Dtum
Login with Facebookk
1936 | Szeptember

Középiskoláink

Az állami főgimnázium (ma reálgimnázium) régi nyolcadikos osztálytermében találkoztunk. A nyolcadik osztályban tanított tanárok közül már csak a matematika és fizika tanára él, 84 éves, aki valószínűleg korára való tekintettel nem tudott eljönni a harmincéves találkozóra. Kedves és meleg levélben mentette ki magát. Egyetlen tanár volt csak jelen, egyik latin tanárunk, aki azonban csak az ötödik osztályig tanított, mert azután más iskolába helyezték át. 74 éves. Beültünk a padokba, a latin tanár úr pedig fölült a katedrára. Hallatlanul meg voltunk hatva.

 

E sorok írója próbált - társainak fölszólítására - néhány emlékező szót dadogni a régi időkről, az iskola iránti háláról, a humanizmus szelleméről, amely az iskolában honolt és amelyet onnan magunkkal vittünk és pár hálával teli mondatot az elhúnyt és a még élő tanárokról. A meghatottságtól eleinte alig bírt szóhoz jutni, később azután úgy-ahogy belejött a beszédbe. Közben azonban az ismert Terentius-i mondást nem pontosan idézte. A tanár úgy - mintha most is latin-órán volna - szigorúan rászólt: "Nem helyes. Homo sum: humani nihil a me alineum puto, a helyes szöveg."

A fiúk legnagyobb része az érettségi bankett óta nem találkozott, mások évek óta nem látták egymást. Mindamellett a legmelegebb baráti hangulat alakult ki. Azokról, akik a közéletben valamelyes szerepet játszanak, tudták, hogy mit csinálnak. Nyilvánvaló volt, hogy érdeklődéssel kísérték életüket. Nagyon örültünk egymásnak. A vidéki fehérruhás Domonkos-rendi szerzetes boldogan ölelte keblére a pesti ügyvédeket és segédhivatali főigazgatókat. A miniszteri tanácsosok és osztálytanácsosok nagy érdeklődéssel tárgyalták meg a vegyészeti gyáros és utazási irodatulajdonos, a könyvkereskedő és a laptulajdonos üzleti ügyeit és a postatakarékpénztári tisztviselő előmeneteli lehetőségeit.

 

Mindinkább világossá vált, hogy az iskola nagy-nagy összetartást fejlesztett ki az osztálytársak között. Egy meleg baráti közösség tagjainak éreztük magunkat, amelyet valóban összekovácsolt az iskola szelleme. És úgy éreztem, hogy ha sorsunk nem hányt volna szét bennünket, nagyon eredményes társadalmi, politikai vagy hivatásbeli együttműködésre volnánk képesek.

Pedig az iskola nem a parádés iskolák közül való, amelyekben jómódú és ambiciózus szülők minden protekciót igénybe véve, igyekeznek fiaikat elhelyezni. Rendes budapesti külsőkerületi állami gimnázium, abban az időben mindenesetre számos nagyon kiváló pedagógus- és tudós tanárral. (Az iskola mai tanárait nem ismerem.) De - bár a tanárok egyéni pedagógiai készségének, tudásának, gyermekszeretetének természetesen döntő jelentősége volt - az iskolára nézve talán nem is az iskola és a tanárok egyénisége volt a jellemző, hanem az a szellem, amely a háború előtti magyar középiskolában uralkodott.

 

Sokat kritizáltuk ezt a középiskolát. A Társadalomtudományi Társaság a középiskola reformjáról 1905-ben és 1906-ban hónapokon át tartó széleskörű ankétot rendezett, amelynek során többen és a legélesebben Pikler Gyula hangsúlyozta különösen a klasszikus oktatás és a történelemtanítás céltalan és fölösleges voltát. Később Hatvany Lajos írta meg és adta ki könyvét a Wissenschaft des nicht Wissenswerten-ről.


Bizonyos, hogy sok volt a bírálni való a középiskola tanító rendszerén, a tanítás anyagán, a lelketlen grammatizáláson, a tanuló egyéniségével nem törődő uniformizáló iskolán, az osztályozó notesszel dolgozó tanárokon. (Azt hiszem, hogy a helyzet azóta az iskolák túlzsúfoltságánál fogva csak romlott.) A mi középiskolai éveink óta eltelt idők tapasztalatai azonban mindinkább megérlelték bennem azt a meggyőződést, hogy bár a klasszikus középiskolának megvoltak a maga hibái, szelleme helyes volt és ha ez a szellem ma is érvényesül benne, ma is helyes.

 

Mire tanított ez az iskola? Az emberi szellem és az emberi szellem alkotásainak megbecsülésére. A technikai és természettudományi ismereteket sem hanyagolta el ez az iskola. Hisz kitűnő matematikusok és fizikusok mentek ebből az iskolából is a műegyetemre. Igaz, hogy közgazdaságot akkor sem tanított. De megtanított lelkesedni Homérosért, Platonért és Aristotelesért, Horatiusért, Ovidiusért és Tacitusért, Berzsenyiért és Aranyért, a költőkért és tudósokért.

 

Átadott tanítványainak egy oly ismeretanyagot, amelyet Európa minden középiskolájában tanítottak és amely bizonnyal hozzájárult - legalább is a polgári rétegekben - egy európai közszellem kialakulásához. Az sem volt hiba, hogy az önképzőkörben saját termésű novellákat és verseket olvastunk föl és bíráltunk. Ez mind része volt annak a szellemnek, amelyet Madariaga a szellemi együttműködés bizottságának legutóbbi budapesti kongresszusán - ha jól emlékszem - úgy fejezett ki, hogy az életet széppé, élni érdemessé nem azok a cselekvések teszik, amelyek közvetlen haszonnal járnak, hanem éppen a haszontalan élmények és cselekvések.

 

Az önképzőkör nem fejlesztett ki műkedvelőket, akik értéktelen írásaikkal elárasztják a szerkesztőségeket, hanem hozzájárult ahhoz, hogy őszintén tudjunk gyönyörködni a budai hegyek nemes hajlásaiban, egy-egy szép verssorban vagy kitűnő könyvben. A szellem dícséretét és tiszteletét jelentette ez abban a korban, amely mindenesetre jobb volt és emberibb, mint a mai. Az iskolában, ahol nem ismerték a protekciót, a teljes egyenlőség és demokrácia uralkodott.

 

Egészen természetes volt, hogy a házmester tisztajeles fiának fölényét mindenki elismerte és szó sem lehetett arról, hogy a miniszteri tanácsos vagy bankigazgató fia a legkisebb kedvezményben is részesüljön. Akkor is volt csapat- és szertorna és labdarúgás és mindenki örült az iskola növendékei tornainges fölvonulásainak, de nem volt rekordőrület, és vezető szerep az iskolában és az osztályban csak a jó tanulónak jutott. A jól fejlett izmokkal szemben mégis csak az intellektus érvényesült.

Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a kor az emberszetetre való igyekvésnek, a szociális és szociálpolitikai törekvéseknek, az intellektus tiszteletének kora volt. Vagy mondjuk egyszerűen azt, hogy a sokat ócsárolt és bizonnyal nem tökéletes liberalizmus korszaka volt, amelynek megfelelő volt az iskola is.

Hálásaknak kell lennünk annak az iskolának, amely a mai gyakorlati korban annyira lebecsült klasszikus műveltséget juttatta nekünk. Nem az a fontos, hogy jól értünk-e még ma is latinul vagy görögül. De amit itt tanultunk, az életbölcselet volt, az élet derűs szeretete, a tiszta és logikus gondolkodás és ismétlem, az emberi szellem alkotásainak megbecsülése. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy a klasszikusok tanulása kizárt minden dogmatizmust és sokszor alkalmat adott az emberi ostobaság emberi és megértő bírálatára is.

 

Az iskolában uralkodott humanista szellem valóban ellentétben állott a fanatizmussal, amint Thomas Mann a humanizmus lényegét kifejezte, amely az ő szép szavai szerint olyan gondolkodás, olyan lelki magatartás, amelyben igazságosság, szabadság, tudás és türelem, gyöngédség és derű és az igazra törekvő kétség döntő szerepet játszanak.

Nem tudok jobbat kívánni az emberiségnek, mint hogy ez a humanizmus minél előbb foglalja el régi helyét az iskolákban és a lelkekben.

 

Székly Artúr

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A német békenyilatkozat A német békenyilatkozat
A német birodalmi gyülés közel száz főnyi többséggel a magáévá tette...
Mayer János az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke lesz és ezzel végleg lezárul az Ivády–Mayer-ügy Mayer János az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke lesz és ezzel...
Az az affér, amely Ivády földmivelésügyi miniszter parlamenti...
Nem a pénz, hanem az olaj dönti el a háborut! Nem a pénz, hanem az olaj dönti el a háborut!
Montecuccoli mondása, hogy a hadviseléshez elsősorban pénz, pénz és...
Tovább javul a Ferencváros Tovább javul a Ferencváros
Ferencváros–Szolnok 4:1 (2:0) A Szolnok kezd, de Mike megszerzi a...
Lelkiismeretlen emberek rongálják a közlekedési jelzőberendezéseket Lelkiismeretlen emberek rongálják a közlekedési...
A légoltalmi elsötétítés miatt az utóbbi hetekben rendkívül...
Elhatározták a biztosítók a hadikockázat felmondását Elhatározták a biztosítók a hadikockázat felmondását
Alig néhány hónapja, hogy Lloyd George azoknak, akik nála a háború...
Talajkaparó gép Talajkaparó gép
Az eketypusú gépek nem a legideálisabb talajmívelő gépek, mert a...
A cigány ügy rendezése A cigány ügy rendezése
A közigazgatás örök tengeri kígyója, „a cigányügy...
„Székesfővárosi közlekedési vállalat” „Székesfővárosi közlekedési vállalat”
E jól megválasztott hangzatos cím alatt működik évek óta egy...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98