Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1929 | Május

Székely írók estje

Irigylésre méltó istenverték ezek a székely írók. Az asztalról - melynél ülnek -, mindent inkább elmondhatunk, mint azt, hogy szépen van megterítve; koplalás asztala ez, füstös, pislogó gyertyafény, kicsorbult poharak, összetört tányérok, feldöntött székek, rongyos, foltos abroszok asztala; meg kell hagynunk: jól rácsapott itt a kérlelhetetlen Végzet arra a bizonyos "nagy tivornyára". De az erdélyi írók legalább asztalfőn ülnek és a terem minden szegletéből kérdő, váró, bizakodó tekintetek villannak feléjük.

 

Most meglátogattak bennünket és mi, kismagyarországi írók, bizony csak macskaasztalnál kínálhattuk meg őket hellyel. Mert magunk is a macskaasztalnál ülünk. Igaz, az éttermet nálunk már kiseperték, van már tiszta abrosz is, új bor és új pecsenye is; nagyon szép, példás rendben készülődik itt nálunk az új Ťnagy tivornyať. De az irodalmat elcsapták a főasztaltól, nézheti a szégyensarokból a dicső lakomát és nézheti, mint hízik, egyre hízik ettől az új lakomától az asztalfőn ülők pocakja és vele együtt az új és úgylátszik örök magyar Végzet.

Hiszen igaz, álmodni lehet a kuckóban is, és az igazi hang a sarokból is be tudja harsogni az egész termet. Az irodalom, már tudniillik az igazi, tudja, hogy az emberiségnek szüksége van rája. Mégis csak máskép beszél az, akinek lesik ajkáról a szót. Mégis csak más a természetes, nyugodt önérzetnek, mint a sértett önérzetnek hangja. És székely írótestvéreink ajkán az író sértetlen, diadalmas önérzetének szava csendült meg: küzdünk, harcolunk, de vezérmódra.

 

Bízunk az életben, mert kegyetlenül bár, de gyermeki egyszerűséggel nyilatkoztatta meg előttünk hivatásunkat. Nem kell korlátokat fűrészelnünk, felgyülemlett gondolatpépeken átrágódnunk, hogy eljuthassunk a meztelen, szabad élethez, mert minden lépésünknél az élet ősi káoszának szabadsága vesz körül bennünket.

Az irodalmi élet tavaszának, első ifjúságának friss, szabad levegőjéből hoztak magukkal ezek a székely írók a Zeneakadémia nagytermébe. Olyan földről jöttek, hol a régi keretek mind széttörtek, hol újra kellett kezdeni mindent, az irodalmat is. A kezdet nehéz, de ott lebeg előtte az aranykor ígérete. Az aranykor, melyben még nem differenciálódott különné semmi, melyben még együtt van minden, az élet az irodalomban és az irodalom az életben.

 

Talán éppen ezért volt olyan mélyen harmónikus, meghatóan szép élmény ennek a szegény gárdának élén Benedek Eleket látni. Ez a csodálatos férfiú valóban aranykori jelenség. Az ifjúság legtisztább derűjével ősz fürtöktől koszorúzott gyönyörű homlokán, a férfikor törhetetlen energiája délceg tartásában, minden szava tiszta és nemes, egész fellépése azt hirdeti: íme egy egész ember, kiben nagyszerűen összeforrott az irodalom és az élet embere.

 

Csupa talpraesettség, egyenesség, gerincesség, bátor emelkedettség és ugyanakkor csupa szívbeli lágyság, melegség, csupa előkelő, igazán úri finomság, telve a legérzékenyebb, leg-lelketolvasztóbb kultúrával. Mikor szembeszáll "fiainak" támadóival, ép olyan büszke és tiszta, mint mikor meghajtja zászlóját Babits Mihály, Bartók Béla és Kodály Zoltán előtt. És mikor ez a bámulatos öreg ember a székely írókról beszél, a szava egy megifjodott irodalmi élet szava.


Az "öreg" vezérhez azonban méltó volt a "fiatal" vezér, Tamási Áron is. Határozott, biztos, fölényes; ahogyan novelláját felolvasta: egy valóban életretermett életnek zamatát éreztük előadásában; élet és irodalom csakúgy egymásba kapaszkodott Tamási egyéniségében, mint most azon a földön, mely ezt a kitünő fiút termette.

 

És mennyi őszinte bizalom az irodalom megváltó erejében! Bartalis János, Nyirő József, Szentimrey Jenő, Kacsó Sándor, mind egy-egy spontán vallomás: bízunk a szóban és betűben, rá sem érünk kételkedni benne. Gyönyörű ez a fiatalos lendület, gyönyörű ilyen tavaszi, gondtalan virágzásban látni azt a hitet, mely a mi macskaasztalhoz száműzött irodalmunk legjobbjaiban fogát vicsorgatva, keserű makacssággal tartja a lelket.

De talán, miközben ifjúságról, lendületről stb. beszélünk, elfeledkezünk arról, ami itt mégis csak legfontosabb: a tehetségről!? Nem. Mert ez az ifjúság, ez a lendület maga is egyik fajtája a tehetségnek. Megszépít, magasba emeli a szerényebb írói egyéniségek munkáját is. Székely vendégeink műsorán találtunk kimagasló munkákat és gyengébb művészi megnyilatkozásokat. De még a gyengébb alkotásokon is a derék emberi elhivatottság életpirossága ömlött el. Hiszen éppen ez volt talán a székely-est legfelemelőbb értéke: ezek az írók a maguk összességében, a maguk társaság-mivoltában hódítottak meg bennünket.

 

Egy-két fehér holló akad a mai magyar világban is, de ilyen tiszta fehér galambcsapatot bizony régóta nem láttunk. Gyönyörködtünk benne és erősebbnek éreztük magunkat gyönyörűségünkben. Székely írók az erdélyi asztalfőn, szívből köszöntünk benneteket innen a "csonkaország" irodalmi macskaasztala mellől! Nem jöttetek Erdélyből "hat lóval, hintóval", de ha kérdezitek tőlünk: ŤCsillagom, pajtásom, hol lészen szállásom?...ť - szívünkre mutatunk.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Irodalom és művészet - Kaffka Margit: A gondolkodók Irodalom és művészet - Kaffka Margit: A gondolkodók
Azokat a nőket kell a”gondolkodók” alatt érteni, a kik...
A harmadik torony A harmadik torony
Hanyatthomlok utaztam Olaszországba, pánikban, félig becsomagolva, a...
Uj cukorgyár Eszéken Uj cukorgyár Eszéken
A prágai Zivnostenska és több zágrábi pénzintézet részvételével...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
A Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási R. T. igazgatósága közhirré...
Magyarország – Svájc 1:1 Magyarország – Svájc 1:1
1:1 Ez Magyarország – Svájc negyedik találkozásának az...
Rongyszedő lett a kölyökből Rongyszedő lett a kölyökből
A City legforgalmasabb pontján, 1540. Broadway alatt vannak a...
Hazatértek a leváltott Dnyepropetrovszki hős honvédek Hazatértek a leváltott Dnyepropetrovszki hős honvédek
Szolnok város közönsége vasárnap délelőtt fogadta a keleti...
Rövidek Rövidek
Amikor ők Hindenburgért ujjongnak, mintha a derék tábornagy az ő...
Ferencváros – Kolozsvári AC 5:1 (3:1) Ferencváros – Kolozsvári AC 5:1 (3:1)
A játék nem mozgott magas nívón, csupán a második félidő közepe táján...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98