A kormány mindenáron letöri a drágaságot
A legutóbbi minisztertanács óta az egész sajtót alarmirozta az a hir, hogy a kormány végre a legenergikusabb akcióra készül a drágaság letörésére.
A kormány célja – hir szerint – az, hogy az országot és a fővárost megfelelő intézkedésekkel kiemelje a drága országok és fővárosok sorából és mindenképen el van szánva ennek a kérdésnek, amely Csonkamagyarország uralkodó problémája, mielőbbi megoldására.
Nem csodálható azonban, hogy a lakosság ma már kissé bizalmatlan a kormány-nyilatkozatokkal és igéretekkel szemben és ezért élénken érdeklődik az iránt, minő konkrét intézkedések fogják követni a kormánynak már hetekkel ezelőtt beharangozott akcióját.
A Reggelnek sikerült megszereznie a drágaság letörésére hivatott kormányprogram részleteit, amelyek még e héten a resszortminiszteriumok és a különböző érdekeltségek kiküldötteiből öszeülő ankét elé kerülnek.
Kétségtelenül megállapitható, hogy a kormány tagjai bizonyos optimizmussal itélik meg az ország közgazdasági helyzetét és ez optimizmus nem utolsó sorban a külkereskedelmi mérleg adatain alapszik. Az év első hat hónapjában ugyanis tavaly 298,000.000 az idén pedig 332,000.000 aranykoronára rugott az ország behozatala, a kivitele viszont tavaly 230,000.000 az idén pedig 272,000.000 aranykoronára.
Másszóval, a rossz termést követő 1925. év első felében ugyanakkora csak a kereskedelmi mérleg passzivitása, mint a jó termést követő 1924. év első felében. Az 1924. év juniusában és juliusában 964 vagon gyümölcs, zöldség- és főzelékfélét exportáltunk, az idén pedig 1274 vagont, annak ellenére, hogy az osztrák-magyar provizóriumos tárgyalások meghiusultak.
A kormány ezek után ugy látja a helyzetet, hogy közgazdasági viszonyaink erősen javultak és további javulásra lehet számitani a beruházási program végrehajtásával, valamint az állami tisztviselők helyzetének bár lassu, de fokozatos javulásával kapcsolatban is.
A drágaság letörésére megindult tárgyalások során ugy találták, hogy Magyarország már most sem tartozik a legdrágább országok közé, mert hiszen a drágasági indexszáma 1924 december 31 óta – 1.60-ról 1.36-ra csökkent, mig például Angliában az indexszám még mindig 1.50 és 1.60 között ingadozik.
Épp oly kevéssé lehet szó a vámoknak apropó nélkül való leszállitásáról, mert a kormány szerint ez a legfontosabb és legsürgősebb elhatározás csak a különböző gazdasági szerződések megkötésével és végrehajtásával kapcsolatban történhetik meg.
Ilyen körülmények között az a legelső föladat, hogy az árak kialakulására vonatkozó összes adatok egybegyüjtésével megállapitsa a kormány a drágaságot okozó koefficienseket. Ezzel az adatgyüjtéssel a statisztikai hivatalt bizták meg, amelynek előterjesztése már a népjóléti miniszteriumban van, ugy, hogy e héten sor kerülhet a drágasági ankét összehivására és az összes érdekeltségek meghallgatására is.
Amennyiben bebizonyulna az, hogy a legfőbb drágasági koefficienst mégis csak a fogyasztási és luxusadók, valamint a szállitási tételek adják, ebben az esetben a kormány nem zárkóznék el az adó- és szállítási tételek további csökkentése elől sem.
Ha pedig az árak indokolatlan magasságát a termelők vagy a kereskedők jogosulatlan igényei okozzák, akkor a külföldi és a belföldi konkurrencia megteremtésével igyekszik majd a kormány csökkentően hatni az árak kialakulására.
Másszóval, erőszakos állami beavatkozásra még ebben az utóbbi esetben sem kerül a sor, legföljebb arról lehet szó, hogy beengedjék a külföldi konkurrenciát, ami azonban külkereskedelmi mérlegünk romlásával járna és igy sokkal kézenfekvőbb az a megoldás, amely községileg koncentrálná a fogyasztást, vagyis községi kenyér, hus és egyéb cikkek árusitásával szoritaná le az indokolatlanul magas árakat.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!