Uri és női vádlottak

1928 | December

Heti kis pörök

Ne járjon a szája!

A főmagánvádló polgáiiskolai tanár, nős. Született: egyezernyolcszáznegyvennégyben. Igy mondta:”egyezer”. Mintha születhetett volna kettőezerben is. Gumikabát van rajta, de nem kopott gumikabát, hanem uj. Novemberben ritka az uj gumikabát, ugylátszik, a szegény polgáriiskolai tanárok ilyenkor veszik a gumikabátot s abban szoktak végigtelelni. Két gyereke van, havi fizetése kettőszázhusz pengő. Bepörölt egy bizonyos Gizella kisasszonyt, aki a villamoson azt mondta neki „szemtelen, szemtelenség”.

Viszont Gizella kisasszony viszonvádat emelt, mert a polgáriiskolai tanár úr azt mondta neki „ne járjon a szája, leigazoltatom”.

Mindez májusban történt, egy meleg napon s most november van s ők még mindig pörösködnek, ügyvédeket cipelnek magukkal. Közben nyár volt, nyaraltak közben. Ősz volt s most kezd már tél lenni s maholnap megnyílnak a jégpályák. Ők még mindig pörösködnek. Hogy is kezdődött a dolog.

Villamosra akart fölszállni egy hölgy a Rákóczi-uton. Egy ideges nő. Malvin kisasszony. De nehezen szállt föl, mert bizonyos Gizella elállta az útját. Malvin azt mondta Gizellának, menjen arrébb. Gizella nem ment arrébb. Mire Malvin azt mondta, hogy Magyarországon milyen udvariatlanok az emberek. Gizella erre azt felelte, hogy menjen külföldre. Akkor avatkozott a dologba Polgáriiskolai Tanár.

A tanár úr egyiküket sem ismerte, de Malvinnak adott igazat. Mire Gizella állítólag azt mondta neki: „senki sem kérdezte a véleményét, szemtelen, szemtelenség”.
Viszont a tanár azt felelte volna Gizellának: „tartsa a száját, leigazoltatom”.

Mondom mindez májusban történt. S most Gizella ott áll vörös kalapban, ügyvédje oldalán. Rettenetesen izgatott. A bíró diktál. A jegyző ír. Gizella izgatottan beszélni akar, ügyvédje csitítja.

A polgáriiskolai tanár védője vadul nézi Gizelláékat. A bizonyítás kiegészítése ügyében indítványt tesz. Mindenféle beadványokról vitáznak, hogy a főkapitányságot keressék meg, hogy melyik az a rendőr, aki jelen volt az esetnél. Hadakoznak a felek, mintha az életükről volna szó. A polgáriiskolai tanár ügyvédje elkeseredetten fölugrik és semmisségi panaszt jelent be. A 384. paragrafus 9. pontjára hivatkozik. A másik ügyvéd azt vitatja, hogy a 3. paragrafus második bekezdésének a) pontja szerint minősülő, de a b) pont szerint büntetendő cselekményről van szó. Röpködnek az ilyen szavak: „negyedik bekezdés”, „Egy tételként minősülő.”

Dobálják egymáshoz a szakaszokat, paragrafusokat. Dagadnak az akták. Szegény bíró fogja a fejét. Mondta-e bizonyos Gizella, hogy szemtelenség és felelt-e Polgáriiskolai Tanár, hogy „leigazoltatom”!!
Végül jön az ítélet. Ezt pörbeszédek előzik meg. Ügyvédek gúnyosan fixírozzák egymást. Bizonyos Gizella reszket a dühtől. Húszpengőre ítélik. A tanár is bűnös, de őt nem ítélik el. Ügyvédje föllebbez a minősítés miatt. Új tárgyalás. Új idézés. Pöriratok. Költségek. Jövő májusban itt fognak még állani.

Hogy mondta a multkor egy bíró: „ej, ej, emberek!”

Duzzanat a szem alatt

A férj bepörli nejét. A nő a vádlott. Urától válófélben van. Ez is májusban történt s most novemberben tárgyalják.

A férj széngyári igazgató, jóképű ember. Nett. Jó cipője van, jól szabott télikabátja. Van benne valami a civilből, aki moziszínésznek képzeli magát. Neje, akitől válik, s akit bepörölt, kis töltöttgalamb. Egész csinos. Nem is lehet érteni, hogy miért válnak.

Egyébként jobb az ilyen dologba nem beleavatkozni.

Májusban a kis Töltött Galamb találkozott a válófélben lévő férjjel, aki a Royal-kávéház előtt két nővel állt. Ebből keletkezett aztán a duzzanat a férj szeme alatt. Viszont Töltött Galamb azt állítja, hogy az ura azt mondta volna neki:
- Te, trampli.

S egy jelzőt is biggyesztett a trampli szó elé, egy szót, aminek nincs köze az illatos rózsához.

Mindketten tagadják a dolgot, ujabb és ujabb tanukat jelentenek be. A férj így akarja, pörön keresztül terrorizálni nejét. Töltött Galambocska pedig boldog minden egyes elnapolt tárgyalásért, mert így legalább, ha egy óráig is, de egy szobában lehet az urával és kínozhatja.

Tegnap akkor léptem a járásbírósági tárgyalóterembe, amikor Böhm Hümér, a derék bíró éppen az egyik hölgyet hallgatta ki, aki azon a bizonyos napon a férjjel beszélgetett a Royal előtt. A kedves bíró fején selyem házisapka van, úgy ül ott, mint az isten földi megbízottja, aki az égben kötött házasságok apró pörlekedéseit rendezgeti. A tanunőnek hosszú, mérges orra van, boát hord, vékony nő, nem szép. Állítólag Töltött Galambocska féltékeny rá. Különben mindenkire féltékeny. Tanú elmondja, hogy üzleti ügyben tárgyalt a Köruton a férjjel. Ő és még egy barátnő, aki szegény azóta meghalt. S hogy éppen arra jött a válófélben lévő feleség.

- Nekem rém kellemetlen volt – mondja a tanú -, őnagysága tett is rám egy sértő megjegyzést, de azt elejtem!
- Nem magáról van szó! – mondja a bíró – mit látott, mit csinált az asszony az urával?
- Szidalmazta és csirkefogó gazembernek nevezte, aki nem küld pénzt. Rám és a barátnőmre pedig azt mondta őnagysága: „ezekkel jársz?” „Ezeknek” nevezett minket, de még valami csúnyát is mondott.
A boás tanú nem volt hajlandó megérteni, hogy amit neki mondtak, az itt most nem fontos. A bíró ismételten rászólt. „Ne magáról beszéljen. Arról beszéljen, hogy a feleség mit csinált.”
- Fölemelte a kezét és ütött s akkor már nagy tumultus keletkezett s barátnőm rendőrért sietett.
- Na és a férj mit csinált? – kérdi a bíró.
- A férj? A tanuhölgy nyájasan nézett a férjre. – Ő csak ennyit mondott: „intelligens nő utcán hogy csinálhatott botrányt? Hogy azt mondta volna trampli? Ki van zárva!

Sír a feleség. Könnyezik.

- Bíró úr – mondja -, tessék elhinni, hogy nem sértegettem az uramat, a duzzanat sem igaz, csak azt mondtam, fiam akarok veled beszélni, nincs pénzem! (Sír.) Az én uram mindenkit megakar vesztegetni ebben az ügyben, hogy ellenem tanuskodjanak.

Ott áll a férj, csóválja a fejét. Még egyre néz az asszonyra, érezhető, ha még mindig a felesége volna, most egy pofont adna neki. De Töltött Galambocska nem fél, el van szánva mindenre. Odafordul a boás tanuhoz s harsányan azt mondja neki:
- Az uram magának állást ígért!

Szegény Töltött Galamb ott áll a bíró előtt, fáj neki, hogy a boás nő idejött és a férj mellett tanuskodik. Ott áll a feleség, opozongallér van a bundáján. Nem tudom, miért, de azt éreztem, hogy ez a gallér a férj kabátján volt azelőtt s odaadta az asszonynak. S most ők pörösködnek és válnak, az egészből csak a szőrmegallér maradt meg a szegény kis Töltött Galamb kabátján.