Dtum
Login with Facebookk
1934 | Szeptember

Babits Mihály - A Nyugat új korszaka elé

Az élet mozgás, ár vagy apály. Mindenki megöregszik aki nem tud folyton megfiatalodni.

Mondják, a folyóiratok is megöregszenek. Bizonyos időn túl elvesztik "virulenciájukat", mint a tulsoká használt mérgek és izgatószerek. A folyóirat "egy nemzedék képviselete az irodalomban." Ifjusága addig tart míg a nemzedéké amely létrehozta.

A Nyugat élete cáfolni látszik ezt a törvényt. Talán mert a Nyugat sohasem rendezkedett be rideg "generációs alapon". Nem egy korosztály álláspontja nyert kifejezést benne, hanem egy nemzet kulturális lelkiismerete. Sohasem vallotta a nemzedéki elméletet, s nem űzte a nemzedéki elzárkozás politikáját. Emberei közt mindig voltak ifjabbak s idősebbek, s lassankint egy uj, második generációs vezetett be az irodalomba.

A Nyugat így nem egy nemzedék zárt erőssége, hanem irodalmunk élő folytonosságának vára lett. Letelt a toldimiklósi emberöltő, de a sorompók közt mindig fiatal harc állt, mindig uj fegyvercsörgés hallatszott. A Nyugat mindig meg tudott fiatalodni, anélkül hogy ehhez előbb (mint ama bizonyos főnixnek) el kellett volna égetnie önmagát.

Ma uj fiatalságra hívja őt a dzsungel. Igen, aki nem akar öregedni, annak fiatalabbnak kell lennie, mint valaha. Az évad veszélyes. Öltönyt kell váltani, mint az erdő madarainak télire.

Az irodalom, ahogy egyszer írtam, különös kompromisszum idő és örökkévalóság közt. Az irás nemcsak alkotás, hanem beszéd is, kérdések és válaszok kereszttüzében. Az idő kérdez és felel.

De néha ellenállhatatlan vágyat érzünk hogy mi magunk kérdezzük inkább az időt, s mi magunk feleljünk, sőt feleseljünk és visszafeleljünk, az időnek. Ilyen idő a mai, az ember semmiesetre sem tudja szenvedőlegesen bevárni kérdéseit és válaszait. A legelvontabb irodalmi alkotás is közvetve akaratlanul az idő vallatása vagy letromfolása.


A megujuló Nyugat azonban alkalmat fog adni az irónak hogy közvetlenebbül is belekapcsolódhasson az idők dialektikájába. E célból minden számunkban egy-egy kisebb-nagyobb ankétet vagy disputát akarunk rendezni, mely a Szellem korszerü problémáit fölveti s megvitatja.

Érezzük hogy a Szellem sorsa és helyzete a világban sohasem volt oly különös, oly válságos mint ma. Nemcsak munkásai vagyunk, hanem őrei is. Nem célunk a rémképfestés, de époly kevéssé a megnyugtatás. A napi politikába nem elegyedünk, mégis szembenézünk a politikával. Szembenézünk, s ha kell, szembeszállunk, s ha ez is politika, hát politizálunk. A kultúra léte és szabadsága van kockán. Az Irodalom, mely mindég látó volt és a világ szeme, most sem űzheti a struccok taktikáját.

Aggódva figyeljük a magyar glóbuszt és a külön magyar problémákat. Harcolunk minden oly irányzat ellen mely a magyar kulturát oszálykulturává, néprajzi exotikummá, vagy politikai eszközzé akarja nyomorítani. Éber és kritikus szemekkel követjük irodalmunk minden uj jelenségét. Fáradhatatlanul küzdünk a ferde jelszavak, a meggyökeresedett irodalmi babonák, a pongyolaság és frázisok ellen. Nemcsak a könyveket bíráljuk, hanem - külön rovatban - a mondatokat is, a stílust, a kifejezés hanyagságait vagy gépiességeit melyek sokszor többet árulnak el az íróról és az irodalomról mint a könyvek tartalma.

De érdeklődésünk nem szoritkozhat az irodalom magyar nyelvterületére. Sohasem éreztük ugy mint most hogy kulturánknak együtt kell tartani Európa kulturájával. Nem akarunk provinciális magyar irodalmat. Az európai irodalom egy és egynek kell lennie. Ezért iparkodunk olvasóinkat tájékoztatni a nyugati literaturák főbb eseményeiről és áramlatairól. Nem annyira könyveket fogunk ismertetni, mint inkább azokat a témákat, jelszavakat és irodalmi vitákat melyek a külföld folyóirataiban hónapról hónapra fölmerülnek s melyek az irodalmi élet eleven folyamának hullámai.

Mindez nem érinti lapunk szépirodalmi részét. Ebben a Nyugat marad az ami volt: irodalmunk legelőkelőbb termőkertje; s a magyar írók mint eddig, ezentul is legdédelgetettebb irásaikat fogják a Nyugatnak adni. Huszonnyolc év óta ami uj és kitűnő indulás volt literaturánkban, az a Nyugat hasábjairól indult. Csillagjaink naggyá és fényessé nőttek; de uj csillagokat is látunk kelőben, s a Nyugat mindig segiteni fogja a jövőt megszületni.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A prágai vivóverseny A prágai vivóverseny
Valahányszor vivóink külföldi versenyeken indulnak, mindannyiszor...
A spanyol királyi pár A spanyol királyi pár
A politikai világot a mult hetekben erősen foglalkoztatta a spanyol...
Parisban ujra remegnek az emberek Parisban ujra remegnek az emberek
A Bordeauxból való visszaköltözés után valóságos diadalmi mámorba...
Versek Versek
A mély vizekről csillag fénye hull rám, Itt ültem egyszer én a part...
Déli szomszédunk: Jugoszlávia Déli szomszédunk: Jugoszlávia
A jugoszláv-magyar barátsági szerződés aláírása óta sok szó esik déli...
Történt-e mulasztás mádi Kováts Judit tragikus halála körül? Történt-e mulasztás mádi Kováts Judit tragikus halála körül?
A rendőrség mádi Kovács Judit tragikus, halálos szerencsétlensége...
A lombhullás A lombhullás
Mikor a nyár búcsúzni készül és a fák lombja szinesedni kezd, az erdő...
Szüffrazsettek és rendőrök harca Szüffrazsettek és rendőrök harca
A londoni harcias nők a mult héten elhatározták, hogy behatolnak a...
Ady Endre: Regény: Viszontlátásra drága... Ady Endre: Regény: Viszontlátásra drága...
Tersánszky Józsi Jenő a Háború folytán formát változtatott s...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98