Dtum
Login with Facebookk
1927 | November

Puccini Turandotja az Operaházban

Gyönyörűek az öregkor végső nagy erőfeszítései, - ha sikerülnek. Segantini híres alkonyati szimbólumát juttatják eszünkbe. A csúcspontig megtett út kanyarulataira, tisztásaira és szakadékaira kiegyenlítő, rútat-szépet egybemosó homály borul, de a hanyatlás lejtőjét tragikus glóriával sugározza he a lemenő nap.

 

Az öregedő, beteg testű Puccini, amikor utolsó művészi tettére ajzotta föl képzeletét, nagyot akart, nagyobbat, mint bármikor előbb. És talán az olasz zenei géniusz örök, teremtő fiatalsága, amely az aggastyán Verdiből a Falstaff csodáját varázsolta elő, ez a nagyszerű faji vitalitás magyarázza meg, hogy a művész kimagasló, szilárd építésű alkotással, posthumus nagy sikerrel tudta megkoronázni életútját.

Kétségtelen, hogy Puccini művészi etikájának elmélyülését, kiteljesedését jelenti a Turandot. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy ezt a művet csak a világháborút átélt Puccini írhatta meg. A háborúelőtti évtizedek balsejtelmeket leplező, önáltató hedonizmusát senki sem szolgálta ki bódítóbb füszerekkel, mint ő s kívüle talán még vele sokban rokon északi művésztársa: Wilde. S amint az Élet királyából saját egyéni katasztrófája kiváltotta a Readingi ballada és a De Profundis szenvedésben megtisztult költészetét, - a világösszeomlás élménye ugyanúgy termékenyítette meg és sarkalta énjének pozitívabb, általánosabb érvényű kifejezésére Puccinit.

Mindenekelőtt a Turandot formai stílusa, műfaji elgondolása az, ami egészen újszerű jelenség Puccini művészetében. A századforduló nagy operaköltője élete művének zömét a naturalizmus és impresszionizmus zenedrámai, vagy pontosabban: melodrámai összefoglalójaként alkotta meg. Művészi szintéziséből következett mindenkori tárgyválasztása is.

 

Ösztöne, kultúrája, beidegzettsége elfordulást parancsolt az opera idealizmusától, szertartásosságától, hősi pózaitól. Művészi világnézetét a kothurnusnál jobban jelképezte a pantalló, a frakk, a prairienadrág, a munkászubbony. Lánglelkű elődjének, Verdinek oeuvre-jéből a Traviata modern légköre, szenzibilitása hatott rá legközvetlenebbül. Első műve, a Manon Lescaut, a rokokó stílusvirágaitól eltekintve, ebből a hangulattalajból fakadt.

 

A humorosan érzelmes városi idillt kereste a Bohéméletben, a polgári forradalom vérgőzét és erotikáját a Toscában, az illuzióit vesztett nyugati lélek exotikumszomja vezette el a Butterfly-témához, a yankee-világ romantika-csökevénye és a filmkorszak előszele jut kifejezésre a Nyugat leányában. Idegélet, pszichológizmus, couleur local, túlfinomult brutalitás, választékos részletmunka, szalon-, műterem- és plein-air hatások szellemes szembeállitása és keverése: ezek a megkülömböztető jegyei Puccini művészi egyéniségének, ahogyan felsorolt főműveiben megmutatkozik.

A három egyfelvonásos ketteje, az Angelica nővér s kivált a Gianni Schicchi már érezteti a Puccini stílusszemléletében küszöbön álló fordulatot. Az Angelica csak katolikus elemeivel nyúlik vissza az olasz múltba A Schicchi egész tárgyával, zenei szövésével és formai beállításával ott gyökeredzik a renaisaance-ban, amely a barokkot szülte s amely a bel-cantonak és a commedia dell'arte-nak, a vígopera e két éltető forrásának volt a melegágya. Ez a két dióhéjalkotás szerves előzménye annak, hogy Puccini érdeklődése élete végén a műfaj nagystílusa felé fordult és a Turandotban a hősi operának tradicionálisan nagyvonalú, de egyénien átérzett, elemeiben és hatásában korszerű remekét alkotta meg.


Hogy ily eredményhez jusson, nem kellett megtagadnia múltját, nem volt szüksége rá, hogy ünnepélyessé merevítse leleményét, rideg pózokba kényszerítse természetes gesztusait. A Turandot partiturájában megtaláljuk a régi Puccinit is, az emberi érzelmek és szenvedélyek szuggeráló erejű tolmácsát, a nagyszerű hangfestőt, a csillogó dallammozaikok ízléses ötvösét, a drámai izgalmak és szinpadi hatások biztos fölényű, jó szemmértékű művészét, messzi tájak hangulatainak, idegen népfajok lelkivilágának bűvészkezű fölidézőjét. De a dimenziók megnőttek és itt aztán megmutatta Puccini, hogyan tud ő bánni a dimenziókkal.

 

A Turandotnak egyik leglényegesebb főszereplője a tömeg, az ősi Peking tarkabarka kínai népe, amely nem puszta jelenlétével, hanem szélsőséges izgalmával, teljes aktív részvételével követi és fejleszti a dráma eseményvonalát. S még ha láthatóan nincs is a színen, Puccini a külső karok, zenekarok, fanfarok legváltozatosabb alkalmazásával mesterien tudja éreztetni, hogy a dráma hőse és hősnője közt dúló, életre-halálra szóló szellemi és szerelmi párviadal egy rabszolgasorban tartott, de titkos erőktől mozgatott, óriási nép sorsát dönti el.

A tömegizgalomnak ez a hatalmas feszültsége határozza meg a módot, ahogyan Puccini két hősét, élesen jellemezve, a rivalda elé állítja. Egy-egy monomániás szenvedélynek végső kicsendülése ez a két operaszerep. Turandotban az érintetlen nő gőgje fokozódik a kegyetlen perverzségig. Kalafban a mindennel dacoló, mindenkin, még önmagán is dacoló férfiakarat acélja hevül a fehér izzásig.

A szoprán és tenor teljesítőképességének végső határán mozog az énekfeladatuk is. A rejtvény-párbaj jelenetétől kezdve egyenest szerkezeti jelentőséget kap a damaszkuszi pengék gyanánt összecsapó két orgánum felső kvintje. Bizonyos, hogy a magas fekvésben való éneklés itt nemcsak a parádés külső hatást szolgálja, hanem az alakító énekesek lelki feszültségének az abnormítás szféráiba való felfokozását is. Lélekzetállító e két lélekóriás összecsapása a szenvedély őrült lázában. A viharban virágként elpusztuló Liu fájdalmas lírája, Timur atyai bánata, a vén császár átszellemült, fantasztikus fensége, a minisztermaskarák rezignált humora adja meg a szükséges hangulat-ellentéteket.

Operaházunk derék munkát végzett a Turandot előadásával. Ebben a zenélésben, ebben a színjátszásban, ebben a rendezésben legalább kilencven-százalékig ott van, amit a mű követel, de föltétlen százszázalékig, amit a pesti Opera ma adhat. S ez nem kis szó, mert egyebek közt Márkus László zsenialítását, Rékai Nándor tehetségét, Roubal Vilmos odaadó munkáját, a karok és a zenekar kifogástalan részvételét s a különböző szereposztásokban Székelyhidy Ferenc, Sándor Erzsi, Tihanyi Vilma, Bodó Erzsi, Relle Gabi, Palló, Laurisin, Szügyi, Toronyi, Vencell és Székely kiváló produkcióit jelenti. S mindezek öszefoglalásaként a szerencsésen megszilárdult Radnai-rezsim tevékeny szellemét, becsületes törekvését arra, hogy újból megszolgálja s egyben megszilárdítsa azt a kitartó érdeklődést, amellyel a közönség a színház iránt viseltetik.

 

Lányi Viktor

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Puccini Giacomo Puccini és neje Budapesten Puccini " A Nyugat  leánya" szereplői között a Magyar Kir. Operaházban
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98