Az 1937-es kémiai Nobel-díjat megosztották. Az egyik felét Haworth Walter Normann, a C-vitamin szerkezetének felderítésére irányuló munkája és sikeres szintézise miatt, a másikat Karrer Paul az A- és B2-vitaminok szintéziséért kapta.

Haworth, a birminghami egyetem szerves kémia tanára világszerte elismert és becsült tudományos hírnevet szerzett a szénhidrátokon végzett kutató munkájával. A St. Andrews-i Irvine tanítványa- és munkatársaként kezdte meg azt a munkát, amely a metilezés segítségével hosszú, több évtizedes fáradozás során kétségtelenül bebizonyította az egyszerű cukrok félacetál-gyűrű jenek helyzetét, az összetett cukrok szerkezetét s ezeken keresztül a fontosabb poliszaccharidokét (cellulózé, keményítő).

Talán éppen az itt szerzett páratlan alaposságú felkészültsége és hozzáértése szerezte meg számára a sikert a C-vitamin esetében. Ez a skorbut-ellenes vitamin, más néven aszkorbinsav, különleges jelentőségű lett akkor, amikor Szent-Györgyinek sikerült nagyobb mennyiségben előállítani a paprikából.

Tőle kaptak azután anyagot azok a külföldi laboratóriumok, melyekben megindulhatott a szerkezet felderítésére irányuló vizsgálat. Ezek során először is kiderült, hogy a vegyület bizonyos mértékben rokona a cukroknak, hogy kettős kötés van benne, valamint egy savcsoport, lakton-alakban.

A kettős kötés és a lakton-csoport helye, valamint a hidroxilok térbeli elrendeződése olyan finom eltérésekre és különbségekre nyujt lehetőségeket, amelyek közti tájékozódásban nagy előnye lehetett annak, aki ezekhez az ugyancsak finom szerkezeti különbözőségeket mutató cukrokon már hozzászokott.

A C-vitamin szerkezetét Haworth-nak, illetőleg munkatársának, Hirst-nek sikerült megállapítani és ezt a szerkezetet megerősítette a közvetlen utána következő szintézis is. Haworth munkatársaival a szintézisnél a xyloszónból indult ki, ebből ciánhidrogénnel ketonitrilt kapott, ami elszappanosítva ketosavvá alakult. Ez aztán az enol-formába átrendeződve és laktonná alakulva az aszkorbinsavval, vagyis a C-vitaminnal volt azonos:
                CO
                I
               C. OH 

               II
               C. OH 
                I
           H.C.O
                I    
        HO.C. H  
                I
               CH2OH

Karrer, a zürichi egyetem szerves kémia tanára nagy és jól felszerelt intézetnek előnyeit felhasználva az újabb szerves kémia minden fontosabb és eredménnyel kecsegtető területén folyó munkába sikeresen kapcsolódott be. Az A-vitaminhoz a carotinoidokkal kapcsolatban jutott el.

Az A-vitamin hiánya a növekedés csökkenésében, valamint szembetegségekben (xerophthalmia, hemeralopia) jelentkezik. Állatkísérletek alapján Steenbock és munkatársai kimutatták, hogy a carotin nevű polyen festék A-vitamin hatású.

Ezt a megfigyelést Euler és Karrer is megerősítették. Sikerült bebizonyítani, főleg Moore-nak, hogy a carotin egy A-provitamin, amelyik a növényi táplálékkal az állati szervezetbe kerülve ott alakul át a fontos A-faktorrá.

(folyt. köv.)