Dtum
Login with Facebookk
1925 | Május

A mai nő tipusa

Irta: Laczkó Géza

Abban az időben, amikor Zrinyi Miklós, a költő, élet-halál küzdelmét folytatta Montecuccoli és a török ellen, a nők bubi-frizurát viseltek, míg a férfiak vállig növesztették a hajukat. Mi ugyan nem tértünk vissza a vállat-verő sövényhez, amelyet a divat aztán az allonge-parókával pótolt utóbb, de a hölgyek megint ott vannak a bubi-frizuránál, ennél a tizenhetedik századbeli magyar női hajviseletnél.


Egyebekben pedig még messzebb nyultak vissza a történelmi multak homályába, hogy az egyre ujat kereső férfi előtt mint uj báj jelenjenek meg.


A MAI NŐ!


De milyen volt a tegnapi s az ezer év előtti? Meg lehet-e valaha is fejteni ezt a nyitott rejtélyt, föl lehet-e mérni ezt a fölmérhetetlent, amit szerény tudatlanságunkban nőnek nevezünk?


Ó, igen! De csak úgy, mint a csillagokat. Messziről. Mert ha közelébe kerülünk, légkörének osztályosai, lakói leszünk s minden természeti csudát meglátunk rajta, csak éppen ragyogást nem.
Ezért egypár távoli női tipus vázlatát vetem ide, hogy összehasonlításukból a hódolat logaritmustábláival kiszámítsuk együtt a bájos ismeretlent: a mi nőt.
Ne ijedjünk meg, kérem, a változatok száma nem nagyon nagy. Mindössze kettő: a sovány és a molett.


A molett nő volt az ideálja, hogy a hozzánk legközelebb eső időt említsem, a biedermeier-korszaknak. Az akkori divatlapok, festmények mind gömbölyű karokat, telt buste-öt s némi terebélyt mutatnak. A haj ugy kontyozódik, hogy az arc telt oválja vagy falusiak kereksége feltétlenül érvényesüljön. S ez a külső forma hozza magával egyúttal a belsőt is. A biedermeier nője szelíd, ábrándos, de jókedvű, nem keresi a csókot, de ha kapja, gondolkozás nélkül engedi át magát neki. Jó leány, ragaszkodó jegyes és huncut hitves.


Ennek a típusnak változata már testesebb kiadásban, Rubens és Rembrandt érett aranyalma nője, akiben már uralkodik a gyönyör. Ugyanezt a típust szerették a nagy olasz mesterek is, akik közül még a fiús formákat kedvelő Lionardo da Vinci is leghíresebb képét, a Monna Lisát moletté s bizonyára molettről festette.


Keletről ne is beszéljünk. A fülledt háremek fullasztó virágairól. S ha igen, csak azért, hogy észrevegyük: ebben a típusban van valami, minden éghajlat alatt és minden társadalmi körülmények között, ami Keletre emlékeztet. Passzivitás. Elvonultság, amely a cselekvő férfi társaságától elhuzódik, hogy a csókos férfi mellett fakadjon teljes virágjába.


A másik típus – a sovány vagy fiús – alakjában elsősorban a fej él, meg a kezek s a megnyúlt lábikra, amelynek szépségét oly nagy raffinériával ápolja és fokozza, teszem, a ma divatos vékony és feltűnő szinű harisnya és kurta szoknya. Amikor ez a típus fellép – nem is egyszer s mindig visszatérően – a szerelem világtörténelmében, egyszerre felszabadul a hajviselet merevsége, fantasztikus toldalékok, rövidrenyírás, loknik segítik a fejet dominálóvá tenni az egész alakon.

 

Megjelenik az arcápolás sokágú művészete, amelynek csak egy formája az, amit régen kendőzésnek neveztek, s amely ma megelégszik a különböző szinű rizsporokkal és a sápadt arc közepébe vérvörös szájat ívelő rouge-zsal. Különös gond veszi kezébe a kis kacsót és a lábát, amelynek körmeire hajnalpírt és Diana holdját ravaszkodja.


A ruha egyre szűkülve közeledik az ing vagy a zsák szabásához s nem a keblen incselkedik a kivágás, hanem a hát, a kar, a nyak marad úgy szabadon, hogy a figyelmet lekösse.
Ennek a típusnak klasszikus megjelenése volt a középkor nője csúcsos, tornyos fejdiízével, karcsúságát csak fokozó hosszú leomló fátyollal s a zsákruhával.


S milyen volt a középkor nője belül? Esetlegesség vagy törvényszerűség nem tudom. Tény, hogy ez a középkori nő nem vonult vissza, részt vett a férfi életében, a nagy hadjáratok, keresztes hadak alatt ő volt otthon a vár admmisztrálója, a gyerekek nevelője, még ha fegyverviselő sorba is kerültek, a kultúra fenntartója, a messze harcoló nemzet otthon lüktető szíve.

 

Ez a nő nem csak csókra, hanem segítésre is nyújtotta kezét. S amint megállt a felvonóhíd előtt, teste súlyával ballábára nehezedve, térben visszahajló jobblábával, szép fáradt ívbe előre boxoló vállával, - ikertestvére a mai divatlapok hasonló helyzetben álló ezernyi figurájának, a mai nőnek.


S hogy csak egy adatot említsek közéleti tevékenységük jellemzésére, elmondom, hogy a középkor francia várúrnője általában megtanult arabul, hogy orvosa lehessen családjának és jobbágyának s azért arabul, mert a legjobb orvosi könyvek ezen a nyelven voltak akkor írva.


Ugyanez a típus bukkan föl minden olyan történelmi korszakban, amikor a nő mint cselekvő osztályos társ lép a férfi mellé. Igy a francia forradalomban, a Directoire alatt, amelynek ingruhás női egyként rokonai a középkor asszonyának s a mai bubifrizurás nőnek.


Ezek a hölgyek mind soványak, sőt a középkorban, a francia forradalom elején s a mai idők kezdetén nagyon is ösztövérek. De aztán a típus kissé változik s ha nem csalódom, ma is ilyen változás van végbemenőben, amelyet a laikus s a gyors szemlélő és gyors ítéletű úgy fejez ki, hogy a hölgyek újra kezdenek visszatérni a molettség felé.


Hát nem egészen így áll a dolog. A változás másféle. Mégpedig ez:
A sovány típus, a férfi munkájában és szórakozásaiban, sőt országos gondjaiban is résztvevő nő, felfedezte a férfitársadalom egy nagyon elsőrendű szórakozását: a sportot. S nem sokra rá előállt a típus változata: a kisportolt izmú amerikai lány.


S mint egy alávaló dunatiszaközi Strindberg, kénytelen vagyok ezt a pár sort egy hallatlan bókkal befejezni. Nem szívesen teszem, bevallom, mert én is azok közé tartozom, akik törve tartják a diót jónak. De az igazság kényszerít rá.


Tessék csak újra elképzelni a sovány nőt klasszikus tartásában. Kis fej. Hanyagul csüngő karok, enyhén előrehajló váll, a test súlya a ballábon, a pihenő jobbtérdben szögbe törve… s most ezt a sovány formát méltóztassanak megépíteni, kiteljesiteni a sportoló amerikai lány puha burkú s mégis acélos izmaival, önök előtt lesz – sajnos, csak gondolatban – a klasszikus és teljes női szépség, a milói Vénusz, úgy ahogy az Párisban, a Louvreban látható. A női szépség jövőjének ez a legközelebbi útja.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Neurath német külügyminiszter vasárnap két óra hosszat tanácskozott Kánya külügyminiszterrel Neurath német külügyminiszter vasárnap két óra hosszat tanácskozott...
A hosszas és kimerítő beszélgetés magyarázata, hogy Magyarország és...
Magyar író napjai Magyar író napjai
Egy újságíró barátom elmondotta egy beszélgetését, amely a...
A misokai földkirály -  Nagy Endre új könyve A misokai földkirály - Nagy Endre új könyve
Nagy Endre új könyvének legterjedelmesebb elbeszélése, mely a...
Elek Csibi BBTE nyerte az FTC kizárásos hölgyversenyét Elek Csibi BBTE nyerte az FTC kizárásos hölgyversenyét
Az FTC kizárásos hölgyversenye, amely első volt ebből a fajtából, a...
Olaszország – Magyarország 3:2 (1:0) Olaszország – Magyarország 3:2 (1:0)
A mérkőzés gyönyörű tavaszi időben került eldöntésre és megmozgatta...
Háború a mikroszkóp alatt , a gyulladás
Mi történik most, ha szenny, és ezzel együtt baktériumok jutnak a...
Magyarország 1925. évi úszóbajnoksága Magyarország 1925. évi úszóbajnoksága
A nyári szezon legnagyobb sportbeli sikere feltétlenül a MUSz nevéhez...
Razzia a VII. és VIII. kerületben Razzia a VII. és VIII. kerületben
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka a rendőrség nagy razziát...
A spanyol külpolitika nem változik meg A spanyol külpolitika nem változik meg
A Nemzetközi Sajtó Tudósitója jelenti: Az uj spanyol külügyminiszter...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98