A képviselők és felsőházi tagok program szerint a parlamentben gyülekeztek. A Ház altisztjei, ajtónállói diszhuszároknak öltözve, pitykegombos lajbikban, panyókára vetett huszármentében sorakoztak az olvasóterembe vezető folyosón és katonás rendben fogadták az érkezőket. Alig mult el 10 óra, már gyülekeztek a képviselők és mindjárt föltünt, hogy a kormánypártiak ugyszólván valamennyien diszmagyarban, az ellenzéki képviselők viszont majdnem kivétel nélkül egyszerű fekete ruhába öltöztek.

Az ülésterem folyosójának egyik ablakmélyedésében Rassay Károly táborozott híveivel, egy másikban Gömbös Gyula néhányadmagával, mindnyájan fekete zakóban. Közben egymásután vonultak föl a pompásabbnál pompásabb diszmagyarba öltözött kormánypárti képviselők. A kisgazdákon fekete varottas, régi kurtanemesi gunya feszült. Rajtuk kívül csak egy-két egyszerü, fekete ruha tompította a hóferhértől skarlátpirosig minden szinben pompázó selyem atillák és rubintköves, bogláros, ünnepi menték büszke csillogását. Valaki megjegyezte, hogy a kormánypárti képviselők közül több mint hetvenen nem jöttek el az ünnepélyre.

Puky alelnök kijelentette, hogy nem is számitott a párt minden tagjának résztvételére, tudta, hogy sokan elmaradnak. Ezután arról kezdtek beszélni a képviselők, hogy a régi Tisza-csoport egyes tagjai a Tisza-szellemet nem tudják a kossuthi szellemmel összeegyeztetni. De hamarosan számüzték ezt a témát is, nem illik, nem lehet – mondták -, a Kossuth-nap nagy ünnepébe politikát keverni. Közben megérkezett gróf Apponyi Albert.

Mindenkihez van egy-két jó szava. Derüs, jó kedvü, egészséges. Testhez simuló fekete atillájában, feszes nadrágban, sarkantyus csizmában megtagadja a korát. Baritonja, mint az orgonaszó. Jóizűt, hangosat nevet, amikor Czettler Jenő azt mondja, hogy a Kossuth szobor előtt fölállított megafonokat klotűrlámpáknak nézte. A newyorki Kossuth-ünnep kerül szóba. Megkérdezzük Apponyit, vállalkozik-e arra, hogy Newyorkban is ő mondja az ünnepi beszédet a Kossuth-szobor leleplezési ünnepén.

- Március 15-ike még messze van – válaszolja. – Ó, addig még sok víz lefolyik a Dunán. Hogy elmegyek-e Newyorkba? … Nehezen!  Mindenesetre nagyobb küldöttség megy ki Newyorkba, méltóan képviselve lesz a magyar nemzet. Én most a Népszövetség genfi ülésére készülök, behatóan akarok foglalkozni az aktuális problémákkal…

Hatalmas csoport gyűl Apponyi köré, aki egy fiatal hölgy üdvözlésére siet. Leányát, Marika grófnőt köszönti, azután karonfogja és a pirosbársony szőnyeg tulsó végén eltűnik vela a folyosó ajtajában. Mindenki csodálattal beszél Appnyiról. A beavatottak tudják, hogy a mai ünnepi beszéde szenzáció lesz, a mai ünnep talán egy uj kor kezdete.

Hegymegi-Kiss Pál magyarázza a kormánypárti képviselőknek:
- Ezzel az ünnepséggel a kormány fölidézte a multat, a nemzet szabadságának szeretetét, olyan fordulat fog beállni, amilyenre nem számitott a kormány: a nemzet megtalálta önmagát…

Mintha büszke öntudat szelleme vonulna végig a folyosón. A kormánypárti képviselők kezdenek beszédesebbek lenni, itt is, ott is kemény szóval, a meggyőződés hangján demokráciáról, önzetlenségről, szabadságról beszélnek. Föltünik a folyosón Löw Immánuel fekete reverendás alakja és néhány pillanat mulva a zsidó főpapot a diszmagyaros képviselők tömött gyűrje veszi körül.

Háromnegyedtizenegykor Puky elnök jelzi az indulást, a képviselői csoport készen áll a kupolacsarnokban. A jobboldali társalgó ajtajában megjelenik Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, nyomában a főrendek. Mind díszmagyarban. szertartásos, impozáns jelenet: a két elnök köszönti egymást, a forgós, kócsagtollas kucsmák leröpülnek a fejekről. A felsőházi folyosó felől kiváncsi női fejek tűnnek föl. A felsőház tagjainak hozzátartozói, akik a parlament folyosóinak ablakaiból nézik végig az ünnepséget.

Jelentik az elnököknek, hogy a kormány tagjai Bethlen vezetésével megérkeztek a Kossuth-térre. Megindult a menet, elől a két elnök, három lépésre utánuk Apponyi Albert gróf. A képviselők és felsőházi tagok hatalmas csoportja megszorul a széles lejáraton. Imponáló és megható, amint a díszmagyaros Apponyi, majdnem földet érő fekete Bocskay-gallérjában, délcegen, egyedül lépked a menet elején. A kétoroszlános kapunál fölharsan az éljen.

- Éljen Apponyi, éljen Apponyi! – zúg az emberáradat.

Megéljenzik Nagy Emilt, Rassayt, fölismerik Barabás Bélát, vállra akarják emelni. Díszruhás rendőrök sorfala között haladnak a két Ház tagjai.

Apponyi alig győzi fogadni a tömeg hódolatát