Ugyanakkor azt is elmondotta, hogy nekik az északamerikai Minesotta államban nagykiterjedésű földbirtokaik vannak, amelyeknek jövedelméből főuri életmódot tud biztosítani felesége számára. És azt is elmondotta, hogy családja évszázadok óta katholikus és már nagyapja is kulturált, egyetemet végzett polgár volt.

Mr. Schuttlehand mégis, mindezek ellenére – most már megírhatjuk, nem követünk el indiszkréciót, hiszen minden jóra fordult – kosarat kapott. A család egyrészt megijedt a szokatlan arcbőrű és nemzetiségű vőlegényjelölttől, másrészt pedig sehogysem tudtak belenyugodni abba, hogy Greiner Edith messzire szakadjon el tőlük és kövesse leendő férjét Amerikába. Már pedig ez elengedhetetlen feltétele volt a fiatalembernek, mert a roppant kiterjedésű gazdaság vezetése feltétlenül megkívánja személyes jelenlétét.

Kezdetben a fiatal pesti urilány is ugy látta, hogy a családnak van igaza és bár nagy szimpátiánál sokkal messzebb menő vonzalmat érzett a néger fiatalember iránt, belenyugodott abba, hogy édesanyja kivánságára azonnal szakítsák meg párizsi tartózkodásukat és hazatérjenek. Greiner Edith tényleg haza is jött Budapestre és igyekezett a Párizsban történteket minél hamarabb elfelejteni. Azonban ez nem ment sehogysem. Sőt,

mind sűrűbb lett a levélváltás a pesti urilány és a Párizsban maradt férfi között.
Ezek a levelek azután tökéletesen meggyőzték a fiatal lányt arról, hogy neki mégis a férfi mellett van a helye és most már ő volt az, aki családja beleegyezését sürgette a házassághoz.

A családi beleegyezés azonban továbbra is csak késett. Itt következett azután be a már-már tragikusra váló csattanó. A fiatal lány ugy látta, hogy a sok lelki izgalom után pontot kell tennie a történet végére és már-már az életét áldozta fel szerelméért, azonban a gyorsan és idejében érkezett orvosi segítség megmentette.
A tanulságot az öngyilkossági kísérletből Greiner Edith családja mégis levonta és végül is megadták beleegyezésüket a házasságba. Huszonnégy órával a feltünően csinos pesti urileány eszméletre térése után már ment is a távirat a messze Párizsba, John S. Schuttlehand címére, azzal a lakonikus rövidségű tartalommal
„Jöjj! Edith.”
Természetes, hogy a hívó sürgöny megérkezése után a boldog férfi nyugateurópai üzletemberek mintájára azonnal repülőgépre ült, hogy Pestre siessen.

A nagy hideg és a borzalmas időjárás miatt a repülőgéppel azonban csak Bécsig tudott eljutni, onnan nagy nehézségek árán autóval jött tovább Budapestre. Három napig tartott az ut a behavazott országutakon nagy üggyel bajjal a magyar fővárosba.

Vasárnap délben pedig megtartották az esküvőt.

A vőlegény szülei mint ahogy azt Magyarországra érkezett leveleikben írták, Mineapolis melletti Smithtown városkában, amely a birtokaik központjában fekszik, Pazar fényüzéssel már be is rendezték a házat, amely a fiatal párt várja