Dtum
Login with Facebookk
1927 | Július

A pesti embereket ujra meg kell tanítani enni!

Ebédutáni beszélgetés a „fiatal Gundel”-lel a békebelinél 50%-kal drágább vendéglői étlapról


Én már akkor jártam a „Gundelék”-hoz, amikor az ezüstfejű öreg Gundel a Blumensteckliben, vagy az István főhercegben (a Stefániában, mint Pesten mondogatták) táplálgatta nevezetes főztjével a pestieket. Természetes dolog, hogy mostanában, amikor a piacok és vendéglők drágaságától borsódzik mindenkinek a háta: az egykori „öreg Gundel”-nek a fiát kérdezem meg (akit némely öreg pesti vendléglős-szaktárs még manapság is „a fiatal Gundel” néven emleget, bár tizenkét élő gyereke van ennek a fiatalembernek). Ebéd után diskurálunk a lombok alatt, az imént fogyasztott rákoknak piros színei ismétlődnek meg a fehér asztalterítőn a piros bornak ragyogó árnyékaiban.


- Kiszámítottuk – mondja Gundel -, hogy a „békebeli” világnál ma 50 százalékkal vagyunk drágábbak.
A husz év előtti árakról beszélünk, amikor hire-hamva se volt a háborunak, a pestiek harangszóra jártak ebédelni, vacsorázni, alig volt gyomorbeteg ember a városban, az is többnyire a mértéktelenségtől, a bőségtől, a jó étvágytól.
- Hát igaz-e, hogy a kofákat kell megrendszabályozni? – kérdem.
-A kofa, a kereskedő, a vendéglős még manapság is a maga „békebeli” hasznára, a szokásos huszonötpercentes keresetre dolgozik. Mert hiszen neki is meg kell élni a munkájából. Az adók azonban elviselhetetlenek. A békebeli 50%-os drágulás az utolsó krajcárig az állam kasszájába vándorol. A kofákat tehát hiába akasztanák föl. Különben is vannak közöttük ezredesek is, akik a háborut végigharcolták.
- Beszéljünk vidámabb dolgokról – indítványozom -, mert ugynevezett ebédutáni hangulatban vagyunk, amikor a szomoruságos dolgok ártalmasak. Már a régi jó doktorok is nevetést javasoltak az emésztéshez.
- A pesti embereknek nincs emésztésük, mert egyáltalában elfelejtettek enni. Elfelejtenek mindent, ami valaha a rendes, nyugodt, hosszuterjedelmű élethez szükségesek. Igy az evést is. Amikor megszólal a déli harangszó, amely valaha azt jelentette, hogy ebédelni mennek az emberek: manapság ürességtől ásítozó vendéglőket lát. Jóformán senkinek se jut eszébe, hogy pontosan ebédeljen, pedig mi, vendéglősök 12 órára mindig készen vagyunk az ebéddel. Mert azt hisszük, hogy egy napon mégis csak megokosodnak az emberek és visszatérnek régi bevált, egészséges életmódjukhoz.

A harangozók azonban hiába harangoznak, a mindennapi munka, a mai élet rettentő küzdelmei a pestieket nem engedi előbb az asztalhoz, mint a délutáni időben, két-három óra felé, nem gondolnak többé azzal, hogy egészségüknek ártanak azzal, amikor állott ételneműeket fogyasztanak. De nem tudnak már enni sem.

Csak elnézegetem a vendégeimet, hogy közöttük a legtehetségesebbek is milyen sietve, rendszertelenül, gondosság nélkül esznek. Az a vendég, aki a vendéglőssel, a pincérrel „együtt főzött, aki éppen ugy értette az ételek jóságát, természetét, ízét, mindenféleségét, mint akár maga a vendéglős: az a vendég nagy ritkaság még nálunk is, holott mi még „békebeli” receptek szerint főzünk.

Néha egy hónap is elmulik, amíg olyan vendégünk akad, aki például maga akarja elkszíteni a fejessalátát, amely tudománynak valaha minden uriember birtokában volt. Nem is ízlett neki az a fejessaláta, amelyet nem ő maga készített el a különböző ecetekkel, mustárokkal, fűszerekkel. Manapság ritkán akad ilyen gondos uriember, pedig mi örvendeznénk neki és általában nem vennénk konyhánk lebecsülésének, ha a vendég maga kezdene „főzni”. Igy vagyunk a rákokkal is, amelyeket jóformán pörkölt vagy leves alakjában fogyasztanak a vendégek, mintha nem volna többé ideje senkinek arranézve, hogy a főtt rákkal maga bibelődjön, törje, nyesse, szopogassa.

Siet mindenki, mintha valahonnan elkésne, mert minden pesti ember, ha módjában van, manapság háromszor annyi munkát vállal magára, mint békebeli elődje. Ugy ugranak föl az ebédtől, mintha elfelejtettek volna valamit. Olyan étvágytalanul, bágyadtan, a jóllakottság nagyszerű érzete nélkül dobják bele magukat az életbe, mintha nem is ebédeltek volna. Az autó, kocsi elröpül velük, mielőtt még a fogvájóhoz nyultak volna.

A vendéglős pedig csak áll, néz, csodálkozik hirtelen kiürült helyiségében, ambicióját keresztrefeszítik, mert senki sem dicséri meg ételeit, önérzete csökken, amikor azt látja, hogy jóformán ma-holnap nem is lesz már szüksége reá a világnak, mert az emberek napról-napra elfelejtenek enni. Mi már megpróbálkozunk a kétféle étlappal is. A gyomorbetegeknek extra-étlapot készítünk, más étlapot adunk az egészségesek kezébe. Persze, ma már csak a regényíró urak találhatnának ki olyan regényhőst, akik végigenné az étlapot fölülről lefelé és alulról fölfelé. Ujra meg kell tanítani Pestet: enni.
- A drágaság! – mondom.
- A drágaság, - feleli reménytelenül vendéglősbarátom.


Krúdy Gyula

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A Polónyi-Lengyel pör tárgyalása A Polónyi-Lengyel pör tárgyalása
Óriási nagy érdeklődés mellett folyik annak a szenzácziós pörnek a...
Hová menjünk nyaralni? Hová menjünk nyaralni?
Elérkeztünk a napsütéses junius végéhez, a nyaralási időszak...
A szeneslegény A szeneslegény
Szegény, nehéz zsákok alatt görnyedő szeneslegény ! Fekete szurtos...
Növényi és állati kártevők elterjedése 1924-ben Növényi és állati kártevők elterjedése 1924-ben
A mezőgazdaságra kártékony állatoknak és növényeknek a mult évben...
A jövő vasutja A jövő vasutja
A nagy városok között gyors közlekedés a jövőben kétségtelenül egyes...
Fölényesen megnyertük a svéd-magyar teniszmérkőzés Fölényesen megnyertük a svéd-magyar teniszmérkőzés
Vasárnap délután 2000 főnyi közönség előtt bonyolították le a...
Korányi pénzügyminiszter Párisban a kölcsön elhelyezéséről tárgyalt Korányi pénzügyminiszter Párisban a kölcsön elhelyezéséről...
A szanálási törvényjavaslatok megszavazása óta a kormány a külföldi...
Rendelet a termelési (zöld) hitel előmozditása érdekében Rendelet a termelési (zöld) hitel előmozditása érdekében
A kormány 2.500-1933. szám alatt rendeletet adott ki a folyó évi...
Friss jog és romlott étel Friss jog és romlott étel
Friss jog és romlott étel. A feminizmusnak Európában a legerősebb...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98