Dtum
Login with Facebookk
1937 | Február

A miskolci nyilas-dúlás véres vasárnapja!

Kátrányostojással, olajos villanykörtével, bokszerral, gumibottal, kardlappal, ököllel dühöngött egész nap a csata
Miskolc, február 21.

Kora hajnalban lépünk ki a miskolci pályaudvar kapuján. Alig egy hete jártunk errefelé és most megdöbbenéssel vesszük észre, mennyire megváltozott a békés, művelt felvidéki város arculatja. Nem azért mintha az uccákon valami is történne egyelőre,-hiszen alig virrad meg! Hanem azért, mert a néptelen, szinte halott város bezárt ablaktáblái, lehúzott redőnyei, komoran becsukódó kapui között olyan nyomasztó, olyan riasztó a kora reggeli csend, hogy azon kezdünk gondolkozni: ennek a szerencsétlen országnak a történelmében mikor éltünk át hasonlóan csendes napokat? Annak, aki vissza tud emlékezni tizenhét- tizennyolc esztendőre, nem nehéz arra rádöbbenni: milyen megrázóan, milyen kisértetiesen hasonlít Miskolc vasárnap hajnali képe és hangulata a magyar közelmúlt leggyászosabb korszakához...

A hasonlóságot még növeli az, hogy a szép, tiszta várost valósággal beszennyezték tegnapól mára a tarka, üvöltöző, ízléstelen, uszító plakátok ezrei. Mintha fekélyek borítanák a házak falát, mintha himlőbe esett volna ez a szép rendezett arcú város! A plakátokon a nyagybankok, a kaptalisták, a szocialdemokraták, a liberálisok és legfőképpen a zsidó polgárság ellen uszítanak olyan alpári hangon, olyan trágár szavakban, amelyekről azt hittük eddig, hogy a nyomtatott betűt nem bírják el. Úgy látszik, csalódtunk... A gyalogjáró és a kocsiút is tele van szemetelve röpcédulákkal, melyekről ilyen ízléses modtatok robbanak az érkező utas elé. „Reisingerné bugyogója a marxisták lobogója” De a szociáldemokraták sem maradnak adósok! Az ő röpcédulájuk címe ez: „Árulók vagy tudatlanok?”

 

A nyilas röpcédulák és plakátok a felekezet és osztály elleni izgatás minden lehetőségét kimerítették, a szociáldemokraták inkább csak adatokat közölnek arról, hogy a miskolci nyilasok vezetője Markovics fűszerkereskedő, aki öt esztendeje vándorolt Magyarországba, alig tud magyarul, de az apósa egy német S. A. vezető, akinek közvetítésével gurul a berlini márka a nyilaspropaganda bugyellárisába...


Amint beljebb kerülünk a városba, kezd már népesedni az ucca. De egyelőre mást nem látunk, mint rendőröket, detektíveket, karszalagos és egyenruhás nyilasokat. A polgárság bezárkózott a lakásokba, a bérházak kapui sehogyan sem akarnak még az első napsugárra sem megmozdulni.

A Korona-szálló közelében bőrkabátos, többnyire Borsodban ismeretlen emberek gyülekeznek. Ezek szombat este érkeztek Miskolcra: a debreceni, békési, mezőberényi, nyíregyházi és szegedi nyilasok... Ők kezdték a múlt őszön is a miskolci nyilas- verekedéseket: ők azok, akik elhatározták, hogy fölforgatják Miskolc nyugalmát, ha törik-szakad. A szálló felé egyre sűrűbben masíroznak a nyilas keresztes járőrök. Csak rájuk kell nézni és máris látjuk, hogy pontosan másolják a német mintát: egyenruhában menetelnek, stramm lépteik döngetik az uccaköveket és fittyet hánynak arra a belügyminiszteri rendeletre, amely az egyenruhaviselést civileknek megtiltotta...

A Korona előcsarnokában őrködik Hermann Imre ügyvéd, a miskolci nyilasok fiatal ügyésze és Báthory Gyula kéményseprőmester, a nyilasok alelnöke, egész SA-gárdával. Arra vigyáznak, hogy csak olyanok, mehessenek be a díszterembe, a nagygyűlésre, akiknek jegyük van. Ki is kérdezik őket és aki nem tudja megmondani, kitől kapta jegyét, azt irgalmatlanul kikergetik.

Jelszó?...Hermann!

Néha titokzatos arcú idegenek lépnek be az előcsarnokba, feltartott kézzel üdvözlik a jelenlevőket, egy- egy bőrkabátos elébük megy, sugdosnak és egyre sűrűbben halljuk a következő párbeszédet:
- Jelszó?
- Hermann!


Az ember nehezen tudná megmondani: miért éppen ilyen német hangzású jelszót használnak a mai vasárnapon? Hermann Imrét, az ügyészt akarják-e megtisztelni olyan nagyon, vagy ezzel is azt domborítják ki, hogy egész mozgalmuk származása, tartalma, úgynevezett gondolatvilága és titkos erőtartaléka is német? A magyar nácik nagyvezérkara még nincs sehol! De a közkatonák annál serényebbek. Az uccán alig látni mást, mint őket. Főként azokat, akik nem tartoznak a miskolci nyilasgarnizónhoz és az Alföldről jöttek, hogy holnapra, amikor már sikerült néhány tucat bevert fejet itthagyni és a városbékéjét feldúlni, ismét kereket oldjanak...

A munkások megrohanják a ,,Koroná”-t!

A nagyon figyelmes szem azonban észreveszi, hogy a mellékuccákban valami készül. Szinte percek alatt gyülekeznek kisebb civil csoportok. Ezek a szociáldemokrata munkások, aki percek alatt meglepetésszerűen gyűltek össze a mellékuccákban és rohanják meg a Korona előcsarnokát. A cirkáló rendőrök ugyan megpróbálták feltartani a csoportokat, amelyek pillanatokra széjjelszéledtek, de egy uccával tovább újra gyülekeztek és ellenállhatatlan rohammal zúdultak rá a Korona ajtóira.

Reisinger Ferenc képviselő és felesége vezetésével mintegy kétszáz főnyi szociáldemokrata munkás zúdult be a kapukon, magasan lobogtatva a szabályszerű belépőjegyeket, amelyekhez hozzájutottak. Félretolták a kapuőröket, akiket meglepetésszerűen ért az a támadás. Meg kell adni: keményen harcoltak a rendőrök, de nem tudták a rohamot visszatartani!
- Jegyünk van, jogunk van bemenni! - kiáltották kórusban a munkások és egyre beljebb nyomták a védekező nyilasokat, meg a rendőröket. Alig telt bele két-három perc, a lépcsőkön kitört a botrányos verekedés. Hogy ki kezdte, azt lehetetlen volt megállapítani! A zsebekből pillanatok alatt kerültek elő boxerek, gumibotok, riasztópisztolyok, lövések dördültek el a márványfalak között, amelyek vészesen visszhangoztak, minden oldalról segélykiáltások sikoltottak bele az ordításba, a szidalmakba, a gyűlölködő kiáltozásba.

Véres csata kátránnyal, olajjal, villanykörtékkel

- Jaj, meggyújtottak!
- Égek! Égek..
- Jaj a szemem!..

Közben puffogtak a gumibotok, zúztak a bokszerek, kaszálltak az öklök, rúgtak a lábak, vér folyt az arcokról, tépték- szaggatták a ruhákat, hemperegtek a lépcsőn az egymásba kapaszkodott emberek, egész gomolyagban rúgták, harapták, csípték egymást..

Utóbb kiderült, hogy a szociáldemokrata munkások a legnagyobb pánikot azzal okozták, hogy kiégett villanykörtéket töltöttek meg olajjal, üres tojáshéjjakat kátránnyal és ezekkel hajigálták a nyilasokat, akik azonban ezt a haditechnikát ugyancsak elsajátították és a zsebeikből hasonló modern harcieszközöket szedtek elő. A miskolci rendőrök egy része sokáig viselni fogja arcán, kezén és ruháján a kátrány és olaj nyomait.. .


Az üvöltözésben, a csatazajban, az általános sikoltozásban, rikoltozásban szinte elveszett a nagy csörömpölés: senki sem vette észre, hogy az előcsarnok hatalmas üvegablaka ezer darabra zúzva zuhan ki az uccára, megsebezve az ajtó körül tartózkodó nyilasokat. Már tíz perce tartott a verekedés, már sebesültek jajgattak a földön, mikor futólépésben érkezett egy felügyelő vezetésével a gyalogosrendőrök egy osztaga. A szálloda oldalajtóján rohantak be, heves kézitusa árán választották szét a verekedőket, majd beterelték az előcsarnok egyik sarkába a szociáldemokratákat.
- Felszólítom önöket,-kiáltotta a szociáldemokraták felé harsány hangon a felügyelő- hagyják el a helyiséget!
Ezt a fölszólítást hiába imételte meg ötször- hatszor: a szociáldemokraták rá sem hederítettek. Tovább kiabáltak ők is, a nyilasok is.
- Mennyi napi díjjat kaptok , csirkefogók?-üvöltöttek a szociáldemokraták.
- Sztalin bérencei-felelték a nyilasok.
- Jól gurul-e a márka?-enyelegtek a munkások.
- Hiszen a gróf gondnokság alatt van! Honnan a vágott dohány?
A hangzavar ismét emelkedőben volt és a két csoportot egymástól vad erőfeszítéssel távoltartó rendőrök feje fölött újra röpködni kezdtek a kátrányos tojás-shrapnellek és az olajjal töltött villanykörte-gránátok.
Puffogva törtek százfelé egy-egy arcon, vagy a falon és újra sebesültek estek össze.

A rendőrök erre kardot rántottak és nekiestek a szociáldemokratáknak. A munkásságot, amely folyvást szitkozódott, a nyilasok megdühödött ordítozása közben szorították ki a rendőrök az uccára. Az előcsarnokban és az uccán valósággal csépelté a rendőrkardok a tömeget. A lovasrendőrök Ujházy Dénes rendőrtanácsos utasítására egyik oldalon a színházig, másik oldalon a piactérig szorították vissza, ügetve és kardlapozva az ordítva menekülő tömeget...

Itt a Vezér: kezdődik a gyűlés!


A nagy csata a Korona előcsarnokában lépcsőházában és az uccán reggel kilenctől féltizenegyig tartott. Festetics Sándor gróf és kisérete az ütközet színhelyét messze elkerülte. Egyáltalán nem mutatkoztak, csak féltizenegy után, amikor az ucca már aránylag csendes volt. A gróf Dücső Jánosnéval és legszűkebb vezérkarával érkezett a Korona előcsarnokába, ahol akkor már csak a rengeteg üvegcserép, tojáshéjmaradványok, szétfolyt kátrányolaj, leszakított ruha, ronggyá tiport cipő és néhány vérfolt emlékeztetett a csatára. Festeticsék azonnal a nagyterembe mentek. A falon a megszokott ízlésben készült nyilasplakátok, a terem végén pedig egy óriási Sztalin arckép látszott. Az emelvényen mikrofon, mögötte székek. A székeken párnák, a legfőbb négy vezér számára, a párnákon egy- egy jellegzetes zsidő fej, hozzá egy – egy ilyenfajta körmondat: ”Vajh ki ő és merre van hazája?”... ”Faj- e vagy emlékezet?... ”Van- e ki őt nem ismeri?”... Ezekre a párnákra telepedett le a jobbra-balra mosolygó gróf és kísérete. Ugyanebben a percben a karzatra kitűztek egy vörös lobogót, amelyen zöld nyilaskereszt látszott...
- Bátorság! Bátorság! Bátorság!- harsant fel a tömeg bátorítóan a sápadt Festetics gróf felé, aki erre igen bátran helyet foglal azon a párnán, amelyre ezt a fölírást hímezték gyöngéd nyilas-női kezek: „Vajh ki ő és merre van hazája?„ (Ezt nyilván nem azokra a nyilasokra értették, akik a városba ki tudja honnan furakodtak be! Sem a miskolci nyilas elnőkre, aki még magyarul sem tud...) Az egyik alvezér komor figyelemeztetést intézett most az egybegyűltekhez:
- Figyelmeztetem azokat, akik befurakodtak ide, engedély nélkül, hogy önként vonuljanak ki, mert már ismerjük őket, kinyomoztuk őket és ha nem mennek akkor...
Ebben a pillanatban a terem végéből fölsivalkodott egy cérnavékony hang:
- Zsidó újságírók kifelé!


Ez volt a nyitány a miskolci nyilaselnök, Markovics Péter néptárs beszédéhez. Az elnök a tömeggel együtt mondja a magyar Hiszekegy-et. Meg kell állapítani, hogy ez a tömegkórus jótékonyan hat a szólistára, mert nem lehet annyira észrevenni, milyen nagyon nem tud magyarul...
Sajnos, már akkor a kórus elhallgat, amikor a megjelenteket üdvözli az elnök úr és így siralmasan nyilvánvalóvá lesz, mennyire idegen ő ezen a földön.. Utána Hermann Imre magyarázza meg: hogy miért nyújtják előre a kezüket a nyilasok, mikor köszöntenek valakit.
- Azért, hogy lássák: tiszta a kezünk!

Akik Festetics vezért hátbatámadják..

E meglepő kijelentés után ugyancsak meglepő fordulattal így folytatja:
- Én nem személyeskedem!..A világért sem! Csak annyit mondok, hogy mindenki gazember, aki a mi szeretett vezérünket, Festetics grófot- hátbatámadja. Halálos elszántsággal vettük fel a harcot (be jó volna, ha a nyilasvezérek nem germánizmusokban beszélnének!) és százhuszan vagyunk itt olyan gyerekek, akik kiállottuk a tűzpróbát!
Most teátrális pózba vágja magát.
- Vezérem! Derék fiúk ezek, akik itt vannak: Istenemre mondom! Szólj már hozzájuk néhány szót, mert megérdemlik!
A vezér, akinek nyilván esze ágában sem volt egy szót sem szólni, erre, mégis csak fölemelkedik a „Vajh ki ő és merre van hazája„ párnáról és kissé rekedtes hangon nyilatkoztatja ki (egy vezér mindig kinyilatkoztat!) hogy neki kedvesebb az, aki nem tud magyarul, de magyarul érez...

Hogy a gróf vajh miért mondja ezt, könnyű kitalálni! Könnyű kitalálni annak is, aki az imént Markovics néptársat beszélni hallotta, de könnyű kitalálni annak is, aki most a grófot hallja...
- A nyilaskeresztesmozgalmat,- erről biztos tudomásom van! Hitler fiókmozgalmának tartják... Ez végre nem volna szégyen, mert a kereszténység is Palesztinából való, tehát nem volt magyar
mozgalom!

A dégi Franco

Karszalagos rendezők serényen teáért rohantak, mert a vezér rekedt és szürcsölni óhajt, mielőtt folytatná. A teától új erőre kapva, a következőket mondta:
- A képviselőházban én bűnszövetkezetet látok, amely bele fog menni a választójog minden korlátozásába, csak hogy megtarthassa parlamenti székét... De ha másként nem megy: éppen úgy ki fogom húzni a kardot, mint Franco tábornok!
- Le a bankokkal!
- hangzik a harsány kiáltás. - Államosítani kell a bankokat!

A bankokat kommunizálni óhajtó néptársaknak azt feleli a gróf, hogy a Nemzeti Bankot államosítani kell, - ő egyelőre óvatosan csak a Nemzeti Bankot érti! - mert nem lehet az igazgatóságra bízni, hogy ki kap pénzt és ki nem kap pénzt... A gróf szélesen kaszál hosszú karjaival, mintha csépelne. Szót csépelne... Utána egy vasmunkás, Balog Imre következik, majd a vezérszónok:

Dr. Dücső Jánosné. Igen izgalmas hangon kezdi. Azt mondja, hogy sajnálja a szociáldemokratákat, mert nem ők a bűnösek, hanem az az aljas gazember Buchinger...De a néppel mi teremtjük meg a lelki egységet- folytatta őnagysága- mi foglalkozunk a néppel nem Eckhardt Tibor, mert mi nem ülünk a Moulin Rouge-ban éjszakánként, mint Echkart Tibor, sem a Balaton - kávéházban, mint Dinnyés Lajos...

Ezután a MOVE- t védelmezte a harcias hölgy, majd így fejezte be szavait:
- A kő elgurult és hogy hol fog megállni, azt magunk sem tudjuk!
A költői idézetet ugyan nem egészen helyesen használta, de történelemből jó osztályzatot érdemel, mert abban igaza van a hölgynek, hogy a világtörténelem egyetlen forradalmának elindítói sem tudták többé a guruló követ megállítani. ( Hát a guruló márkát ki állítja meg?)


Festetics gróf nagyon élvezi Dücsőné előadását. Minden uszításra helyesel, bájosan mosolyog, integet. Olyan, mint egy primadonna a kocsikorzón, mikor virágok hullanak, hóvirágok... rá. Dücsőné után Vajas Sándor szegedi nyilaskeresztes szónokolt.

Támadják az Emericanát és a Turult!


- Itt az idő: végre ne az excellenciás, méltóságos és nagyságos begyepesedett barmok üvöltözzenek az ifjúságnak! Nincs szükség azokra a zártkörű társaságokra sem, amelyeket az Emericana, a Turul, a katolikus és protestáns körök és szövetségek teremtettek.
De már erre a hátulsó sorokból fenyegető moraj felel. A miskolci diákok kezdenek kiabálni:
- Ne bántsák az Emericanát! Hagyják békében a fiatalságot! Coki a Turultól!

Báthory alelnök beszélt ezután, majd ismét Dücsőné szólalt fel és mentegetőzve kérte a megjelenteket: a világért se értsék félre a diákszervezetekről mondott szavakat. A diákok azonban nem kívánták tovább hallgatni a gyűlést és jórészt kivonultak a teremből. Mire délben negyedkettőkor vége volt minden szónoklásnak, az ucca némán, elhagyatottan várta az elvonulókat.

Nem lehetett senkit sem látni Miskolc főbb útvonalain, csak rendőröket. Festetics és kísérete testőrök sorfala közben ment át a Polgári Kaszinóba, ahol a legszűkebb körben ebédeltek.

Nyilas Petár Markovics kissé lemaradt a társaságtól, mire ijedten kért két rendőrt, hogy kísérjék el az ebéd színhelyére... Délután négykor Festetics és baráti köre Lillafüredre autózott ötórai teára, ahonnan csak este hét órakor tértek vissza a városba, hogy a gyorsvonattal elutazzanak.

De a miskolci uccára ezen a vasárnapon békés polgár nem tette ki a lábát. Szünet nélkül folytak a kisebb nagyobb verekedések, csetepaték, összetűzések, nyilas - nácik és szociáldemokraták között. Az uccákon rendőrjárőrök cirkáltak még a késő éjszakai órákban is, az uccakereszteződéseknél pedig egész rendőrszakaszok álltak tartalékban.

Tasnády Antal főtanácsos a miskolci rendőrség vezetője, még a késő esti órákban sem hagyta el az uccát. Személyesen akart intézkedni, valahányszor verekedést jelentettek valahonnan. Hírek szerint
még az éjszakai órákban is verekedésre van kilátás, mert akkor indulnak vissza alföldi székhelyeikre az ideérkezett nyilaskeresztesek...

<<
<
1
2
3
4
5
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Lelki kalandok. -  Színi Gyula új kötete Lelki kalandok. - Színi Gyula új kötete
Szini Gyulát méltán tartja a kritika és az irodalmi közvélemény a...
Ferencváros – Újpest 5:0 (1:0) Ferencváros – Újpest 5:0 (1:0)
A késő őszi napsugár színpadi reflektorkénit világította be az...
Gyöngyösi külügyminiszter a cseh és az erdélyi kérdésekről beszélt Szolnokon Gyöngyösi külügyminiszter a cseh és az erdélyi kérdésekről beszélt...
- Most, a békeértekezlet összehívása előtt – kezdte beszédét a...
A világegyetem tágulása, a nehézségi tér A világegyetem tágulása, a nehézségi tér
A Mt. Wilson-csillagdában végzett megfigyelések tehát azt mutatják,...
Megbüntetett magyarfaló Megbüntetett magyarfaló
A váczi szövőgyár munkavezetőjét, Eimer Ferenczet, ki nyilvános...
Az újabb létszámcsökkentés elkerülhetetlen Az újabb létszámcsökkentés elkerülhetetlen
A belügyminiszter a szanálási törvény alapján a városokhoz két...
A válság-Gróf Héderváry látogatásai A válság-Gróf Héderváry látogatásai
Gróf Khuen-Héderváry Károly deczember 21-kén folytatta látogatásait....
Magyarország 1918. évi mezei futó bajnoksága Magyarország 1918. évi mezei futó bajnoksága
Bajnokcsapat: Munkás TE 23 ponttal. Egyéni bajnok: Grosz István (MTK)...
Európa első kézfogása az új Magyarországgal Tokajban Európa első kézfogása az új Magyarországgal Tokajban
Ezen a héten Tokaj-Hagyalján mindenki az eget nézte, mert ez volt a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98