Dtum
Login with Facebookk
1933 | December

Herczeg Ferenc emlékezései

A napokban megjelent Herczeg Ferenc emlékiratainak első kötete. Nem ismerek rosszul sikerült emlékiratot, ez a műfaj csak remekműveket terem. Emberi gyöngeségek, írói fogyatékosságok, nyelvi zökkenők és elírások az emlékiratokban kivirágzanak és erőre kapnak. Stendhal Henri Brulardjában gigászi méreteket kap a szerkezet hiánya, aki aktastílusban ír verset és novellát, arról az emlékirataiban kiderül, hogy aktastílusban lélekzik.

 

Aki hazudik vagy dicsekszik, az emlékirataiban is azt műveli, de végzetszerűen, szinte bronzba öntve. Herczeg Ferenc emlékiratait azonban nem kell gonosz kíváncsisággal, leleplező mohósággal olvasni. Könyvében nem leplezi le, csak feltárja magát és csak azért nem közöl magáról kínos titkokat, mert nincsenek is titkai.

 

Ezt a neveletlen műfajt, amelyben az író száz meg száz oldalon át csak magáról beszél, igazán szépen műveli, óvatosan, mentegetőzve, érzelgősség nélkül. Aki más hivatalos nagyságok emlékiratait is olvasta, észreveszi a különbséget az író és a nem író között; Herczeg Ferenc az emlékirataiban sem válik alakká; megmarad írónak.

 

Nem tukmálja rá Versecet az olvasóra, nem állítja, hogy az ő gyerekkora a világ leggazdagabb, legtökéletesebb, legboldogabb gyerekkora. Nem keresi a kis gimnazistában a későbbi író előrevetett árnyékát, sőt ezen a téren szinte túlzásba is viszi a szerénységet, a kötet végén váratlanul, szinte minden előzmény nélkül válik íróvá.

 

A történeteket és anekdotákat könnyedén nyujtja át, mint aki nem tudja bizonyosan, elfogadja-e az olvasó. Őrajta semmiesetre sem fogott a Herczeg-legenda és ez nem kis dolog Magyarországon, ahol a viccrovatszerkesztők egy-két siker után lovasszobrokká válnak. Ebből a rokonszenves könyvből minden írói hiúság, kacérság és rögeszme gyökeresen hiányzik. Herczeg modora, amelyet Ťhanyag eleganciánakť csúfoltak, emlékirataiban egyszerű és nagyon emberi udvariassággá és közvetlenséggé válik. Az új extázis prófétai korában megmarad apró gesztusokkal, súlytalan szavakkal dolgozó századvégi világfinak.

A gyerek és kamaszsiheder, akit bemutat, szintén rokonszenves. Az ügyes és gyorsan érvényesülő emberekről a köztudat azt tartja, diabolikus tervszerűséggel, rendszeres, szívós munkával törnek előre. Herczeg Ferenc, a legjobban és legkönnyebben érvényesült magyar író jellemző vonása a kényelem. Sikereinek talán az a titka, hogy sohasem sietett, soha sem tülekedett, csak mindig kéznél volt. Azt sem lehet állítani, hogy buzgó, kötelességteljesítő diák volt, a rend és fegyelem mintaképe.

 

Forradalmárnak tartotta magát, aki gyakran kirúgott a hámból, bár mindig a megengedett irányba. Szokásai sohasem voltak, amint írja és határozottan lenézi a tekintélytisztelő nyárspolgárokat. Már egészen fiatal korában volt benne valami szeretetreméltó impertinencia, a nyugodt, magában biztos önérzet jeges csodálkozása az alantas támadások láttára.

 

Az emlékiratokból nem derül ki, hogy álmodozott-e valaha dicsőségről. Azt hiszem, Herczeg a jövőt sem akarta megostromolni, azzal is kérette magát. Látott csúf, visszatetsző, hátborzongató dolgokat, de csak messziről utal rájuk és a maga szempontjából igaza van.

 

A magánember élménykészlete csak nyersanyaga az írónak, azt választja ki belőle, ami a tollára való, a választékosság épúgy lehet a szelekció elve, mint a nyerseség. Az író akkor is vall, amikor elhallgat. Lelki egyensúlya mindig rendben volt, elnyomottnak, megalázottnak sohasem érezte magát, kamaszos játékai és kísérletei csak pajkosak voltak, de sohasem démoniak, a világból csak az érdekelte, amit a világ saját jószántából megmutatott neki. A magány érzését nem ismerte, emlékezni is csak közönség számára tud, anélkül, hogy erőszakot követne el az emlékein, amelyek közönség számára születtek.

Sokat látott és sok mindenre emlékszik. A bánáti kisváros tágas, szellős környezet, a házakhoz nagy kertek, kukoricagórék és akkora padlások tartoznak, mint egy katedrális. A család, amelybe Isten kegyelméből beleszületett, sokágú és mély gyökerű, csupa per, intrika, pletyka és hagyomány. Herczeg Ferenc gyerekkorában még mutogatták a karosszéket, amelyben József császár ült, még emlegették, milyen talpraesetten vágott vissza az író egyik őse a császárnak. Anyai nagyapja templomépítő volt, apai elődei kétszáz év óta patikusok.

 

Ausztria nem volt messze, Herczeg apja az éjféli gyorssal a kaszinóból akárhányszor váratlanul Bécsbe utazott, a könyvtárban német klasszikusok és tanulságos útleírások sorakoztak egymás mellé, a színházban lovagdrámákat játszottak. A Bánát rengeteg magyar romantikát és függetlenségi lendületet szívott magába, Herczeget Rózsa Sándorral és Deák Ferenccel nevelték.

 

Versecen svábok, rácok és románok járkáltak az utcán, dúsgazdag, pukkadásig kihízott torontáli svábok és Ószerbiából érkező fantasztikus balkániak, az egész környezet kozmopolita, nagyvilági és könnyelmű volt, de biztos alapokon nyugodott, a katolikus hittanórára besompolygó zsidógyerekek aranykeresztes plébánosok, a jó kis fiúk törvényszéki elnökök és a vásott kölykök törzstisztek lettek.

 

Herczeghez tapadt a környezet, nem annyira poézis és titokzatosság, inkább anekdoták és történetek formájában, sokfelé járt gimnáziumba, rengeteg gyerekarcot látott, járt Temesváron, Szegeden és Fehértemplomban s a különböző rétegek, amelyek rárakódtak. őbenne olvadtak össze a századforduló Magyarországának jelképévé. Halálosvégű párbaját, amelynek ellenségei szerint a hírnevét köszönheti, dicsekvés és mosakodás nélkül adja elő. Nem kétséges, hogy igaza volt. Abban a helyzetben minden későbbi Huszadik-Század-olvasó is verekedett volna.

 

Herczeg párbaja nem katonás "snájdigság" műve volt, hanem a polgári önérzet komoly és meggondolt felelete a császári és királyi vakmerőségre. Pest kissé halványan bontakozik ki jogászéveinek elbeszéléséből, a régi pesti társaséletről, a Nemzeti Színházról és a Népszínházról nem ad világos képet, annál érdekesebb, amit a nyolcvanas évek egyetemi hallgatóiról mond. A boldogtalanok teljesen magukra hagyva, elvadultan és reménytelenül vidékien kávéházakban és kocsmákban tombolták ki a kötelező virtust. A kötet a Fenn és lenn című regény megjelenésével végződik. Reméljük, a többi kötet is hamarosan követni fogja.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Vasuti sztrájk után Vasuti sztrájk után
A vasutasoknál most napirenden vannak az áthelyezések, felmondások,...
A diadalmas olasz légiflotta A diadalmas olasz légiflotta
Az olasz bombázógépek – úgy a szárazföldiek, mint a tengeriek...
Bürckel körzetvezető Grácban őszinte beszámolót tartott Ausztria helyzetéről Bürckel körzetvezető Grácban őszinte beszámolót tartott Ausztria...
Bürckel körzetvezető, aki az elmúlt héten, felvilágosította a Bécsbe...
Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államokkal és a Szovjetúnióval Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült...
Történelmi jelentőségű fordulópont a magyar újjáéledésben a...
A rendőrség véget vet a gyermekeltűnésekkel kapcsolatos gonosz...
Budapest mindig fogékony volt a rémhírekre. Sokszor komoly,...
Nevető bankok – síró gazdák Nevető bankok – síró gazdák
Mégis csak jó világ van nálunk. Ujév óta csupa dicsekvés az ujságok...
Hadisebészet a középkorban Hadisebészet a középkorban
A XV. század második felében ért az a Gersdorf nevű német orvos...
A Párisi áruház biztosítója nem fizet A Párisi áruház biztosítója nem fizet
A Párisi áruház holmija biztositva volt. De elégtek az üzlet könyvei,...
A postások csapata idén is megnyerte a tornászbajnokságot A postások csapata idén is megnyerte a tornászbajnokságot
A tornászok csapatbajnokságán valamennyi számottevő egyesületünk...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98