Szépművészeti kiállítások elnevezéssel a Mária Valéria-utcában új kiállítási szalon létesült, ahol körülbelül ugyanazok a művészek kezében van a vezetés, akik az Ernst-múzeum, vagy a Tamás-galéria köré csoportosulnak. Új színt tehát ez a vállalkozás alkalmasint nem fog hozni a tárlatokba, hanem inkább csak az eddigiek ismétlését. Kétségtelen azonban, hogy első bemutatkozása nagyon érdekes, mert helyiségeit Rippl-Rónai kiállítással nyitotta meg.

A Szinyeire következő pompás festőnemzedék legnagyobbik tagjának nyolcvanhárom alkotásával találkozunk itt. Sajnos, nem a legszerencsésebb kiválogatásban és rendezésben. Rippl-Rónainak nem legjobb, hanem inkább azokat a képeit láthatjuk, amelyek még megvásárolhatók, bár okosan, nyilván a színvonal emelése végett, mintegy tizenöt olyan festményét is besorozták, mely gyüjtőink féltett tulajdona.

Mindamellett erős túlzás ezt a gyüjteményt emlékkiállításnak nevezni, mert a nyujtotta kép nem teljes és nem is a legjobb, mint a hogyan nem adott teljeset a néhány év előtt az Ernst-múzeumban rendezett, de ennél mégis sikerültebb összeállítás. Nagy kár az ilyen elaprózgatás. Rippl-Rónai nagyszerű művészete nagyon megérdemelné azt, hogy végre fejlődésének pontos bemutatásával és a legjobb alkotások kiválogatásával egy minden magánérdektől mentes elmékkiállítás kerüljön a közönség szine elé. Különösen, ha meggondoljuk, hogy erről a nagy festőnkről még mindig nem jelenhetett meg összefoglaló életrajz, mert szánalmasan kicsinyes szempontok mai napig útját állották megjelenésének.

Ám, ha ez a kiállítás nem is teljesen kielégítő, mégis jól esett Ripplnek néhány kitűnő művével ismét találkoznunk. Eleven erővel idézik fel a ritka vizuális érzékenységgel megáldott nagy festőt, akiben a látás bámulatosan finom érzékisége a legjobb európai színvonalig felérő fokot ért el.