Dtum
Login with Facebookk
1927 | November

A VIII-ik osztály

A filmdarabokon nem mindig jelölik meg a rendező nevét. És így lehetséges, hogy már előbb is találkoztunk ennek a kitünő német rendezőnek, Bobert Land-nak valamelyik munkájával. Ha bemutatkozása Robert Landnak ez a VIII-ik osztály című film, akkor meg kell állapítanunk, hogy igen sikeresen történt a bemutatkozás.

"A VIII-ik osztály" pompás film, aprólékos művészi gonddal megformált remeke a film olyan típusának, amelyet leghelyesebben kamarafilmnek kell neveznünk. Intim és belsőséges, sokszor nagyon finom drámai hatásokkal felépített mesekompozíció, amely kerül mindent, ami látványos és teátrális.

Tárgya, amint a címe is elárulja, diáktörténet, a diáktörténeteknek elkerülhetetlenül vissza-visszatérő tematikus anyagával. Iskolai órák, ablakon át való megszökések, korcsmázás, diákszerelem és más hasonlók. Robert Land kitünő művészi érzékkel tudott új életet vinni az ismert motivumkörbe és a jelentéktelen mesét elejétől végig izgalmassá tenni.

Épen az, hogy a téma igénytelen, a mese alakjai pedig gyerekemberek, emeli magasabbra a rendező művészi teljesítményét. Nem igyekszik elkedvesíteni a tónust, ami az ilyen tárgykörnél olyan csábítóan adódik és nem él vissza az idillikus epizódokkal. Valahogyan így éri el Land, hogy gyerekembereit annyira komolyan tudjuk venni, apró tragédiájukat nem érezzük apró tragédiáknak, hanem nagy és komoly, sorsokat eldöntő eseményeknek.

Mit jelent ez más szóval? Azt, hogy a rendezőnek sikerül bennünket a dráma belsejébe, a figurák lelkébe helyezni. Tehát a művészi szuggesztiót teljessé tenni. Ugyancsak így érhette el azt is, hogy egy tanári konferencia, amely az egyik diák megdorgálásáról vagy kicsapatásáról tanácskozik, valóban a történetnek feszültségekkel telített drámai fordulópontja lett. Újabb bizonyíték ez arra, hogy a drámai effektusok ereje sohasem függ azoknak külső meseértékétől.

Robert Land filmjének alakjai egytől-egyig: a diákok, diáklányok, az igazgató úr, a tanári kar tagjai, a megértő fiatal nagynéni és a brutális szigorú nagybácsi, valamennyien pompás tipusfigurák, anélkül, hogy ez egyéni színeikben szegényítené őket. Tipusok, anélkül, hogy sémák lennének. Hiszen a művészetnek hivatása az egyesben mutatni meg az általánosat, az egyéniben az összességre jellegzeteset. Az individuumokban rá kell ismernünk az örök emberi dolgokra. Ezt a ráismertetést mélyen és igazul megadták Robert Landnak biztos kézzel és sok finom lélektani igazsággal megrajzolt alakjai.

A filmtéma mélyén, művészien elrejtve pedagógiai tendencia lappang. Tendencia, a brutális, egyéniség- és önérzetölő nevelési rendszer ellen. Végre egy pedagógiai oktatófilm, mely nem a tanulóknak, hanem a tanároknak szól. Őket kellene testületileg vezetni ennek a filmnek előadásaira.

 

Hevesy Iván

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98