A hivatalos világ a főváros társadalma vasárnap délelőtt 11 órakor különös fénnyel és impozáns külsőségek között ünnepelte meg a hősök emléknapját. Az előző esztendőkben az ünnepséget a rákoskereszturi katonatemetőben szokták megtartani, az idei ünnepség ettől eltérően, a Ludovika Akadémia előtti téren folyt le, az ott fölállitott „Névtelen Hösök” emlékmüve lábánál. Az ünnepségen a kormányzót gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter képviselte. A Himnusz eléneklése után Vass József népjóléti miniszter az emlékmü előtt álló szószékre lépett és a következőket mondotta.

- Akármilyen hullámokban is ömöljön a vér egy nemzet testéből, uj vérfolyamot cserdit bele nemzet erőfeszitése, az Isten keze. Ami elmult csontban, vérben, életben, azt többé vissza nem kaphatjuk, ám az elmulás gondolatával megállni nem lehet, az élet int: Előre! A halottaknak adassék kegyelet, dicsőség, hála, de mi az életért dolgozunk és ha körülálljuk ezt a követ, ez is az életet kell, hogy hirdesse. A másik gondolat, amit az emlékmü hirdet a bizakodó magyaroknak az, hogy ezzel az ünnepséggel nem kardot csörtet, hanem követeli a történelem igazságos Istenétől a nemzet igazságát, amelyet megtapostak, eltiportak, amelyért pedig olyan óriási biboros vérköpenyt teritett le hatszázezer halott magyar vitéz.

- Ne higyjék azt Párisban és más pontjain sem a világnak, hogy a magyarok fegyverkeznek, mert ha ezt hiszik és ezt mondják, képmutatás volna ez a hit azok részéről, akik elvették tőlünk a fegyvert, elvették a fegyverkezés lehetőségét.

- De ne higyjék Párisban azt sem, hogy a magyar nemzet hajlandó Trianon lakájszellemét a lelkébe beültetni.

- Ne higyjék, hogy békésen tilinkázik a megmaradt akácfák alatt, amelyek – mint ahogy Magyarország kormányzója mondta – koporsófának se volnának elegendők a megmaradt magyarok számára. Egy nemzetet lehet lefegyverezni és a történelmet a hátamögé szoritani, rá lehet kényszeriteni a béke csöndességét, de hogy a nemzet lelke elfelejtse ezeréves multját, hogy ezeréves jogairól lemondjon, hogy reményei ne csapongjanak ott, ahova még röpülögépeinket sem engedik fönt a kék égben, az Isten felé, ne várják tölünk.

- Azt kell megtanulni ettől a kőtől, amelyet láthatatlan véres biborszegély övez körül. A bizakodás, a jövöbe nézés ünnepe legyen a mai. Ezt hirdetem a magunk részére és azoknak, akik tul a trianoni határokon, messzi vidékeken, a Kárpátok táján, a Bánságban, a Hargitta alatt hallgatjuk csöndes kis házukban elzárkózva a rádió hullámain keresztül ezeket a szavakat. A levegő szárnyán szárnyaljon keresztül a mi és ti lelketekbe a bizakodás. Hallják meg Kassán, a Maros-mentén, ahol most kancsukás bitorlók járnak és egyenesedjen ki az a meghajtott derék.
Mi békét akarunk, de nem az Isten irgalmában, hanem az Isten igazságában hiszünk.

- Nem vagyunk halálba induló nemzet. Sirunkat nem ásták meg, csak szerették volna. Nem vagyunk halálba készülő nemzet! A kultúra pionérjai voltunk évszázadokon át, nekünk jogunk van a történelemhez. A jövendő előttünk fekszik. Nem kell félni, hogy hiába estek a hőseink.

A nagyhatásu beszéd után elhelyezték az emlékmüvön a kormányzó, a kormány, az országgyűlés, az olasz, a török, a bolgár, a német, és az osztrák követségek, a székesfőváros és a honvédség koszorúit.