Az este zavart tekintetű embert kísértek be a mentőorvosok és ápolók Schaffer professzor elmekórtani klinikájára. Egy járókelő felismerte a sápad tarcú betegben az inflációs Budapest tőzsdéi éjszakai életének egyik jellegzetes alakját: Fleiner Jenőt. A Fleiner-Zsák-ot.

A Siesta-szanatóriumból kellett átszállítani a konjuktúrás világ mulatós figuráját, mert olyan idegroham vett erőt rajta, hogy a csendes budai szanatóriumban tovább nem tarthatták. Fleiner egyike volt Budapest legnagyobb zsákkereskedőinek.

A konjutúra idején ezelőtt tíz-tízenkét évvel nagyszabású spekulációkba kezdett, sok pénzt keresett és a pénzt bőkezűen el is szórta. Éjfekete lovaktól vont magánfogatát mindenütt látták, ahol a főváros éjszakájában mulatni és kártyázni lehetett.

A konjuktúra hervadásával Fleinernek is bealkonyult: elfogták, elítélték, azután elfelejtették. Később újra feltűnt, szerényen és szegényen: közgazdasági újságoknak szerzett hirdetéseket, az emberek már nem Fleiner Zsák-nak hívták az egykori zsákkereskedőt, hanem szerkesztő úrnak. Egy megszűnt szépirodalmi lap tulajdonjogát szerezte meg, üzleti újságot csinált belőle és Fleiner újra megjelent a parkettek és szeparék környékén.

Három héttel ezelőtt hirtelen eltűnt a lokálok világából:
a Siestá-ba vonult be, hogy idegbaját gyógyíthassa. Néhány napja történt, hogy éjszaka kiszökött a szanatóriumból és dáridózni kezdett egy mulatóhelyen. A lokál egyik páholyából figyelte egy barátja, majd telefonozott a feleségének.

Fleinerné a kora hajnali órákban megjelent a mulatóban, óriási botrányt rendezett, taxiba tuszkolta férjét és visszavitte a szanatóriumba. Itt azonban Fleiner idegrohamot kapott, tört-zúzott, dühöngött és végül az összeomlott idegzetű emberek szomorú menedékébe, az elmekórtani klinikára került.