Dtum
Login with Facebookk
1928 | Április

A szőrös majom - O'Neill színdarabja az Új Szinházban

Mennyire amerikai ez a darab? Hibáztatták, hogy semennyire; s bizonyos tekintetben joggal hibáztatták. Csakugyan, ahhoz, hogy a tengeri hajók kazánfűtőinek borzalmas elhagyatottságát, állatiasságát, barbárságát s nyomoruságát felfedezzék, nem kell amerikainak lenni. S pláne nem kell, mint a Szőrös majom szerzője tette, személyesen átvergődni ezt az életmódot: nem kell matrózságon, csavargáson s éhinségen keresztül nevelődni íróvá.

 

Amilyennek O'Neill az alakjait látja, olyannak láthatná vagy gondolhatná őket, sokkal kevesebb tapasztalat és élmény alapján, bármelyik nyiltszemű ujságíró is, ki egyszer lenézett közéjük, sőt bármelyik nyiltszemű ujság- és könyvolvasó is, ki sohasem látott tengert és tengeri embert.

 

A darab megcsinálása, költészete, szinpadi trükkjei, elmélkedései mind olyanok, amilyeneket százával találhatunk a mi ismert európai irodalmunkban, szociális-naturalisztikusban, szociális-expresszionisztikusban és szociális-neoromantikusban, - egy kritikustársam igen helyesen idézte a Szőrös majom kapcsán egymás mellett Hauptmann, Gorkij és Kaiser nevét. - S a milieu, a couleur locale: az úgy is hat itt, mintha kívülről, a hajó fedélzetéről fedezték volna fel; éppen mert többet törődnek vele, mint amennyire okvetlenül szükség volna...

Mondom, ezek a kifogások helyénvalók, csak az nem helyénvaló, hogy kifogásokként emelik őket a darabbal szemben. S pláne nem helyénvaló, hogy a szóbanforgó fogyatékosságokon megütődnek. Azt hiszem, ezekben a kifogásokban egy közkeletű tévedés kisért: az a tévedés, hogy a kultúrálatlanabb emberfajták frissebben, életszerűbben és irodalmiatlanabbul látják a világot s önmagukat, mint a kulturáltak. Aminek éppen a fordítottja igaz. Mindig a műveletlen ember az, aki a legmenthetetlenebbül ugrik be az elhasznált irodalmi szemléleteknek, éppen, mert nem forrásánál ismeri meg az irodalmiságot, hanem kontrollálatlanul csöpögteti magába, másoktól tanulja el, hevenyészett diskurzusokon, esetlegességeken keresztül.

Ezt nem O'Neillről mondom, aki lehet nagyon művelt ember, hanem Amerikáról, mely maga is egy nagy autodidakta. Ami nem jelenti azt, hogy - nemcsak üzletben és technikában, de művészetben és irodalomban és tudományban is - ne alkothatna nagyot; hiszen az autodidakták, sőt a műveletlen emberek közt nem is egy produktív zseni akadt.

 

Csak arra kell mindig elkészülve lenni, hogy ezekből az alkotásokból, a legkitünőbbekből is, ki-kitör időnként valami kellemetlen hang - nem a fegyelmezetlen őserőé, nem a szertelenségé nem a nyers véré és húsé, hanem, éppen ellenkezőleg: a középiskoláé, melyet a kiművelt ember azért tanult végig, hogy lerázhasson magáról, míg az autodidakta, kinek számára minden közhely reveláció, gyakran egyszersmindenkorra benne ragad.

 

Amerika is így szenvedi ma az európai középiskolát; az amerikai írók keze alól nem egyszer kerülnek ki egészen kitünő könyvek, de ezek is olyan puskaporok robbanásától hangosak, amilyeneket nálunk, Európában, százszor fedeztek már fel s százszor szelidítettek, annak rendje és módja szerint, ártatlan vagy ártalmas riasztópisztoly-kapszlivá, különböző fajta hivatásos eszmeropogtatók számára.


Áll ez még akkor is, amikor arról van szó, amit Amerikának kellene legjobban ismernie: Amerikáról. Nem hiszem, hogy legyen nemzet, mely önmagától tanulta volna meg, hogy milyen. A népeket saját tulajdonságaikra többnyire az idegenek figyelmeztetik; az idegenek, kik csak a külsőségeket látják meg bennük s a külsőségekből állítanak össze vadregényes, mulatságos vagy bájosan dekoratív mozaikokat, saját nosztalgiáik, önérzetük, humor-érzékük vagy artisztikus hajlamuk foglalkoztatására.

 

A következő fázis az, hogy a felfedezett népek beugranak felfedezőiknek, maguk is kezdik gutírozni, sőt virtusosan továbbfejlesztik exotikus bájaikat; s csak jóval később jönnek rá, hogy amit legősibb jellegüknek hittek, nem egyéb, mint kívülről rájukkent különlegesség. Gondoljunk a magyar népszinművekre, melyekben a hazafias nekibuzdulás kizárólag úgy merte csak a parasztokat mozgatni, ahogy a gatya, paprika és cigányzene bukolikus szépségein eltünődő külföldi megköveteli...

Nos, a Szőrös majom ebből a szempontból valóban nem amerikaibb, mint amilyen magyarok a magyar népszinművek. A nagyvárosi élet lüktetése, az amerikanizmus szaggatott vonalú felrajzolása, a gazdagság és szegénység ellentétének barokk megfestése valóban olyanok itt, mint az Amerika-járó európaiak elcsodálkozásai. És ugyanilyen ismerős a magánosságnak és elégedetlenségnek az a lírája is, melyet a "szőrös majom" szájából hallunk, meg az egész társadalom összeütközésének az a beállítása, mely a darab voltaképpeni lényegét teszi. Ezek csakugyan mind többízben felfedezett puskaporok. De van valami külön varázsa, valami különös, helyzeti energiája minden új puskapor-felfedezésnek.

 

Van valami nagyszerű feszültség minden autodidakta agyvelőben, amikor nagy vajudások árán befogadja a doktrinát, mely a közepes intelligenciájú hatodistának már könyökén nő ki. És, természetesen, van valami különös szuggesztivitás minden írásban is, melyen az újra-felfedezésnek a feszültségét, a gondolat felbukkanásával járó lelki megrázkódtatást megérezni - van még akkor is, ha magában a gondolatban nincs már meg.

A Szőrös majom-nak túl azon, hogy becsületes és sokhelyütt igen hatásosan megcsinált színdarab, legfőbb értéke az, hogy igenis nagyon megérezni rajta ezt a feszültséget, az újra-felfedező elme elfogulatlan odaadását. Hogy ez miben nyilvánul meg? Nehéz rá pontosan válaszolni. De megnyilvánul például abban az attitude-ben, amelyet a darab írója hősével szemben elfoglal. Ez a hős, Yank, a "szőrös majom", minden ízében alacsonyabbrendű ember; még legmagánosabb elgondolkozásaiban is bárgyú, még legmelegebb érzéseiben is komisz, mocskos, rosszindulatú; a konfliktusban, mely az egyén és a társadalom közt keletkezik, ebben az esetben igazán nehéz volna egy logikus szót az egyén igaza érdekében mondani.

 

Ha európai író ilyen embert választ hőséül: vagy megkönyörül rajta, mert "ez is ember", vagy pour épater les bourgois áll mellé, tüntetően és kacéran. O'Neill azonban vállalja ezt az alakját; vállalja tetőtől-talpig, minden rondaságával, anélkül, hogy akár mentegetné, akár a pártjára állna. Vállalja a gonoszságát, nem mint valami sejtelmes, ördögi tulajdonságot, melyen meg kell döbbennünk, nem is mint gyarlóságot, melyet meg kell bocsátanunk; vállalja ilyennek, mert nem tudja másmilyennek látni.

 

S milyen megrázó vallomássá válik aztán ebben az érzelmi körben a különben nem nagyon eredeti humanista líra, mely a darabban megszólal! Az együttérzésnek, az átéltségnek, a megértésnek milyen tiszta dokumentumává! Milyen preokkupálatlan, milyen egészséges intelligencia az, amely így tud embereket elfogadni, ábrázolni s elgyászolni! Erre, úgy érzem, csak amerikai író képes; csak ő képes ennyire magától értetődő szimpátiával, kacérság és nosztalgia nélkül foglalkozni a tengeri kazánházak szőrös majomembereinek lelkivilágával. S ez az, ami a Szőrös majmot mégis eredetivé, eredetien amerikaivá teszi.

*

Csortos Gyula a főszerepben hátborzongatóan jó; kár, hogy csak akkor ennyire, amikor hátborzongatónak kell lennie. Ez a zseniális színész Yank szerepét ha nem is kevesebb szuggesztivitással, de kevesebb részletötlettel, kisebb változatossággal adja, mint amit tőle megszoktunk. A figura tétova, szánalmas, állatias butasága kísértetiesen szólal meg minden mozdulatában és hörgésében; de aztán nagyon is megmarad ebben a fülledten puha attitude-ben. Felejthetetlen alak, de inkább valami proletársorsba züllött, degenerált mágnás, semmint tomboló acél-ember, akinek lennie kellene.

 

Ignotus Pál

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A szegények iskolája A szegények iskolája
"Abból indulva ki, hogy a szegénység mint valamilyen járvány, vagy...
Ötezer Jeep a magyar mezőgazdaság szolgálatában Ötezer Jeep a magyar mezőgazdaság szolgálatában
A mezőgazdasági szakemberek agrárankétjén az újjáépítési minisztérium...
Autó tolvajok revolveres üldözése a Népligetben Autó tolvajok revolveres üldözése a Népligetben
Vasárnap éjszaka izgalmas revolveres összeütközés játszódott le a...
Ma kezdődik a terroristák bűnügyeinek főtárgyalása Ma kezdődik a terroristák bűnügyeinek főtárgyalása
A bűntető igazságszolgáltatás ítélőszéke előtt hétfőn reggel...
Ne dobjon levelet a postaszekrénybe! Ne dobjon levelet a postaszekrénybe!
Nagy-Budapest területén megindult a posta-élet. Örvendetes jelenség,...
A rádium A rádium
A technika nemcsak abban nyilvánul meg, hogy érzékeinkkel felfogható,...
Az ipari bérrendezés és a munkásság megélhetése Az ipari bérrendezés és a munkásság megélhetése
A munkabérek szabályozása szervesen beleilleszkedik a messzetekintő,...
A boerok hazájából
Mióta a boeroknak le kellett tennie a fegyvert, alig hallani róluk....
A tenger mélységének növényei A tenger mélységének növényei
A tenger mélységének csodái még ma sem ismeretesek eléggé, mert a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98