Politikai rend – pénzügyi rendetlenség!
Rég okozott valami olyan mély meghökkenést a parlamenti többség soraiban, mint egy nagyon derék képviselő fölháborodott kifakadása a szövetkezeti gazdálkodás Augiász-istállója ellen.
A meghökkenés mély volt és nagyon általános s olyan hirtelen fakadt ki, hogy az ember kénytelen föltenni azt, hogy az egységes párt, mint oly sok más esetben, a szövetkezeti kérdésben is készpénznek vette azt a kényelmes frázist, hogy minden a legnagyobb rendben van, csak az ujságirók kaján tolla kezdte ki merő szenzációhajhászásból a kitünő magyar urakat, akik a nagy szövetkezeti központok élén állanak.
Pedig van-e olyan ember Magyarországon s főleg Budapesten, aki ha nem is hivatásból, csak emberi érdeklődésből kisérte figyelemmel a közélet dolgait, ne tudta volna pontosan, milyen óriási összegek, milyen hatalmas állami pénzek tünnek el a szövetkezetek orkuszában, ne tudta volna, milyen kétségbeesett igyekezettel próbálta a magyar gazdasági élet nagyon sok becsületes tényezője s a sajtó majdnem minden orgánuma, pártkülönbség nélkül, megállitani azt a pénzpatakot, amely a szövetkezetek pénztáraiba ömlik immár nyolc teljes esztendő óta.
Mindenki tudta, mindenki szörnyüködött rajta, mindenki aggódva leste a következményeket – csak éppen az a párt nem, amelynek alkotmányos kötelessége volna az állami pénzek kezelését és hovaforditását ellenőrizni.
A titok, amelynek mindenki tudója volt, most kipattant s az ember elfogódva kérdi: Quid nunc? Hát most mi következik!
A pénzügyminiszter ur, aki ezt a szövetkezeti dédelgetést nem inditotta meg, csak éppen folytatni kényszerült, ugy hisszük, meggyőződése ellenére, amit elődei nem éppen dicstelenül megkezdtek, fölvilágositásokat igért, a tényállás teljes földeritését s amit már ilyen esetekben igérni szokás.
Az elömlesztett milliárdokat visszaszerezni nem fogja, más produktiv célokra ezeket a pénzeket aligha fogja forditani.
Ami pedig az igért jelentést illeti: Ugyan, miniszter ur! Nem olyan naivak errefelé az emberek, amint ezt a budai bürókban néha elképzelik. Ki fogja elkésziteni ezt a jelentést? Ugyanazok a miniszteri hivatalnokok, ugyanazok a referensek, ugyanazok a szövetkezeti vezetők, akik a megsiratott milliárdok kiutalásáért és fölhasználásáért mégis csak felelősek. Igen: kell, hogy végre valaki magyarán kimondja. Sem a vizsgálattól, sem a jelentéstől, sem az ellenőrzéstől komoly ember itt eredményt aligha vár.
És itt van a nagy, a legnagyobb veszedelem!
A veszedelem, hogy az emberek, egyszerü, befolyásnélküli, köznapi és adófizető emberek – uram bocsáss! – elveszithetik hitüket az állam és kormányzat morális alapjaiban. Adófizetők, nagy jóuraim! Emberek, akik ma már nagyon tekintélyes összegeket fizetnek be hónapról-hónapra az állam kasszáiba, befizetnek és nem kifizettetnek, mint a szövetkezetek.
Nem lehet nyolc éven át megszakitás nélkül és büntetlenül üzni ezt a szinte amorális belső protekcionizmust.
Nem lehet állami pénzen hatalmas és gigantikusan megszervezett, de pénzügyileg olyan rettenetesen meddő konkurenseket épiteni adópénzekből az adófizetők nyakára, anélkül, hogy egy szörnyü és félelmetes cinizmus magjait el ne vetnék.
Kezdődött a Futurán, folytatódott az Ergonon, kiterebélyesedett a FAKSz-on, végződött a KOGSz-on, nyolc esztendő óta megszakitás nélkül, amig négy hatalmas szervezet nem bontakozott ki egész félelmetes, költséges szervezetével: az OKH, a MKFSz, a FAKSz és az IOKSz!
Ma már ott tart a magyar közvélemény, hogy igen-igen sok ember egyenesen kétségbevonja, hogy valaha is nyilvánosságra kerülhet, mennyi pénzbe, mennyi keservesen kiizzadott és behajtott adópénzbe került ez a négy szervezet, a magyar gazdasági élet e „big fourja” az országnak! Ismételjük, nem az elfogyott pénzt siratja már a magyar közvélemény, már ott tartunk!
A veszedelem ott van, hogy már abban se bizik az emberek nagy része, hogy ezután másként lesz, hogy ez a pénzköltés megszünik, hogy ezután a szövetkezetek legföljebb saját pénzüket költhetik nemes céljaik megvalósitására.
S ezen a hitetlenségen csak egy segit: Független vizsgálat angol mintára, vagyis politikai befolyástól mentes birói személy vezetése alatt, kiváló szakértők bevonásával állapittassék meg, mennyi pénzt kaptak a szövetkezetek, mióta kapták, mire forditották s hogyan gazdálkodtak ezzel a pénzzel s végül a PK hiteleiről adassék pontos kimutatás!
Azt mondják, hogy a magyar politika vezetése ma reálpolitikusok kezében van!
De vajjon reálpolitika az, amely a politikában rendet teremt, de pénzügyi téren rendetlenséget!
Reálpolitikusokban megvan az a sajátságos tulajdonság, hogy fütyülnek az imponderabilikára. Igaz ugyan, hogy csak addig, amig az imponderabiliák rájuk nem fütyülnek. A morális veszedelem s a morális fölháborodás pedig az imponderabiliáknak ahhoz a fajtájához tartoznak, amelyek meglepően rövid idő alatt olyan indulót tudnak fütyülni a magyar pénzügyek vezetéséért felelős miniszter és legszorosabb munkatársainak a fülébe, amely a takarodóhoz igen veszedelmesen hasonlit!
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!