Friedmann Ernő beszéde az intézet jelentőségéről

Az Ipari Jelzálogintézet működésével beigazolta, hogy rendkívüli fontosságú alátámasztást jelentett a magyar ipari élet számára. Megalakulása idején ezt sokan tagadásba vették és odahatottak, hogy ne terjedjen ki a működése szélesebb körre. Most ezek a tényezők nagyon örülnének, ha ilyen intézménnyel rendelkeznék a magyar közgazdasági élet egész frontja. Az események bizonyítják, hogy ezt az intézetet tovább kell fejleszteni. Igen tanulságos ebből a szempontból Friedmann Ernőnek, az Ipari Jelzálogintézet adminisztrateur deleguéjének a közgyűlési beszéde, amelyet az alábbiakban teljes egészében közreadunk. 

– A magam részéről az évi jelentéshez néhány refleksziót kívánnék fűzni, még pedig azokhoz az eredményekhez, amelyeket az intézet alig három évi fennállása alatt felmutat. Az intézet működése, sajnos, nem tudott kiterjeszkedni a gazdasági élet nagy területére, döntő szerepe nem lehetett, de azért nem lehet mondani, hogy működése hatás nélkül maradt.

Erős gazdasági válság idején sikerült tőkéjét teljesen érintetlenül megtartani és minden ellenkező hireszteléssel szemben le kell szögezni, hogy az intézetet egyetlen fillér veszteség sem érte, még annál a három vállalatnál sem, amely fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Nem lehet a köz szempontjából közömbös az az eredmény, hogy az Intézetnek sikerült a legsúlyosabb gazdasági világ-válság idején 47 vállalatnak ellenállóképességét fokozni. 

De ezenfelül és legfőképpen azokra a tanulságokra szeretnék rámutatni, amelyek egy önálló ipari hitelszervezet szükségessége és a hosszúlejáratú konszolidált ipari hitel célszerűsége mellett bizonyítanak. Ma nyiltan beszélhetünk arról, hogy mennyi ellenzéssel találkozott Intézetünknek a magyar pénzügyi szervezetbe való beillesztése és sok tekintetben ennek az ellenzésnek tulajdonítható, hogy ez az új típus nem tudott szélesebb keretben érvényesülni, oly keretben, amely előnyös hatásait erőteljesebben és a magyar gazdasági élet egészére kiterjedő módon érvényesíthette volna. 

Minden elméleti és elvi vitánál erősebben beszélnek a tények és ha — hála Istennek –nem is hazai, de mindenesetre külföldi tapasztalatokból sok minden világossá lett, amit eddig erősen vitattak. Az a megfontolás, hogy az ipari finanszirozásra a bankok mellett még külön szilárd alapot kell biztosítani, amely a bankok ezirányú tevékenységét kiegészíti, ma már vitán felül áll.

Az ipari hitelnek van egy nehezen mozgatható immobilizált hányada, amely rendes gazdasági periódusokban sem igen egyeztethető össze a bankok legnagyobb erényével, a könnyen mozgatható tőke gyors forgatásával. De egyszerre iskolapélda erejével válik szembeszökővé ez gazdasági krízis idején. Meg vagyok győződve arról, hogy illetékes körök nem így gondolkoznak a kérdés felett és másképpen ítélik meg a meg nem mozgatható, határidőben és kamatozásban egyaránt konszolidált ipari kölcsön döntő fontosságát. 

Természetesen, ha termelési válság volna valahol, azon époly kevéssé segítene a hosszúlejáratú gyárhitel, mint ahogy a termelési válságot a föld terén sem tudja eliminálni a hosszúlejáratú földhitel. De a pénzügyi mobilitás szempontjából rendkívüli segítség, ha ez az egész anyag a gyorsan forgó pénzek forgatagából ki van kapcsolva. 

A külföldi példa megmutatta, hogy mily súlyosan tudnak ránehezedni az iparvállalatok az őket finanszirozó pénzintézetekre és hogy viszont mily súlyosan hat vissza az iparvállalatok életére, ha mögöttük álló pénzintézet nehezen akar avagy tud ipari pénzszükségleteknek maradéktalanul eleget tenni. Ilymódon igazolást nyer az a koncepció, amely szerint maga az ipar szervezkedett hosszúlejáratú hitelszükségletének biztosítására és hogy az állam vállalkozott az ipar ezirányú feladatának alátámasztására.

Ez bizonyítja az ipar abbeli törekvésének jogosultságát, hogy ugyanúgy rendelkezzék önálló szervezettel, mint mezőgazdaságunk. Intézetünk, ez az állami fennhatóság alatt megalakult és állami fennhatóság alatt működő és közgazdasági szempontból szemelőtt tartó hitelszervezet igyekezett a tekintetben is példával szolgálni, hogy ily keretben is lehetséges a magángazdaságnak a szolid pénzintézeti ügyvitelre vonatkozó elveit teljes mértékben érvényre emelni. E tekintetben kellő bizonyság az, hogy a nehéz gazdasági viszonyok mellett is úgy az állam, mint a külföld által rábízott tőkéket az Ipari Jelzálog Intézet eddig minden veszteség nélkül megőrizte és gyümölcsöztette. 

Csak gyengíteném azt a hatást, ami az előadott tényekből a jelenre és a jövőre önként következik, ha a magam részéről ehhez bármit is hozzátennék.