány Ausztriában
Az osztrák politikai válság, melyről múlt számunkban már részletesen...
Az új Magyarország Az új Magyarország
Szende Pál pénzügyminiszter megismertette a szakértők meghivott...
Berlinben tovább hajszolják a dollárt Berlinben tovább hajszolják a dollárt
A nemzetközi pénzpiac helyzetében a legutóbbi két nap sem hozott...
A só ára A só ára
A kormány 1920. január 17-én kelt, február 1-én hatályba lépett...
Az operáczió áldozata Az operáczió áldozata
Két héttel ezelőtt a fővárosban hirtelen meghalt egy feltünő szépségű...
Vértesy Gyula: Árokban, roham előtt Vértesy Gyula: Árokban, roham előtt
Mi minden kellett azelőtt: kényelem, meleg, finom ételek, ...
A kábítószer rabjai, a morfinisták A kábítószer rabjai, a morfinisták
A világvárosok embertömegében titkos földalatti szervezet a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98