Dtum
Login with Facebookk
1928 | Augusztus

Orbók Attila vígjátéka az Új Szinházban

Fiacskám

Francia bohózat ez magyar nyelven. Szerzője, aki jól ismeri Párist és a párisi szinházat, bizonyára tudatosan kereste meg a témát, a hangot, a formát, ami mind a párisi szinpad kedvelt készletéből való. Anyaga szentimentális részét is innen vette. A franciák gyöngéden, sőt érzelgősen szeretik a gyereket, csak éppen nem nemzik és nem szülik meg. A gyakorlatban űzött malthuzianizmusukat elméleti gyermekkultusszal expiálják. Orbók Attila itt fogja meg a dolgot: bohózati anyagát egy csecsemő körül sűríti össze.

 

Ez a csecsemő kissé túlhosszú expozíció után jelenik meg az első felvonás végén, de aztán hiánytalanul elvégzi hivatását: megjavít egy javíthatatlan vivőrt, össze-vissza kavarja az emberek egymáshoz való helyzetét, mindenféle mulatságos félreértésekre ad alkalmat. A jelenetezése is egészen francia mód szerinti, az alakok a francia bohózat táncfiguráiban mozognak jelenetről jelenetre s minden jelenetnek van valami külön végcselekménye.

 

Kellő hájakkal megkent francia író jobban összesimította volna ezeket a jeleneteket, nem hagyott volna köztük akkora hézagokat, - itt meglátszik az, hogy a magyar írónak mégsincs egészen a vérében a francia konstrukció. Így, ahogy a darabot megírta, el lehet róla mondani: legtöbb jelenete jobb, mint az egész darab.

A közönség jól mulat a darabon. Megkapja, amit leginkább kíván: a szentimentális anyagot humorisztikusan megcukrozva és megkapja az alkalmakat, elegendő számmal, a vágyva vágyott nevetésre. Készséggel elfogadja a legnagyobb abszurditásokat is, csak mulatságosak legyenek. A mulatságos helyzetek kitalálásához és kiaknázásához, szóval a mulattatáshoz Orbók ért annyira, mint a legtöbben a mai szinpadi szórakoztatók közül.

Az előadás jó tempóban megy, a rendező kihasználja a darab lehetőségeit s a színészekből is kihoz annyit, amennyit lehet. Nincs könnyű munkája, mert a szinészek nagyobb része még egyenetlenül dolgozik. Kész szinészmunkát jóformán csak Simon Marcsa végez, a rábízott figura valóban él. Két fiatal szinésznő, Karátson Piri és Bánhidy Ilona reményeket ébreszt arra, hogy jó szinésznő lesz belőlük.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98