Susak és Raguza között a hajón Felix Salten arról beszélt, hogy a helyzet nagyon kényes a német kérdés miatt, könnyen felbomolhatik benne az egész Pen-világszövetség, pedig fennmaradására nagy szükség van. Vigyázni kell tehát a határozatok hozatalával. Crémieux viszont már Raguzában azt mondta, hogy nevetségessé teszi magát az egész Pen-szervezet, ha nem foglal el erőteljes állást a németországi dolgok miatt. Mikor aztán a vitára és határozathozatalra került a sor, kiderült, hogy Saltennek lett igaza: vigyáztak a határozat hozatalával.

A franciák beadták elég erős hangú javaslatukat, de aztán előtérbe lépett a Pen sorsa miatti aggodalom, tehát összeültek a német delegációval tárgyalni, annyira megszelidítették javaslatukat, hogy a németek is beleegyezhettek. Vagyis ugyanaz történt, ami a diplomáciai összejöveteleken, Genfben és más városokban szokott történni: sok alkudozás után olyan határozatra jutottak, amely elméletileg fentart vagy elvet, de minden gyakorlati következmény nélkül.

Az írók a politikusoktól tanultak. Kompromisszummal vitték át a vizen a kecskét úgy, hogy azért a káposztában se essék kár. Tetejében még azt is kivánták, franciák és németek együtt, hogy a határozó javaslatot, melyben megállapodtak, fogadják el vita nélkül, vagyis az ügyet vonják ki a kongresszusi kritika hatásköréből.

Hogy az utóbbi nem sikerült, az Wells műve volt, aki a vita mellőzésére vonatkozó kivánságban elnöki hatalmának korlátozását látta s minden áron, még Toller akarata ellenére is meg akarta adni a szót Tollernek. Emiatt vonultak ki a németek a teremből míg a franciák tartózkodtak a saját javaslatukról való szavazástól. A javaslatot a többiek megszavazták s ami azután történt, Schalom Asch és Toller felszólalása, az már csak líra volt, szép beszédek, következmények nélkül, Toller nagy szónoki sikere, amely megmutatta, hogy a kongresszus olyan határozatot hozott, amely nem egyezik meg a kongresszusi tagok érzületével.

Ebből az a tanulság származik, hogy kongresszusok nem alkalmasak elvi jelentőségű aktuális kérdések eldöntésére. Amint egy plénum elkezd valami vitás kérdést tárgyalni, rögtön felmerülnek a nézeteltérések, melyeket csak megalkuvásokkal lehet elintézni s a megalkuvással elintézett ügyek soha sincsenek elintézve. A Pen alapelvei szerint logikailag egyetlen út lett volna lehetséges.

Meg kellett volna vizsgálni, nem történt-e a német szekcióban olyasvalami, ami a szövetég szellemével és szabályaival ellentétes, tett-e, vagy legalább igyekezett-e tenni valamit a német szekció az íróknak és a szellem más embereinek világfelfogásuk, politikai magatartásuk, származásuk miatti üldözése ellen s a kérdésekre adott feleletekből le kellett volna vonni a konzekvenciákat. Dönteni kellett volna arról, hogy maradhat-e a szövetség tagja olyan szekció, amely nem áll azoknak az elveknek az alapján, melyek a szövetség magvát teszik és létjogát adják.

Ezek az elvek: a szellem jogainak minden körülmények között való védelme minden hatalmi támadás ellen, a népek egymás közti közeledése a szellem s különösen az irodalom eszközeivel s ebből következőleg elutasítása mindennek, ami a szellem jogait és a népek közeledését veszélyezteti, tehát a faji és vallási előítéleteknek s a nemzeti fanatizmusnak.