Dtum
Login with Facebookk
1929 | Április

André Gide két elbeszélése magyarul

Pásztorének - Isabelle
Gyergyai Albert fordítása - Pantheon

André Gide-ben, a soha-megnem-állóban, a lelki kalandok fegyelmezett hajszolójában, az önmaga életét fáradhatatlan művészettel építőben másodszor veszi át a modern francia irodalom a goethei én-integráció ideálját. Maurice Barrés volt az első: s furcsán érdekes az út, amelyet a német mester bevallott követésével megfutott a culte du moi perverz kalandozásain át a francia nacionalizmusnak ugyancsak a perverzitásba fokozott átszellemítéséig.

 

De míg Barrés-nél a századvég pszichológiailag szükségszerűen fáradt s ezért mindig féligmeddig dilettantisztikus művészetérzése a kiélt élet, sőt az egyénbe fulladó élethajhászás alacsonyabb síkjára szorítja az én-nek új s új élmények bátor befogadásával való univerzalisztikus tágítását, addig Gide pusztán már csak eszközeinek magasabbrendűségével, mindig a klasszikust óhajtó mesterségbeli hajlandóságával, lényegesebb értelemben szolgálója a goethei ideálnak.

 

Persze minden legtisztább szándékú mai költő művén van valami törés, sápadás vagy a koraszülöttségnek egy-egy torz vonása, amit a kornak nagy művészet befogadására való máig megmaradt alkalmatlansága hervaszt reá; Gide klasszikusan tiszta művészetében mindig lelhetünk egy csipetnyi sznobizmust, tiszta forrásból buzgó élményeiben valami dacos fintorú ezotérizmust.

Ha megkeresésére indulnánk e szép művész-egyéniség végzet-szabta határainak, akkor egyszóval talán azt mondhatnánk: határa a dráma, amelyhez nem tudott igazában elérkezni. Két drámai kísérletét ismerjük: mindkettő a magasrendű akarás reverenciát érdemlő jelével is a felsőbb értelemben vett dilettantizmusnak abba a birodalmába való, amelyben igazi költők is járhatnak. De - persze a szempont nagy tágításával - Goethe is kissé dilettáns maradt mindvégig a dráma terén s itt talán a költő-típusok fenomenologiájáig kellene elmenni...

A most megjelent magyar Gide-kötet két elbeszélést (regényt?) tartalmaz: a Pásztorének-et (Symphonie pastorale) és az Isabelle-t. A kettő közül az első a magasabbrangú; abból az érzés-komplexumból sarjadt, melyből a Porte Étroite, Gidenek ez a máig is legremekebbnek maradt műve való. Az Isabelle-t sok vonatkozásában s a gidei stílusművészet nemes palástja alatt, magvában, kissé banálisnak érezzük.

 

Az érzésvilág, amelyre visszavezethetjük, engem Turgenjev szkeptikus szentimentalizmusára emlékeztet, Turgenjevnél is egy bizonyos novellára, egy morbid atmoszférában sejtelmesen derengő kastélyról s annak félig érzelgősen s félig csúfondárosan megszínezett embereiről szóló írására. Nem az hangol le ennek az elbeszélésnek olvasásánál, hogy a motívumok, melyekből szövődik, már nem egészen elsőrangú író-kezeken is keresztülszaladtak, hanem hogy az érzés, amin Gide átszűrte őket, nem emelte e motívumokat olcsóbb lehetőségeik fölé.

 

A Pásztorének-ben, ha puszta meséjére vetkőztetjük, ugyancsak átjátszott motívumokat lelünk: a vak leány, visszanyervén szemevilágát, nem szeretheti az öregedő férfit, akit a világtalanság túlvilágiságában szeretett s a fiatal férfi felé tárulkozik, mikor erre a világra nyílnak rá szemei. De ezt a Gide-írást heroizmus fűti, az átélésnek az a fajtája, amelyen át tipikussá nagyobbodik minden vonás s megérezzük, hogy igazi költő kezében ez vagy az a mese - örök anyag.

És most hadd szóljunk Gyergyai Albert remek fordításairól! Nálunk, sok mással ellentétben, mintha a fordítói munka túlbecsülése kezdene divatozni. Selejtes színdarabok s harmadrangú könyvek fordítóit halmoznak el dícsérettel, ott, ahol másutt a fordító nevét ki sem szokás írni. Ezt a tünetet épen ilyenkor tartjuk helyesnek kiemelni, mikor egy valóban komplex, nagy fordítói feladat bravúros megoldásáról szólhatunk. Mert ezek a fordítások minden árnyalatukban s rezdülésükben a lehető legtökéletesebb átültetések: a magyar irodalom fordítói chef d'euvre-ei közé sorolhatjuk őket.

 

Kürti Pál

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Megkötötték a békét Megkötötték a békét
Lapunk jelen számának összeállitásakor augusztus 27-ről váratlanúl...
Sztrache főügyész kijelentette, hogy Zadravetz püspök ellen az eljárás nem szünt meg Sztrache főügyész kijelentette, hogy Zadravetz püspök ellen az...
Munkatársunk vasárnap délután fölkereste dr. Sztrache Gusztáv...
Készül az 1905. évi költségvetés Készül az 1905. évi költségvetés
Egy időre az 1905-iki költségvetés előterjesztése s a...
Küzdelem a fejfájás ellen, az orvostudomány haladása
A repülőgép és rádió korában az orvostudomány is mérföldes léptekkel...
Magyarország birkózóbajnoksága Magyarország birkózóbajnoksága
A magyar birkózó bajnokság küzdelmei szombaton és vasárnap folytak le...
A MAFC nemzetközi versenye A MAFC nemzetközi versenye
A MAFC-nak két napos meetingjén egybegyűlt nagyszámú közönség elesett...
Az elvált férj levele
Igen t. Szerkesztő úr! Én nem voltam kommunista, de viszont tíz év...
Harc az Északi tenger és az Adria között Harc az Északi tenger és az Adria között
A kereskedelmi tárgyalások, amelyeket Fabinyi miniszter Rómában az...
Görög dilemmák: háború vagy béke?
Mint korábbi jegyzetünkben említettük, a semleges Görögország...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98