Vasárnap fél 7 órakor ifj. Krúdy Gyula, a nyár elején elhunyt nagy magyar mesemondó fia édesanyját akarta meglátogatni Irányi ucca 21. szám alatti lakásán. Amint a második emeletre ért, csődületet látott az előszobaajtó előtt. A házmester ijedt arccal futott feléje:
- Jaj, kérem, nagyságos úr, - lihegte izgatottan- valami baj van...a lakásból gázszag ömlik kifelé.

Ifj. Krúdy Gyula , a házmester és néhány szomszéd neki feszült az ajtónak és betörték. A lakásból irtó émelyítő gázszag áradt kifelé. Vizes zsebkendőt borítottak az arcukra és úgy rohantak be. Rövid keresés után, a hálószoba sezlónja mellett, a földön megtalálták a nagy író első feleségét,
Spielger Bellát, akitől tizennégy évvel ezelőtt huszonegy esztendei házasság után vált el. Ifj. Krúdy karjára kapta az édesanyját aki szederjes ajakkal, elkékült arccal, eszméletlenül bevert és kivitte a szabad levegőre. Pár perc mulva megérkeztek a mentők és beszállították Krúdynét a Pajor -szanatóriumba. Az ügyeletes Révész doktor injekciót adott neki.
- Szerencse- mondták az orvosok-, nagy szerencse...Talán csak néhány percen múlt az élete

Krúdyné, aki valamikor Gyujtó Izabella álnéven ismert novellaíró volt.

Már hosszú ideje lakik az Irányi uccai lakásában két leányával, Krúdy Ilonával és dr. Krúdy Mária tanárnővel. Fia megnősült és a Lenke úton lakik. Krúdy Ilona és Krúdy Mária kora reggel Nógrádvecsésre utaztak látogatóba. Krúdyné szokás szerint a dunaparti Hangliában töltötte a déli órákat, majd fél kettőkor tért haza. Akkor történt a szerencsétlenség.

Az esti órákban az idős hölgy eszméletre tért. Munkatársunk meg is látogatta a szanatóriumi különszobában. Arca krétafehér volt, ajka szederjes, szemhéjait nehezen tudta csak megmozdítani, keze fáradtan, szinte életlenül csüngött le a takaróról. De azért igyekezett beszélni. Látszott rajta, hogy jól esik neki a beszéd: az élete jele...
Jaj..jó hogy megint itt vagyok. Az életben...

Küszködik, nehéz a lélekzete, már abba akarjuk hagyni a beszélgetést, de ő türelmetlenül int a kezével, örül, hogy beszélhet, hogy beszélni tud:
- Kinyitottam a csapot, meg akartam melegíteni az ebédet, amely elő volt készítve...Egyszerre..éreztem, hogy elszédülök. Még volt annyi erőm, hogy bevánszorogjak a hálószobába. Azután … azután nem emlékszem semmire...

Krúdy Gyuláné a szanatóriumi ágyán így mondja el balesetét.- Csak a figyelmes szemlélő veszi észre hogy különös tekintettel mered a távolba, nem néz ránk, amikor beszél. Mintha tudna még valamit , de ..nem mondja el... És mialatt beszélgetünk vele, mialatt faggatjuk, részleteket kérünk, mert a gázbalesetet nem látjuk eléggé világosnak és elhihetőnek- rendőri bizottság jelenik meg az Irányi uccai lakásban és az ebédlőasztalon- búcsúlevelet talál.

A levél elején még egyenletes az írás, Azután egyre zavartabb, kuszább sorok, alig olvashatók. Bizonyos, hogy akkor kezdte írni a levelet, mikor már kinyitotta a gázcsapot. És fulladozva tűnő öntudattal, szédülő fejjel, elnehezedő kézzel igyekezett azt befejezni. Reménytelenül csatáztam az élettel,-  írja nincs erőm a további küzdelemre. Minden, minden céltalan...
Más kívánságom nincsen, mint hogy gyermekeim legyenek boldog. Én elmegyek...senkinek sem akarok terhére lenni...Még sem véletlen baleset volt tehát...