Drágább lesz-e a kenyér télen?
Kevés hijján tizenkét százalékkal drágult meg a buza egyetlen hónap alatt s bár a chicagói és nyomában a kontinentális tőzsdék is lanyhább irányzatot mutattak a közelmult napokban, nagy kérdés, vajjon a most következő hónapokban a kenyér ára emelkedni fog-e tovább s télviz idején nem fog-e az az erős áremelkedés bekövetkezni, amelynek az elmult évben voltunk tanui.
A gabona emelkedése, akármilyen különösen hangzik is, ezúttal nem a terméstől s nem a fogyasztás ütemétől és mennyiségétől függ, hanem attól a szén válságtól, amely a junius óta tartó angol szénsztrájk következtében az egész világpiacot fenyegeti.
A multévi és az idei termés közötti különbség nem olyan nagy, hogy ilyen tartós áremelkedésre okot szolgáltasson s bár a nagy európai piac fogyasztóképessége az elmult esztendőkhöz képest, amikor nagy területek az inflációs nyomor miatt ugyszólván ki voltak kapcsolva a forgalomból, jelentősen emelkedett, a megnövekedett termelés ezt a lassan és óvatosan emelkedő fogyasztást könnyüszerrel ki tudta volna elégiteni.
Hogy csak egy nagy fogyasztót említsünk: Olaszország háboru utáni átlagos buzatermése 48 millió métermázsa körül mozgott, holott az ország buzaszükséglete a 70 millió mázsát meghaladta. A legutóbbi három évben viszont az olasz buzatermés jóval az átlag fölé emelkedett és ma már 60 millió mázsa körül mozog. Ugyanez áll majdnem kivétel nélkül minden európai országra, amely a fogyasztó államok sorába tartozik.
Nemcsak az agrárállamok próbálkoznak önálló ipar megteremtésével, az ipari államok is igyekeznek kereskedelmi mérlegüket mezőgazdasági termelésük fölfokozásával, tehát az import szükséglet lecsökkentésével megjavitani.
Természetesen, Európa kenyérmagszükséglete olyan nagy, hogy a termelés akármilyen nagymérvü emelkedése ellenére is a nyugati államok jelentős importra szorulnak s ennek, az importnak tulnyomórésze az orosz buzatermés kikapcsolása óta a tengerentulról, Kanadából, az Egyesült Államokból és Argentinából kerül át hozzánk.
Ennek az Európába exportált buzának az árát jelentős mértékben a tengeri fuvartételek szabályozzák. A tengeri hajózás a háboru után közvetlenül föllobbant rövid konjunktura lelohadása óta igen nagy válsággal küzködött. A tengeralattjárók és az aknatömegek pusztitásai ellenére a világ tonnageának mennyisége nagyon megnövekedett, a tengerentuli kereskedelem a nagy fogyasztási válságban szörnyen lecsökkent s ennek következménye volt a fuvartételek szakadatlan csökkenése, amig ezek a fuvartételek az önköltség határáig nem sülyedtek.
Az amerikai buza kontinentális buzatermő oprszágok határáig, a Duna völgyéig hatott előre s ez az állapot csak az idén nyáron fordult meg. A világkereskedelem lassu föléledése s a fogyasztás emelkedése ujból fölhajtotta a hajófuvartételeket, az amerikai buza az emelkedő paritás miatt – tőzsdei ár, hozzászámitva a tengeri és vasuti fuvart – lassan hátrább szorul a versenyben.
Ez a folyamat a nyáron hirtelen meggyorsult, mert az angol bányászsztrájk fölhajtotta a szénárakat, ennek folytán nagyon megdrágult a fuvar s ez az oka a magyar buza iránti nagy keresletnek.
Ennek köszönhetjük, hogy nem kell többé piacot keresnünk a magyar terményeknek s hamarosan nem nekünk, hanem a cseheknek lesz sürgős a vámszerződés megkötése.
Most próbáljanak a kanadai Pooltól vásárolni gabonát!
Veszedelem a világpiac e hirtelen fordulatában csak egy irányból fenyeget. Semmiféle kézzelfogható és megbizható adatunk az országban maradó készletekről nincsen s igen hozzáértő és tapasztalt emberek tartják aggasztónak azt az ütemet, amelyben a gabona – 250 vagon buzát viszünk ki átlagban naponkint – kimegy az országból.
Helyesebb volna előre lefékezni ezt a nagy exportüzletet, mint később kapkodni fühöz-fához, ha majd a tél közepén fölszökken a magyar buza ára az amerikai paritásra s a kenyér ára hirtelen emelkedik!
(K. D.)
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!