,,Róza báróné” halálára

Szombat este ugyszólván egész Pest erről beszélt: hogy ,,Rózsa mama”, aki már napok óta készült a nagy utra – meghalt. A reminiszcenciák áradatából, amelyek a szombat estében, nagyuri lipótvárosi lakásokban, elegáns villákban, finom klubokban elhangzottak, szinte élő illúzióval bontakozott ki egy érdekes, szellemes, kivételes dáma alakja. Báró Gutmann Vilmosné, született megyeri Krausz Rózáé, aki 78 éves korában szombaton délelőtt meghalt. A hires Mayer Krausz leánya volt, azé a Mayer Krauszé akié az egész Angyalföld volt akkoriban, amikor még a mai Csikágó helyén nem hatalmas bérpaloták, hanem legföljebb gödrök és deszkapalánkok voltak.

Az ő családja és a Gutmannoké az országgal és a fővárossal együtt emelkedett föl a hatvanhetes kiegyezés utáni példátlan föllendülés korszakának utolsó ötven esztendejében. Róza bárónét, Gutmann Vilmos báró feleségét a család így hivta: az anyabáróné.

Óriási vagyon urai voltak a Gutmannok ebben az időben.Tizenhatezer hold földbirtokot és százötezer hold erdőt mondhattak magukénak Szlavóniában és ezen a nagy birtokon kastélyaik, gyáraik, fűrésztelepeik voltak, de saját külön vasutjuk is volt ezen az irdatlan területen. A Gutmann-család természetesen a horribilis jövedelemnek megfelelő fénnyel élt Budapesten.

Az udvartartáshoz külön udvarmesterük is volt és a ház, amelyet vittek, ritkította párját az egész régi osztrák-magyar monarchiában. A legkitűnőbb konyha, a legkitűnőbb italok, a legkitűnőbb szivar az Andrássy-uti, majd később a Hunyadi János-uti Gutmann-palotában volt, ahol Magyarország és a főváros társaságának krémje adott egymásnak találkozót.

A Gutmann báróék szalonjának természetesen Róza báróné volt a lelke. Nem volt szép asszony, de oly elmés és őszinte volt, hogy a társaságban mindig neki volt a legnagyobb sikere.
A legtehetségesebb embereket gyűjtötte maga köré és sohasem a leggazdagabbakat.
Az Albrecht-uti (most Hunyadi János- ut) palotai erkélyein csak úgy hemzsegtek a violaszín püspöki cingulusok ott voltak a legkitűnőbb művészek, írók, szobrászok, festők, színészek, énekesnők. A ,,Georges Goulet” francia pezsgőgyár külön töltette a Gutmann udvartartás részére a ,,George Gulet Extra Dry2-t, amelyet a nyomtatott menükártya szelíden csak így jelzett:
,,Házunk rendes márkája...”

Egész Pest ismerte a család hires hófehér lipicai ménjeit, ezek a királyi istálló fogatain kívül az egyedüliek voltak abban az időben, amelyek nem állottak meg a pesti hidak vámbódéi előtt, mert a Gutmann-calád évi pausáléban fizette a hídpénzt.

Róza bárónét az egész monarchiában ismerték s híre eljutott Ferenc Józsefig is, aki szókimondásáért szlavóniai tartózkodása alatt gyakran vonta be a cerele-be az elmés Róza bárónét...Hires az a mondása, amelyet Auffenberg tábornoknak 1912 – ben, az első mozgósítás idején adott egyik estélyén mondott Róza báróné arra a kérdésre, hogy mit szól a világpolitikai eseményhez:
- Tulajdonképpen nem értem ezt az egész nagy komédiát, hiszen a szerbek csak egy korridort és egy fürdőszobát akarnak, - mondotta Róza báróné, célozván arra, hogy a szerbek tengeri kijáratra, Valonára aspirálnak. Egy másik alkalommal Strausz Oszkár volt nála, aki vacsora után leült a zongorához és Delibestől játszott valamit. Valaki ezt megelőzőleg Strausz egyik legujabb operettjének melódiáiból játszott, travesztálván azokat a Delibes – melódiákkal, hogy mintegy tréfásan bizonyos hasonlóságot mutasson ki a szerzemények között. Róza báróné rögtön észrevette a hasonlóságot és így szólott:
- Ez ugyanaz a komponista...
- Hogyhogy? - kérdezték tőle:
- Az elsőt írta Delib (fonetikusan).a másodikat – Le Dieb...
A bolsevizmus után is szállóige volt egy bonmontja: azt mondotta, hogy ,,a legrosszabb a bolsevizmusban az, hogy mire el lehetne utazni. - már itt is lehet maradni. „ A család és ismerősei mind el voltak látva vicini szilvóriummal (itt volt a Gutmannék egyik nagy birtoka) és a Gutmann Vimos báró saját töltésű egyiptomi cigarettáival. Róza báróné nagyon büszke volt arra, hogy a régi békebeli Pestnek ugyszólván összes nagy lipótvárosi eljegyzései az ő védőszárnyai alatt fonódtak, szövődtek:1896-tól 1914-ig, a háboru kitöréséig mintegy negyven nagy lipótvárosi partit hozott létre.

Két fivére volt, megyeri Krausz Lajos és megyeri Krausz Izidor, az utóbbinak Wahrmann Reneé volt a felesége, mind a ketten országgyűlési képviselők voltak.

Róza báróné férje, Vilmos báró, aki szintén nagy életművész volt, már nem érte meg azt az anyagi tragédiát, amely a családot érte, ő idejében, még az összeomlás előtt távozott. Vilmos báró